KULT

Csak a vérköpés hiányzott a Sztárban Sztár első adásából

Pápai Joci Zalatnay Cininek öltözött, Détár Enikő Kiss-esre sminkelte magát, Ekanem Bálint pedig a Bánk bánnal lett a legjobb. A zsűritagok csak úgy kapkodták a fejüket.
Szabó Eszter írása - szmo.hu
2017. szeptember 11.



Vasárnap este elindult a Sztárban Sztár ötödik évada, melynek ítészcsapatában idén személyi cserék történtek. Kell, hogy létezzen valamilyen televíziós humánerőforrás-rulett, amivel a showműsorok és tehetségkutatók zsűritagjait válogatják, más magyarázat nem biztos, hogy van arra, hogy éppen Papp Szabit és Stohl Andrást jelölték ki Bereczki Zoltán és Hajós András helyére. Ettől függetlenül simán lehetnek majd nagyon jól működő zsűritagok, ahogy például Gáspár Laci az X-Faktorban, vagy annak idején a nem feltétlenül kompetens, ám vicces és a csapatba illő Bakács Tibor a Megasztárban.

Az új megmondóemberek mellett továbbra is Liptai Claudia és Majka foglal helyet, a porondmester pedig továbbra is Tilla, úgyhogy a műsorvezetés idén is a lehető legprofibb lesz, annyi biztos.

A műsor egy jó hangulatú Despacito playback-kel indult, melyet Détár Enikő tett egyértelművé, hiszen ő az előadás során nem igazán ragaszkodott a dalszöveg által felajánlott szigorú keretekhez. Egyébként az előre felvett blokkok jellemzőek az élő adások során, mindez főként a versenyzők munkáját könnyíti meg. Az ilyen bejátszásokat sokszor aznap délután rögzítik annak érdekében, hogy este már ne kelljen vele foglalkozni és maradjon idő sminkelni, gyakorolni és parázni.

Stohl Andrásnak ez alkalommal más elfoglaltsága volt, úgyhogy az első adásra nem érkezett meg. Tilla közölte, hogy az első műsorban még nem lesz kiesés, de szavazás annál is inkább. A szerkesztők célja elméletileg a versenyzők szembesítése azzal, hogy mennyire szimpatikusak a közönségnek, vagy legalábbis az, hogy az aznapi produkciójuk mennyire volt ász.

A műsort Détár Enikő indította, aki a KISS együttes frontembereként, Paul Stanley ként lépett színpadra. Az első adás első fellépőjének lenni nem egyszerű, de Détár Enikőnek évtizedes rutinja van, melyet nem is félt használni. Ez a karakter azért volt jó döntés, mert a hasonlóság a sminkkel egyszerűen megoldódik és ha szereznek mellé egy jó kis zenekart is a színpadra, akkor azért elég ütős lehet a produkció. Az is lett.

A zsűrinek is tetszett, Papp Szabi a vérköpést hiányolta, de Enikő megnyugtatta, hogy ha még kétszer elő kell adnia, akkor a látványos showelem kérés nélkül is menni fog.

Másodikként Singh Viki állt színpadra, aki ezek szerint tényleg nem Hódi Pamela, a hangja is igazolta. Egy marha nehéz számot választott, Szandi Jódli dilijét és habár a kisfilmben parázott, hogy rossz lesz, ehhez képest tök jól hozta a nehéz hangokat is. Habár Viki nagyon kedves lánynak tűnik, tuti, hogy az iskolában ő volt az az eminens, aki minden dolgozat előtt azt mondta, hogy nem tanult semmit, majd végül ötöst kapott. A zsűritagok értékelték az előadásba fektetett munkát, Claudia a csíkos gúnya miatt Márianosztrán érezte magát, majd Majka közölte: nem hajlandó tudomást venni a dal létezéséről.

A folytatásban a Voice műsorából ismert Berkes Olivér következett, aki Amy Winehouse bőrébe bújt. Közben a héten a bokaszalagja elszakadt, ezért ülve adta elő a nótát, de ez még jól is állt neki, mivel így még jobban kihangsúlyozhatta Vino flegma stílusát. A hangszínt is szépen levette, Papp Szabi nem értette, hogyan lehetséges mindez. Claudia szerint félbe kellett volna vágni az énekes fejét annak érdekében, hogy Amy Winehouse-ra egy kicsit jobban hasonlítson.

Ezek után Janicsák Veca öltözött be LL Juniornak, és ahogy a kisfilmből kiderült: a próbákra magát az előadót is meghívták segítségképp. Az énekesnő az ítészek szerint jól pörgette a szavakat és lazán hozta a roma rappert.

Tillának köszönhetően egyébként egészen szürreális poénokkal van megtűzdelve a műsor, például ilyenekkel:

"

Claudia: Édesapád biztos, hogy most zokog otthon.

Veca: Ez egészen biztos, mert önmagát látja.

Tilla: Miért, mindig LL Junior akart lenni?

Ötödikként Kollányi Zsuzsi következett, akiről megtudhattuk, hogy Majka produkciójában énekel. Zsuzsi Pink-ként emelkedett a magasba és a levegőben lógva énekelt fejjel lefelé. Claudia nagyon köszönte, hogy részt vehet a műsorban, főleg az ilyen előadások miatt, Majkának viszont nem tetszett a légtornász mutatvány, mert szerinte ha az énekes leesik, akkor néhány koncertet le kell majd mondani. Leírva elég morbidnak hangzik, de élőben vicces volt.

Horváth Tamás Bob Marley-t személyesítette meg, nem is akárhogy, csak erről a helyszínen valahogy mindenki elfelejtett megemlékezni. Kicsit sznob hangulata van - és volt mindig is - a showműsorok zsűrizésének, amelyben a komolyzene például mindig arat, de egy internetsztár valamiért komolytalan és maximum poénkodásra lehet alkalmas ezek szerint.

Ebben a műsorban a külső és az energia egy dolog, de ha valaki a mozdulatokat és főképp a hangszínt is le tudja venni, talán az mutatja meg az igazán nagy tehetséget. Horváth Tamásnál mind megvolt, de a zsűri leginkább arra fókuszált, hogy nem olyan sovány, mint az eredeti előadó, aki maximum 43 kiló lehetett, így jó eséllyel bárki nagyobb darab nála.

Hogy Király Viktor honnan ismeri Rátonyi Róbertet az talán örök talány marad, ahogy az is, hogy miért öltöztették be helyette egy horrorfilm-forgatásról megszökött skorbutos kalóznak, aki az állandó vigyorgás miatt még ráadásul teljesen elmebetegnek is tűnt. Viktor egyébként mindent megtett az előadásért, amit csak lehetett. Alázatosan vette le a tőle teljesen idegen mozgást és a hozzá illő, ma már a modorosnak tűnő stílust is.

"Rátonyi Róbert - a fiataloknak mondom - nem így nézett ki!" - kommentálta Tilla, akinek szintén feltűnt az apró megjelenésbeli különbség. "Nem szeretnék úgy felébredni, hogy az ágyam végében állsz" – utalt az énekes megnyerő külsejére Papp Szabi.

A műsor harmadik részében Bruno Mars és Oláh Gergő állt színpadra, természetesen egy személyben. Az előadón látszott, hogy rengeteg munkát fektetett az előadásba és profi lett az eredmény végül.

Bereczki egy kicsit hiányzik, mert egy-egy vicces, ám hozzáértő beszólás azért nagyon kéne azon kívül is, hogy „szép a hangod”. Fontos lenne, hogy szakmai alapdolgokat észrevegyen valaki, az őrült, kényszeres sztendap helyett. A poénokkal nincs baj, csak jelenleg senki sem beszél az előadás minőségéről és mivel Stohl sem énekes, nyilván tőle sem várhatjuk majd el a szakmai nehézségek, előnyök és hátrányok kivesézését.

Csézyt Cher-nek maszkírozták az első döntőn. Van egy klasszikus Cher énektechnika, amit ezek szerint Csézy is ismer, ettől nagyon hiteles lett a produkció, viszont szegény rettenetesen ronda jelmezt kapott. "Ha mindenkinek ilyen hangja van, akkor nem fogunk tudni senkit választani. A következő adásban legyen valaki szar" – ötletelt Liptai Claudia.

A következő felkonfból kiderült, hogy a Puskás Petivel együtt éneklő Ekanem Bálint Simándy Józsefet személyesíti majd meg. A műsor készítői még mindig azt várják, hogy elhiggyük, hogy a szereplők meglepetésként kapják a dalokat, pedig semmi baj nem lenne azzal, ha kiderülne, hogy nem. Az előadás klassz volt és nyilván akármilyen jó is egy szerkesztőgárda, nem tudhatja, hogy egy énekesnek mihez van mondjuk ekkora tehetsége, mint Bálintnak az operához. Nem is feladatuk tudni egyébként, azért nem értem, hogy miért kell még mindig erőltetni ezt a verziót, de oké, elhiszem akkor, hogy Terike a médiaszakról dönti el, hogy Détár Enikő mit énekel a jövő héten. A zsűri egyébként állva tapsolt a produkció után.

Cserpes Laura Michael Jackson, pontosabban annak gyermekegyüttese, a Jackson 5 egyik dalát adta elő. Majka szerint aranyos volt a produkció és többet nagyon nem látott benne.

Pápai Joci Zalatnay Cinit választotta, és biztosan sejtette, hogy ezért még kapni fog a zsűritől, de pont attól volt remek választás a bőrébe bújni, hogy ekkor a labdát dobott fel vele. "Joci, te vagy a világ legbátrabb embere és ilyen egy kiköpött szépség!" - áradozott Papp Szabi, Majka pedig egyenesen nem volt hajlandó az asztal alól kimászni, amíg Joci a színpadon volt. Majka nagyon kell ebbe a műsorba, teljesen hülye.

A produkciók bemutatása után két körben szavazott a közönség, már akit lázba hozott a tét nélküli voksolás. Ez alkalommal a tizenkettedik helyen Cserpes Laura végzett,

az első pedig Ekanem Bálint lett.

Nyugi mi sem ismertük, de el kell ismerni, hogy szépen indított, ha az a célja, hogy ez megváltozzon. A bemelegítő adás után a jövő héten már valódi izgalmakkal és kieséssel folytatódik a Sztárban Sztár, ahol minden sikeres énekes adhat egypár pofont az imidzsének.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk