Darázsfészekbe nyúl, aki ujjat húz Jason Stathammel, A Méhésszel
Ha azt mondom, hogy van egy exügynök/katona/kommandós, aki visszavonult, de valakit bántalmaznak vagy meghal gonosz emberek miatt, akit szeret/szerelme/barátja, és ezért bosszúhadjáratba kezd, akkor igazából le is írtam az akciófilmek 80%-ának alaptörténetét. Nincs ez másképp Jason Stathammel és jelen cikkünk tárgyával sem. A sztorink főhősét, a Statham által alakított Adam Clayt (a Méhész) egy kedves idős hölgy, Eloise Parker (Phylicia Rashad) fogadja be birtokára, ahol csendben tevékenykedhet visszavonultan a méhkaptáraival.
A folytatást nem írnám le ilyen részletességgel, hagyok némi meglepetést a nézőknek. Aki már látott akciófilmet a ’80-as, ’90-es években, az pontosan tudja, mi fog történni. Sejthető, hogy innentől az online csalók munkája személyes üggyé válik a Méhész számára és szépen sorban kiiktat mindenkit, aki az útjába kerül. Az első problémám itt van a filmmel. Majdhogynem karcolás nélkül végigmasíroz a gonosz zsoldosokon (kétlábú, vagy egylábú változatban), a fél amerikai hadseregen, az FBI és a CIA ügynökein. John Rambo, John Wick és Superman elbújhat mögötte.

De ki és mi is pontosan ez a Méhész, és több is van belőlük? Egy titkos ügynökség kiképzett tagjai, mindenki felett állnak, akikről még a titkosszolgálat is csak annyit mond „ajjaj, üldözőbe vett egy MÉHÉSZ… akkor halott vagy”. Annyira titkosak ezek a méhészek, hogy ha megemlíti őket valaki, azért a legtöbben mégis tudják, kik is azok.
Mintha egy hadseregnyi John Wick lenne elfekvőben Amerikában, akikről senki sem tud. Mi volt még szembetűnően problémás? A főgonosz. Vele kapcsolatban nem spoilereznék, hiszen lesz „nagy csavar”, hogy ki is ő, de azt elárulom, hogy egy tipikus gazdag, drogos fiatal kis takonyként van ábrázolva, akinek igazából egy atyai nyakleves kellett volna, és nem lenne semmi gond.
Mi a helyzet a színészekkel? Mert nagy nevekkel csábítanak a mozikba minket. Ott van a már említett Jason Statham. Nem nevezném színészóriásnak, de van egy olyan karizmája, amit az emberek szeretnek, és ezt nem lehet elvenni tőle. A Méhész karakterében sokat nem beszél, inkább csak szétcsap mindent és mindenkit, de azt nagyon ügyesen.
Mint színésszel nincs vele semmi gond, a karaktere már sokkal kiábrándítóbb. A már említett elkényeztetett, gazdag, lelketlen ficsúr, mintha a John Wick első részéből szabadult volna, aki a lopott pénzekkel még jobban meggazdagszik, és hiába figyelmeztetik a Méhészre, vastagon tesz rá.

Nem gondolnám, hogy attól, hogy valaki gazdag és elkényeztetett, és mindenki felett áll, azért ennyire ne foglalkozna azzal, hogy az élete veszélyben, de én nem vitatkozom az íróval (Kurt Wimmer), aki mégiscsak letett az asztalra már egy Feláldozh4tókat. A főgonosznak vannak csicskásai, mint például David Witts, akiket úgy kell elképzelni, mint a Wall Street farkasában a brókereket. Ugrál, ordítva motivál és kirúgással fenyeget mindenkit, ha óránként nem csal ki az emberekből több ezer dollárt.
arról nem is beszélve, hogy az sem teljesen egyértelmű, hogy az ex-CIA igazgató miért állt csatasorba egy buta, despota gyerek alárendeltségébe. Emmy Raver-Lampman és Bobby Naderi, mint FBI ügynökök is ott vannak… igen, szóval… ott vannak, köszönjük.

A rendező és az író rengeteg karaktert belepakolt a sztoriba, de jelentős részük teljesen felesleges, vagy nem tud kibontakozni, esetleg csak egyszerűen ott van, de nem értjük sokaknál a motivációt, vagy hogy pontosan mit-miért csinálunk. Ilyen, ahogy már említettem Jeremy Irons is. A történetben szintén oltári, légből kapott butaságok vannak, például az egész online csalás egy CIA-s szoftveren alapul, amit maga a CIA-és az FBI sem tud lenyomozni. Micsoda?
Ennél Ayer sokkal jobb rendező, de valószínűleg neki is van lakáshitele, tudjuk be ennek. Csapongó a sztori, fontosnak tűnő, de a történetben elvesző karakterekkel van tele, pedig lenne benne potenciál. Cserébe viszonylag minőségi a film kivitelezése. Az író… nos Kurt Wimmer az egyik alkotója a Feláldozh4tók-nak mint említettem, azt hiszem, nem is tudok ennél többet hozzátenni, volt honnan fejlődni.

Pozitívumokat is megemlítek, hiszen alapvetően nem nézhetetlen a film, sőt, az abszurditásban néha találunk vicces pillanatokat is. Tele van akcióval, szóval azok, akik csak erre vágynak azok nagyjából 10 percenként kapnak egy brutális, csonkolós, robbantós, izgalmasnak szánt jelenetet. A kameramozgáson lenne mit javítani, a verekedések jelentős részét száz felé vagdosták, de így inkább zavaró, mint hatásos.
A csaló telefonközpont open office-ai neonfényben úsznak, vibrálnak, mint egy Hugh Hefner-féle Playboy parti. Látványvilág nincs sok, zömében a kocsiban, méhkaptárnál, épületen belül, vagy az épületek előtt vagyunk, de amit látunk többnyire elfogadhatóan néz ki. Több robbantás kissé gagyi, de ennyi.

A jelenlegi filmkínálatot elnézve még egészen szórakoztató Statham-daráló orgiája, így akik egy este beülnek a haverokkal, vagy olyan párok, akik nem a romantikus blődségeket akarják nézni, azoknak teljesen megfelelő.
Egyet elárulok, az utóbbi Jason Statham filmekhez képest, mint a Meg 2. – Az árok és a Feláldozh4tók után mindenképpen javuló tendencia. A Méhész megtekinthető a mozikban.