KULT

Hajléktalan volt, a barátnője öngyilkos lett, és sokan féltik a depressziója miatt – Jim Carrey 62 éves

Sok-sok éven át nevettette meg a világot, de ahogy az a legjobb komikusoknál gyakran lenni szokott, a legnagyobb nevettetők belül a legszomorúbb emberek. Jim Carrey egyesek szerint a világ egyik legkreatívabb és legszínesebb embere, és attól félnek, épp ez okozza majd a vesztét.


Jim Carrey az 1990-es és a 2000-es évek egyik legismertebb komikus színésze, aki olyan filmekkel szerzett hírnevet világszerte (és nagyjából egy pillanat alatt), mint az Ace Ventura: Állati nyomozoo, A Maszk vagy a Dumb és Dumber: Dilibogyók. És bár megnevettette az egész világot, sokan nem tudják róla, hogy a gyerekkora nem mindig volt tele viccekkel és önfeledt nevetéssel. Tinédzserként óriási kihívásoknak kellett megfelelnie, s többek között megtapasztalta azt is, hogy milyen a hajléktalanok élete. Tizenöt évesen otthagyta az iskolát, hogy gondnokként dolgozzon, mert csak így tudta eltartani nehéz sorsú családját.

Fiatalon Carrey abban talált vigaszt, hogy vicces arcokat vágott a tükör előtt. Elkezdett utánozni híres embereket, és rádöbbent, hogy van hozzá tehetsége.

Már tiniként stand upolni kezdett, és elindult azon az úton, amely során a földkerekség egyik legismertebb és legjobban fizetett színészévé vált.

Nehéz gyerekkor

James Eugene Carrey 1962. január 17-én született a kanadai Ontario államban, Newmarket városában. Négy gyermek közül ő volt a legfiatalabb. Édesanyja, Kathleen háztartásbeliként dolgozott, édesapja, Percy pedig zenész volt (szaxofonos) és könyvelő. Az élet nem volt könnyű Carrey-ék számára. Kathleen krónikus egészségügyi problémákkal küzdött, Percy pedig nehezen tudta eltartani a családját. A kis Jim azért kezdett el vicces arcokat vágni a tükör előtt, hogy megbirkózzon a mindennapi stresszel és nélkülözéssel. Már korán elhatározta, hogy komikusként sikeres és gazdag lesz. Mindössze tízéves volt, amikor levelet írt Carol Burnettnek, a Carol Burnett Show sztárjának, amelyben rámutatott, hogy ő már az imitációk mestere, és érdemes lenne adni neki egy szerepet a műsorban. Nagyon megörült, amikor kapott egy formanyomtatványos választ.

Carrey emellett a Monty Python társulat hatalmas rajongója is. 2014-ben megjelent a Monty Python's Best Bits (Mostly) című műsorban, és felidézte, milyen hatással volt rá Ernest Scribbler (akit Michael Palin alakított), aki halálra nevette magát A világ legjobb vicce című szkeccsben. A Radio Times szerint: „Azonnal látni fogod, miért: Palin alakítása kísértetiesen Carrey-s."

A család számára azonban ekkor még hátra volt a neheze. Jim tizenéves volt, amikor az apja elvesztette a munkáját, így Carrey-ék Newmarketből Toronto egyik külvárosába költöztek. Hogy meg tudjanak élni, Jim otthagyta az iskolát, és az egyik testvérével együtt takarítóként, gondnokként vállalt munkát. Csupán 16 éves volt ekkor. A pénzhiány miatt a család azonban elveszítette az otthonát, és egy ideig kénytelenek voltak sátorban, majd később lakókocsiban élni. Ez a nehéz időszak az életében állítólag nagyon feldühítette. Szerencsére úgy döntött, hogy a harag helyett a humorra koncentrál inkább, és ez volt az, ami végül megfordította a dolgokat. Később így viccelődött ezzel kapcsolatban: „Az édesapám elvesztette a munkáját, én pedig egy időre hajléktalanná váltam. Persze Kanadában nőttem fel, úgyhogy igazából csak kempingezni mentünk.”

‍Most nevess!

Carrey az első nagy áttörését közvetlenül azután élte meg, hogy a családja megtapasztalta a hajléktalanságot. A torontói Yuk Yuk's Comedy Clubban kapott lehetőséget a fellépésre. A People magazinnak adott 2017-es interjújában így nyilatkozott az élményről: „Felálltam, és előadtam egy szörnyű, elcsépelt számot. Eléggé kifütyültek.”

Azonban ez a nem túl fényes első fellépés sem állította meg őt. Folytatta a műsorszámok előadását, és 1979-re már teljesen ezzel kereste a kenyerét. Elmondása szerint még fel sem ocsúdott, s máris híres komikusok, köztük nagy példaképe, Rodney Dangerfield előfellépőjeként tündökölhetett.

Carrey ekkoriban főként kiapadhatatlan energiájáról, és az imitációs, megszemélyesítős repertoárjáról volt híres: Elvis Presley, Clint Eastwood, Sammy Davis Jr., Leonyid Brezsnyev, Jack Nicholson, Bruce Dern, Charles Bronson, James Dean, E.T., Breki, Miss Röfi... - a repertoár nagyjából kifogyhatatlan volt.

Majd megtalálták a filmszerepek is, az első vígjátékait (Introducing… Janet, All in Good Taste, Agylegény) még Kanadában forgatta, körülbelül 20 éves korában azonban elhagyta szülőföldjét, és Hollywoodba költözött, hogy tévés és filmes karriert futhasson be. Nem is telt el sok idő, és olyan, 1980-as évekbeli vígjátékokban kapott szerepet, mint az Utazó koporsó (1984) és a Csak egy harapás (1985). Majd felfigyelt rá Francis Ford Coppola (Előre a múltba – 1986) és Clint Eastwood (Holtbiztos tipp – 1988) is, A földi lányók csábítókban (1989) pedig Jeff Goldblum és Damon Wayans mellett játszott földönkívülit. Az 1990-es évek elején rendszeresen szerepelt az In Living Color című népszerű szkeccskomédia-műsorban, ami nemcsak Carrey, hanem olyan színésztársai, mint a Wayans fivérek, Jamie Foxx vagy Jennifer Lopez számára is ugródeszkának bizonyult a sztárság felé.

Jim azonban több volt egy szimplán vicces fickónál: okos volt, és értette az üzleti világ működését is. Még ha színpadi komikusként élvezte is a rivaldafényt, rájött, hogy hamarosan leáldozik a csillaga e téren, így inkább belevetette magát a filmkészítésbe. Teljes mértékben a mozgóképes karrierjére kezdett koncentrálni, és micsoda évet zárhatott 1994-ben! Talán azóta is ő az egyedüli, aki egy éven belül három mozifilmjével is hatalmas kasszasikert tudott aratni, Ace Venturaként, a Maszkként és Dumbként. Ráadásul A Maszkban nyújtott alakítása meghozta számára az első Golden Globe-jelölését is. Ironikus módon egyébként Carrey a pályafutása során két Golden Globe-díjat is nyert, de egyiket sem komédiáért: a Truman Show (1998) és az Ember a Holdon (1999) című filmekben nyújtott alakításaiért érdemelte ki a szobrocskákat.

1996-ban Carrey már 20 millió dolláros gázsit kapott A kábelbarát című film főszerepéért. Ez volt akkoriban állítólag a legnagyobb összeg, amit egy színésznek kifizettek (az már más kérdés, hogy a film végül nem lett túl sikeres).

Színészünk tehát hatalmas utat tett meg a fiatalkorában megtapasztalt küzdelmek után, és 32 éves korára fel tudott kapaszkodni a csúcsra. S egy jó ideig ott is maradt…

Elfogytak a viccek

‍1998-ban jött ki a Truman Show, amiért Carrey hajlandó volt kisebb gázsit felmarkolni a szokásosnál, annyira hitt Peter Weir filmjében. S bizony nézett is egy nagyot a szakma és a közönség, amikor meglátták, hogy Jim Carrey, az addig főként „grimaszoló hülyegyerek” ilyen drámai alakításra is képes. A Golden Globe az övé lett, Oscarra azonban nem is jelölték. Ráadásul a film is nagy kasszasikerré vált. A következő évben pedig Carrey folytatta újrapozicionálását Milos Forman (Száll a kakukk fészkére, Amadeus) filmjével, az Ember a Holdonnal, ami még nagyobb kritikai sikert hozott neki, valamint egy újabb Golden Globe-ot, Oscarra azonban nem is jelölték… megint.

Carrey-nek pedig megtetszett a komédiák és a drámák elegyítése a filmográfiájában, ezért ezen a vonalon haladt tovább az ezredforduló után (2000: Én és én meg az Irén, 2000: A Grincs, 2001: Mi lenne, ha?, 2003: A minden6ó, 2004: Egy makulátlan elme örök ragyogása, 2004: Lemony Snicket: A balszerencse áradása, 2005: Dick és Jane trükkjei, 2007: A 23-as szám, 2008: Az igenember, 2009: Szeretlek, Philip Morris).

Carrey aztán egyre kevésbé élvezte a filmezést, a 2010-es években nem is válogatott már olyan műgonddal, mint korábban, és bár abszolút maradt a mozik vásznain, csupán halovány árnyéka volt egykori önmagának olyan filmjeivel, mint a Mr. Popper pingvinjei (2011), A fantasztikus Burt Wonderstone (2013), a Kick-Ass 2 (2013), a Dumb és Dumber kettyó (2014) vagy a valóban borzalmasra sikeredett Sötét bűnök (2016), ami után négy évre vissza is vonult a mozifilmektől. Ekkoriban már sokat lehetett hallani súlyos depressziójáról is, egyre furcsább kinézettel jelent meg különféle tévéshow-kban (például hatalmas szakállat növesztett), és a filmezés helyett inkább festegetni kezdett.

Majd 2018-ban újra összeállt az Egy makulátlan elme örök ragyogása rendezőzsenijével, Michel Gondryval, hogy elkészítsék (vélhetően mindkettejük számára terápiás céllal) a Most nevess! című keserédes sorozatot, ami végül két évadot élt meg.

Az utóbbi nyolc évben pedig csupán két ízben láthattuk a mozikban: a Sonic, a sündisznó két részében (2020, 2022), amelyek kedvéért bevállalta a főgonosz Dr. Robotnik szerepét, és egy kis időre újra felidézte számunkra régi tündöklésének esszenciáját.

A nők előtte és utána

Carrey eddig kétszer volt házas. Először a pincérnőből színésznővé lett Melissa Womert vette el 25 évesen, 1987. március 28-án, közös lányuk, Jane Erin Carrey pedig még ugyanazon év szeptemberében jött a világra. Carrey és Womer azonban 1995-ben, tehát nem sokkal azután, hogy Jim világhírű lett, elváltak. Sokak szerint ehhez köze volt a színésznő Lauren Hollynak, akit Carrey a Dumb és Dumber: Dilibogyók forgatásán ismert meg, s állítólag rögtön egymásba szerettek. 1996 szeptemberében álltak végül az oltár elé, a házasságuk azonban kevesebb mint egy évig tartott.

Az ezredforduló tájékán Carrey eljegyezte Renée Zellwegert (vele az Én és én meg az Irénen dolgozott együtt), de az ő kapcsolatuk sem tartott sokáig (1999-től 2000-ig), majd a következő években rövid szerelmi viszonyt folytatott például Laurie Holdennel, January Jonesszal vagy az orosz prímabalerinával, Anasztázia Volocskovával. 2005-ben jött végül az új nagy szerelem a modell és színésznő Jenny McCarthy személyében, akivel öt éven át együtt voltak, s 2010-ben szakítottak, de állításuk szerint jó barátok maradtak.

Carrey ezt követően 2012-ben találkozott az ír sminkmesterrel, Cathriona White-tal, akivel három évig randiztak, majd már a szakításuk után White-ot receptre kapható gyógyszerek túladagolása miatt holtan találták. A Los Angeles-i megyei orvosszakértő öngyilkosságnak minősítette a halálát, és Carrey volt az egyik koporsóvivő a temetésén Írországban.

Azóta Jimnek csupán egy-két rövidebb kapcsolata volt (Natalie Gal, Ginger Gonzaga), jelenleg azonban hivatalosan szingli. Nem mellesleg pedig már 2010, vagyis 47 éves kora óta nagypapa is, a lánya, Jane ugyanis akkor hozta világra a fiát, Jacksont‍.

„Elég belőlem”

2022 áprilisában, tehát akkor, amikor mozikba került a Sonic, a sündisznó 2, Jim Carrey bejelentette: azt tervezi, hogy visszavonul a színészkedéstől. S hogy ezt mennyire gondolja komolyan? „Nos, visszavonulok. Igen, valószínűleg. Elég komolyan gondolom. Attól függ. Ha az angyalok hoznak valami arany tintával írt forgatókönyvet, ami azt mondja nekem, hogy nagyon fontos lesz az embereknek, akkor lehet, hogy folytatom az utam, de most biztosan szünetet tartok. Nagyon szeretem a csendes, spirituális életemet, valamint vászonra vinni a festéket, s úgy érzem – ez pedig olyasmi, amit talán soha nem hallasz más hírességektől –, hogy nekem ennyi elég volt. Eleget tettem. Elég belőlem."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk