Ferenczi György: „Egy verset nem szabad elrontani, mert nem az enyém – ez kőkemény törvény”
– Az móka, kacagás, felhőtlen szórakozás. Néhány napja játszottunk a Parkban hatezer ember előtt, ami a jó isten áldása, nem tudok mást mondani rá. A Budapest Bár a demokrácia mintaképe: szinte mindenki teljesen más közegből jön, mégis feltétel nélkül tiszteljük a többieket, és ettől baromi jól működik az egész.
– Többször jártatok már Amerikában, koncertezni és lemezt felvenni is. Milyen fogadtatása volt ott a zenéteknek, el tudták-e – egyáltalán helyezni a térképen, honnan jöttetek?
– Az elején nem, de időközben felkeltettük az érdeklődést Nashville-ben elég rendesen, szóval most már el tudják. Persze ez nem kocsmakarrier, mi elsősorban nem koncertezni járunk ki, hanem stúdiózni és közben tanulni. De az utóbbi kölcsönös: mi is tudtunk mutatni egy olyan érdekes kulturális megközelítést az amerikai kollégáknak, ami náluk a kereskedelmi szemlélet miatt már szinte teljesen visszaszorult.
Most már rendszeresen hozzuk ide Magyarországra is az ottani szakembereket, pont azért, mert nekünk annyira élő és testközeli a népzenei kultúránk, ami a világon nagyon kevés helyen jellemző.
Az amerikaiak meg vannak veszve, amikor mondjuk a Rácskertben hajnal 3-kor muzsikál egy zenekar hangosítás nélkül, tökéletesen szól minden, és közben UFO-mozdulatokkal táncol a közönség.
– És ti mit tanultatok tőlük a kint tartózkodás során?
– Nagyon mások az elvárások egy muzsikussal szemben. Mi addig mindent ösztönösen csináltunk, így tanultuk az egész szakmát – a Póka Egon-i iskolát követve –, és ez a tehetséggel együtt elég is volt hozzá, hogy első alkalommal kimenjünk, és csináljunk egy nagyon jó lemezt. Viszont ha már nem először vagy ott, fokozatosan megmutatkoznak a különbségek is. Én például azt hittem magamról, hogy tisztán éneklek, de az ottani stúdióban annyira más minőségben hallottam vissza magamat a fülhallgatóban, hogy kiderült, annyira nem is. Rájöttem, hogy ez az amerikai énekesek titka: kezdettől fogva ilyen követelményrendszer elé vannak állítva, ezért muszáj profinak lenniük.
Szolgáltatások terén is iszonyatosan nagyot nyújtanak: nemcsak a stúdióhelyiséget bérled ki, hanem a veled dolgozó hangmérnökök és producerek szaktudását is. A közös munka hihetetlenül gördülékeny, mindenben támogatnak, hiszen az a céljuk, hogy legközelebb is visszamenjél pénzt költeni.
Napokig sorolhatnám, mi mindenben lehet fejlődni, a hangszereléstől a session zenészek instruálásáig. Ezen a téren nem Kelet-Európával van a baj, hanem általában Európával. Komoly lemaradásban vagyunk a showbiznisz terén, és ezt úgy lehet legkönnyebben kikerülni, ha az ember egyből Amerikába megy tanulni.
– Mi az első élményed a Művészetek Völgyéből?
– Ez már a múlt ködébe vész, de gyakorlatilag a legelejétől fogva ott vagyok. Amikor még nem játszottunk ott, akkor is lejártunk a régi bandával, a környékbeli bulik után mindig a Völgyben aludtunk valahol. Igazi hippi-stílusban nyomtuk, nagyon szerettem. Legalább 20 éve pedig már fel is lépek. Az első élményt nem tudnám felidézni, Kapolcson folyamatos élmények vannak. Tudjuk, mit jelent nekünk a fesztivál, és mindig meg is találjuk benne azt a hangulatot, amit keresünk.
– És mi ez a hangulat, ami egyedivé teszi?
– Nehéz elmagyarázni, de talán leginkább az emberek miatt különleges: bárhova mész, olyan inspiráló a közönség, hogy teljesen másképp muzsikálsz, mint egy hagyományos koncerten.
Persze nem azt akarom mondani, hogy a többi bulin nem jó a közönségünk, ez hazugság lenne. De a Kaláka Versudvar például valahogy mágikus-szakrális helyszín nekünk. Nem tudnám megindokolni, egyszerűen így érezzük.
– Idén hol lesztek láthatók?
– Fellépünk a Világzenei udvarban, ott valószínűleg tolunk egy kegyetlen fejlevágós bulit, mint általában. Ugyanezen a napon, alig pár órával később a templomban muzsikáljuk Pál apostol leveleit Gryllus Dániellel és Mókussal. Ez egy nagyon komoly, elszállós meditáció lesz, ráadásul egyből a haláli rock n’ roll buli után. Nem is tudom, lehet, hogy repkedni fogunk a templom fölött a végére... És vár még ránk egy Kaláka-udvaros teljes nap is, verisimpróval, Lousiana Double-lal (ami a zenekaron belüli zenekar), valamint saját nagykoncerttel.
