Gyerekként szükséges rossz, felnőttként kedves emlék: 4 felejthetetlen kötelező olvasmány
A kötelező olvasmányok sok diák visszatérő rémálmát jelentették az iskolai években. Ennek természetesen nem az az oka, hogy ezek a könyvek rosszak: ellenkezőleg, a magyar és a világirodalom klasszikusai tartoznak ide, melyeket mindenkinek érdemes legalább egyszer elolvasnia. Az ellenkezés oka az, hogy ezen művek elolvasása – nevéből adódóan – kötelező volt, egy tinédzsert pedig ennél a szónál semmivel nem tudjuk jobban elijeszteni valamilyen feladat elvégzésétől. Az alábbiakban olyan kötelező olvasmányokat mutatunk be, melyeket gyerekként talán nem szerettünk, mára azonban remélhetőleg felismertük: igenis sokat adtak nekünk.
1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Márai klasszikusában két öreg barát hosszú évek után újra találkozik, melynek során felelevenítik a múlt titkait és sérelmeit. Ez egy igen súlyos téma, ezért könnyen lehet, hogy gyerekként nem egyszerű megérteni a regény mondanivalóját.
Henrik, az idős tábornok megtudja, hogy több mint 40 éve nem látott régi barátja, Konrád a közelben tartózkodik, ezért meghívja magához, a kastélyába vacsorára. A találkozót megelőzően Henrik felidézi fiatalkorát, megismerkedésüket, majd megérkezik a vendég, a régi barátok pedig végre tisztázhatják évtizedes konfliktusuk okait.
A könyv ettől kezdve tulajdonképpen a tábornok monológja, melyet időnként megszakít a beszélgetőpartner rövid válasza. Kiderül, hogy Konrád és Krisztina, Henrik felesége szeretők voltak, a kapcsolatról pedig a tábornok is tudott. Arra is fény derül, hogy 40 évvel korábban Konrád megpróbálta megölni barátját egy vadászaton, ahogy azt is megtudhatjuk, hogy Krisztina a halálos ágyán mégis férjét szólította. Előkerül végül az asszony naplója, melyből minden kérdésre választ kaphatnának, de ennyi év után valóban szükség van még az igazságra?
2. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Kosztolányi kemény társadalomkritikát fogalmaz meg regényében, mely gyerekként jó eséllyel kevésbé köt le minket, felnőttként azonban az Édes Anna mindenki számára tanulságos olvasmány. Anna cselédnek szegődik a Vizy-családhoz, ahol aztán engedelmesen, csendben dolgozik. Feladatait tisztességesen végzi, úgy tűnik, minden rendben van, egészen addig, amíg Vizy Kornél egy fogadást nem ad minisztériumi kinevezése alkalmából. Miután ugyanis a vendégek hazamentek, Anna, aki korábban soha senkinek nem szegült ellen, Vizyné hálószobájába megy, megöli az asszonyt és annak férjét, majd lefekszik és reggelig alszik. Ekkor ráébred tettének súlyára, és megvárja a rendőröket.
De miért ölte meg Anna Vizyéket? A regény a kérdésre nem ad választ, a munkaadóktól kapott rideg szavak, bántó megjegyzések és lenéző pillantások ezt látszólag nem indokolják. A miértre tehát nem kapunk választ: azokat saját magunknak kell megkeresnünk.
3. Örkény István: Tóték
Örkényt sokan elsősorban egyperceseiről ismerik, ennek a sokszor abszurditásba hajló történetnek azonban mindenképp érdemes egy esélyt adni. A szatirikus hangvétel iskolás korban nem érthető mindenki számára, felnőttként azonban biztosan megértjük már annak mélyebb üzenetét is.
A történet a második világháború idején egy észak-magyarországi faluban, Mátraszentannán játszódik. A köztiszteletben álló Tót család fia, Gyula az orosz fronton szolgál, és levélben értesíti szüleit, hogy parancsnoka, Varró őrnagy betegszabadságát a családnál tölti el. Tóték egy idealizált alakot képzelnek maguk elé, akit mindenáron le kell nyűgözni fiuk érdekében – csak éppen azt nem tudják, hogy a félkegyelmű postás, aki szeretne inkább jó híreket közölni, megsemmisítette a Gyula halálhírét tudató sürgönyt.
A Tót család és az őrnagy nehezen találja meg a közös hangot, utóbbi viszont egyszer csak rákap a dobozolásra, melyben – hiszen nem akarnak ellentmondani – Tóték is kénytelenek részt venni. A család egyre feszültebb, az őrnagy az utolsó idegszálakon táncol, két hét után azonban végre hazaindul. A megkönnyebbülés nem tart sokáig, mert megérkezik a hír Gyula haláláról, a vendég pedig bejelenti: még három napig nem járnak a vonatok…
4. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót
Ez a regény kakukktojásnak számít a kötelező olvasmányok között, hiszen általában csak az ajánlott könyvek listáján szerepel. Érdemes azonban említést tenni róla, hiszen – bár egy gyermek szemszögéből íródott – nem biztos, hogy iskolás korban teljesen megértjük a mondanivalóját.
Szigorúan véve ez az írónő egyetlen regénye – néhány éve kiadták a Menj, állíts őrt! című művét is, ez azonban tulajdonképpen a Feketerigó első változata, és Lee nem szerette volna megjelentetni – mely Pulitzer-díjat kapott. A történet a rasszizmus és az igazságtalanság elleni harcról szólt, melyet egy gyermek szemén keresztül ismerünk meg.
Scout fiús kislány, aki szabadidejét bátyjával és egy jó barátjukkal hármasban tölti. Az alabamai kisvárosban a 30-as években dúl a fajgyűlölet, amikor pedig egy fehér lányt megerőszakolnak, a vád alá helyezett fekete férfi védelmét egyedül Scout édesapja, az ügyvédként dolgozó Atticus vállalja. A népharag hamar utoléri a családot, az erős igazságérzettel rendelkező gyerekek pedig mit sem értenek ebből az álságos, kirekesztő világból. Az írónő Atticus személyében egy olyan idealisztikus apát teremtett, melyhez hasonlót nehezen találhatnánk a világirodalomban, őt tehát mindenkinek érdemes megismernie.
Adjunk egy újabb esélyt a kötelezőknek
Érthető, ha gyerekként nem szívesen tesszük azt, amire utasítanak minket. Persze kötelességtudatból elolvassuk ezeket a regényeket, ha azonban alapvetően ellenségesen állunk hozzájuk, esélyünk sem lesz igazán élvezni őket. A kötelező olvasmányok nem véletlenül kerültek fel erre a listára: valamennyi regény, novella érdemes az elolvasásra, ezt azonban sokszor csak felnőttként ismerjük fel. Ha tehát fiatalabb korunkban szükséges rosszként tekintettünk ezekre a könyvekre, most adjunk nekik még egy esélyt: nem fogunk csalódni.