Porig rombolta a tűzvész Paradise-t, egy film pedig most bemutatja, hogy kelt újra életre a kisváros Kaliforniában
Árvíz valahol Indiában, tájfun valahol Japán felett, erdőtűz valahol Ausztráliában – a helyszín nem is fontos. Bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhet, hogy néhány pillanat alatt megsemmisül minden, amiből, amire életét felépítette, és örülhet, ha ő maga és szerettei életben maradtak.
Így végződik Ron Howard Tűzvész után: Újraépíteni Paradise-t (Rebuilding Paradise) című, a National Geographic és az Imagine Documentaries közreműködésével készült filmje, amely egy kaliforniai kisváros pusztulásáról, majd lassú életre keléséről szól.
Nehogy azt higgyük, mint a hollywoodi katasztrófa- vagy horrorfilmekben, a jók megússzák, legfeljebb egy hős áldozza fel magát, a rosszak pedig elnyerik méltó büntetéseket. Az igazi szerencsétlenség nem válogat.
2018. november 8-án pusztító, megállíthatatlanul terjedő tűzvész rombolta porig a kaliforniai Paradise várost. Mire a lángokat eloltották, 85-en meghaltak, 50 ezren földönfutóvá váltak, 18 ezer lakóház, középület és üzlet semmisült meg, mindössze 6 maradt épen. Ez volt az elmúlt 100 év legsúlyosabb következményekkel járó erdőtüze az Egyesült Államokban, de a legnagyobb amerikai nyugati parti állam, amely sokak számára máig egyfajta „álmok földjének” számít, évek óta az egyre hosszabb forró és száraz időszakokban rettegésben él az erdőtüzektől. Bár Paradise esetében konkrétan nem a klímaváltozás, hanem egy elektromos távvezetékben bekövetkezett rövidzárlat okozta a tüzet, és a lángokat viharos szél sodorta a város felé, a film a befejezésével az emberiség szélesebb értelemben vett felelősségére is utal. Éppen ezért a kritikusok is kiemelték a Tűzvész után: Újjáépíteni Paradise-t című film rendkívüli aktualitását.
Régi közhely, hogy a sorsnál jobb forgatókönyvíró, dramaturg nem létezik. Miszticizmusra hajlók akár rejtett értelmet is kereshetnek abban, hogy ez a tragédia egy Paradicsom nevű települést tett a földdel egyenlővé.
Az Oscar-díjas rendező, aki olyan filmekkel hagyott nyomot az elmúlt évtizedek moziján, mint az Apollo 13, a Da Vinci-kód, az Egy csodálatos elme vagy a Frost/Nixon, valóban apokaliptikus felvételekkel indít, amelyeket a tűzvészhez kivezényelt rendőrök, tűzoltók készítettek, vagy amelyek bekerültek a tv-híradókba. Ilyen sokkoló képeket talán a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás élő közvetítése során láttam. Attól pedig egyenesen kivert a hideg, hogy a lángok a filmben 8 perc 45 másodpercnél borítják el az eget, az első olyan légifelvétel, amely Paradise-t „ground zero” állapotban mutatja 9:11-nél látható, ezt követi egy éjfekete, tölcsérszerű felhő.
Camp Fire - szó szerint "tábortűz". Ez a látszólag békés szóösszetétel baljós fogalommá vált az elmúlt két évben Amerikában. Így emlegetik azóta is Paradise megsemmisülését.
A pusztulás képei, a romba dőlt házak, a kiégett autók tucatjai, a törmelékben feltűnő egy-egy emberi emlék még azoknak a lelkét is próbára teszik, akik hajlamosak elfogadni napjaink médiájától a „borzalmak banalizálódását.” Nem véletlen, hogy látjuk: még sokat próbált rendőrök, mentősök, tűzoltók is kiborulnak. Ezek a képek a másfél órás film során többször visszatérnek, mintegy mementóként, akkor is, ha Ron Howard az otthonából száműzött, konténerházakba, lakókocsiba mentett emberek útját követi a teljes kétségbeeséstől a túlélés első örömét kísérő reményig, majd az új életbe vetett hit megerősödéséig.
Vannak emberek, akiknek sorsa önmagában is filmre illő: Woody Culleton a 80-as évek elején mint iszákos dologkerülő érkezett meg Paradise-ba, de lejött az alkoholról, és 12 éven át volt a város polgármestere. Michelle Johns pedig férjével, Phillel rengeteget tett azért, hogy újrakezdődjön az élet Paradise-ban. Ők voltak Howard útikalauzai a közösségben. A rendező pedig, amikor belekezdett a filmbe, nem tudta, hová vezet majd a történet. Hagyta, hogy sodorják az események, amelynek során kibontakozott előtte egy nagyszerű emberi közösség élete, amely a tragédiában még szorosabban zárt össze. Együtt küzdöttek a terület fertőtlenítéséért, az ostoba bürokráciával szemben, sőt pert indítottak a Pacific Gas&Electric óriáscég ellen is. Ebben többek között olyan segítőre leltek, mint a híres civil aktivista, Erin Brockovich. Végül 2020 nyarán sikerült megállapodniuk 13,5 milliárd dolláros kártérítésben, ugyanakkor a PG&E ellen bűnvádi eljárást is indítottak 84 rendbeli gondatlanságból elkövetett emberölés címén.
