„Ez a szerep a színészi karrierem esszenciája” – interjú Seress Zoltánnal a Blokádról
Gyermekkorában nem gondolta volna, hogy valaha színész lesz, a sport sokkal inkább érdekelte, aztán az élet úgy hozta, hogy mégis felvételizett a Színművészeti Főiskolára, ahol Marton László osztályába járt. Innen egyenes út vezetett a Vígszínházba. Volt a Bárka színház igazgatója, szerepelt filmekben, tv-sorozatokban, de azt mondja, élete legfontosabb szerepét 60 esztendősen kapta meg. A Blokád című filmben, Seress Zoltán alakítja Antall Józsefet, aki a rendszerváltás után hazánk első miniszterelnöke volt. Ez az az alkotás, amelyet Oscar-díjra nevezett Magyarország.
- A szerepet, úgymond egy véletlennek köszönheti.
- Igen, az egyik barátomat kísértem el a film castingjára, ahol Tősér Ádám rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró fogadott minket. Aztán megkért a kollégám, hogy a dialógusoknál legyek partnere a szereplőválogatás alatt. Megtettem, majd a casting végén megkértek, hogy menjek vissza, mert megnéznek engem is, végül így kaptam meg a főszerepet a filmben.
- Hogyan készült a szerepre?
- Rengeteg információt kellett begyűjtenem, ez nem vitás, mert túl sok mindent nem tudtam Antall József magánéletéről, de ezzel szerintem nem voltam egyedül ebben az országban. A rendszerváltásáról, az ellenzéki kerekasztalról nyilván voltak emlékeim, illetve az interneten is utána lehetett járni dolgoknak, de a családi életéről, a múltjáról vajmi kevés részlettel rendelkeztem.
Az előzetes felkészülés során természetesen sokat beszélgettem a forgatókönyvíróval, Köbli Norberttel, Antall Györggyel, a fiával, Kónya Imrével, egykori párttársával, akik mind-mind olyan információkat osztottak meg, amelyek nagyon relevánsak és érdekesek voltak. Kaptam tőlük egy kis csomagot útravalóul, ami nagyon hasznosnak bizonyult, és mindenki igyekezett teljeskörű képet adni Antall József személyiségéről.
- A kritika vegyesen fogadta a filmet, de egytől-egyig mindegyik kiemelte az ön kiváló színészi játékát. Mindezt hogyan éli meg?
- Életem egy nagy pillanata ez a szerep. Nem akarom túlmisztifikálni, de annyira összetett volt a munka, annyira kellett összpontosítanom, hogy miként formáljam meg hitelesen Antall Józsefet, hogy bizony sok mindent felkavart bennem. A 32-33 évvel ezelőtti önmagam köszönt vissza. Nem szeretnék most romantikus húrokat pengetni, de többször eszembe jutott a forgatás alatt az édesapámmal való viszonyom, és ezek akkor és ott mind rámszakadtak. Képek jöttek elő bennem az én családi viszonyulásaimról, pillanatok, amelyek nagyon mélyen vannak bennem. A kritika kapcsán azt mondom, kétfajta újságíró van: a Pulitzer-díjas és a Wurlitzer-díjas. Az utóbbi az, aki pénzért, - melyet én dobok be - lejátssza az előre bekészített lemezt, az általam kiválasztottat.
Olvastam olyan kritikát is, ahol azt írták: a filmből nem derül ki, hogy milyen ember is volt Antall József. Hátha ez nem derül ki egy Wurlitzer-díjas újságíró számára a Blokádból, akkor ehhez nincs mit hozzáfűznöm.

- Többen megemlítik Göncz Árpád szerepét a filmben. Sokak szerint a Blokádban egy bohócot látni, semmint egy rokonszenves köztársasági elnököt. Erről mi a véleménye?
- Ha címkézünk, azzal nincsen gondom. A megbélyegzéssel viszont van. Az olyan, mint amikor az állatokat forró vassal megbillogozzák. Nem gondolom, hogy bohóc lett a karakter. Volt szerencsém személyesen is találkozni Göncz Árpáddal, és két órán keresztül beszélgetni vele, így valamelyest megismerhettem őt.
Ezzel a kritikai észrevétellel személy szerint én nem tudok mit kezdeni.
- Emlékszik arra, hogy 32 évvel ezelőtt, a taxisblokád idején ön hol volt, és mi történt akkor?
- A III. Richárd bemutatója volt a Vígszínházban. Mi, színészek izgultunk is, hogy lesz-e előadás, hiszen nem tudtuk, hogy a nézők, hogyan jutnak el a színházba. Sokáig kérdéses volt, hogy meg tudjuk-e tartani a premiert, de aztán a nézők nagy része kerékpárral, vagy gyalog eljutott a színházba és az előadás rendben lezajlott.
- Karrierjében hol helyezkedik el ez a film és mit vár tőle a jövőben?
- Nagyon sok szép és jó emlékem van, amelyek meghatározók voltak a pályafutásomban: filmek, tévéjátékok, színházi darabok, de nem hiszem, hogy ezt felül lehetne múlni: ez a szerep a színészi karrierem esszenciája. Hálás vagyok, hogy ebbe mindent belerakhattam, amit csak szerettem volna, bár amikor megnéztem a filmet, voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy ezt lehetett volna másképp is, de ez már megtörtént. Annyit tudok mondani, hogy a Seress most itt tart. Ha kifejezetten emiatt a film miatt jönnek majd olyan szerepek, amikor rám gondolnak, örülni fogok, de ezek a dolgok nem rajtam múlnak. Soha nem voltam az a taposós típus. Úgy vagyok vele, hogy lesz, ahogy lesz.