"Claudia, te vagy a legnagyobb olasz találmány a spagetti óta” – Claudia Cardinale Budapesten
Nyolcvanévesen is ragyog, nem szégyelli ráncait, ugyanakkor hagyja, hogy bekerüljünk derűs aurájába. A mozi állócsillaga a Budapesti Klasszikus Film Maraton díszvendége.
„Nem is hittem volna, hogy ekkora felhajtás lesz miattam” – mondta üdvözlésképpen a maga keresetlen stílusában Claudia. Valóban, az újságírók, fotósok, tv-sek egymás hegyén-hátán tolongtak, hogy lencsevégre kapják, és feltehessenek neki néhány kérdést. (A szervezők találhattak volna egy kicsit tágasabb helyszínt is, mint a Hotel Aria 7. emeleti bárja, hiszen a regisztrációk alapján tudhatták, mekkora tömegre számíthatnak). Az életvidám, vérbő művésznőt azonban láthatóan nem zavarta, mert készséggel válaszolt jellegzetes mély hangján – többnyire angolul, néha egy kicsit franciául, sőt a szeretlekmagyarorszag.hu tudósítóját megtisztelte néhány olasz mondattal is.
A Film Maratonon a nagyközönség újra láthat néhányat Cardinale leghíresebb filmjeiből, köztük Federico Fellini 8 és ½, Luchino Visconti A párduc és Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat című filmjét. Ez utóbbinak C.C. különösen a zenéjét szereti a mai napig.
„Fellini varázsló volt, Leonénál nem volt kész forgatókönyv, jószerével mindent rögtönöztünk, Visconti viszont nagyon komolyan vett minden jelenetet, minden beállítást”
– emlékezett a színésznő, aki ma is mentes a „díva”-allűröktől. Fellini és Visconti remekművét párhuzamosan forgatta, és mivel a 8 és ½-ben szőkének, A párducban pedig sötétbarnának kellett lennie, kéthetente kellett átfestetnie a haját. Visconti különösen közel állt szívéhez. „A közös forgatások idején szinte mindennap meghívott magához ischiai házába, és ékszerekkel halmozott el. De emlékszem arra is, hogy együtt mentünk Londonba Marlene Dietrich utolsó koncertjére. Fantasztikus ember volt”.
A párduc forgatásának kulisszatitkairól még azt is elárulta, hogy Alain Delon nagyon féltékeny volt Burt Lancasterre ama híres nagy táncjelenetnél, amelynek tökéletességéért ugyancsak megszenvedett. „Újra és újra elpróbáltuk a felvétel előtt, Viscontinak csak a tökéletes volt a jó. Ruhámat nagyon szorosra fűzték, amikor végre levethettem, a derekam körül tele voltam véraláfutásokkal. Amikor Visconti megkérdezte, hogy miért nem szóltam, azt feleltem: Az nem én voltam, hanem Angelica”.
Kedvenc partnerei közül Delon mellett Marcello Mastroiannit és Jean-Paul Belmondót emelte ki, akivel a Cartouche-ban játszottak együtt. „Iszonyú figura volt. Azt mondta nekem, hogy mosolyogjak a szállodánk igazgatójára, ő meg közben kihajigálta a szobája bútorait az ablakon. Amikor később találkoztunk, megkérdezte: „Emlékszel, miket csináltunk?” Mire azt feleltem neki: „Emlékszem, hogy Te mit csináltál”.
De szeretettel emlékszik David Nivenre, A rózsaszín párduc férfi főszereplőjére is.
„Azt mondta nekem: Claudia, Te vagy a legnagyobb olasz találmány a spagetti óta.”
Cardinale ma is otthon érzi magát Tunéziában. „Állandóan hívnak haza, és amikor bemegyek ott egy bazárba, hogy valami bizsut vegyek magamnak, azt mondják: te ne fizess, te közülünk való vagy. Két évvel ezelőtt meghívtak Tunézia első filmarchívumának megnyitójára – szinte az egész ország odaáramlott. Úgy látom, hogy Tunéziában egyre jobb a helyzet, amióta „azt a másikat” (Ben Ali elnököt – a szerk) elzavarták. Nagyon boldog vagyok, amikor ott lehetek.”
Claudia felidézte, hogy 16 évesen filmezett először szülőhazájában, Tunéziában – a Goha című alkotás szintén látható a budapesti fesztiválon – partnere Omar Sharif volt. Több mint 30 évvel később az örmény-török témájú Rue Paradis 588-ben játszottak együtt, amelyben – ellentétben az első „találkozással” - össze is házasodtak.
Bár többen is arra lettek volna kíváncsiak, hogy mi a véleménye a MeToo-mozgalomról, és az őket képmutatóknak nevező Brigitte Bardot-ról, Claudia ügyesen megkerülte a választ: „Hosszú évek óta vagyok az UNESCO jószolgálati nagykövete. Szót emelek a nők védelmében, mindennemű erőszak ellen, legyen szó a nőkről, a kambodzsai gyerekekről, vagy a melegekről, de támogatom az Amnesty Internationalt is a halálbüntetés globális eltörlésének törekvésében. Bardot-val volt is közös filmünk, amit úgy harangoztak be, hogy „B.B. C.C., a szőke a barna ellen.” Egyébként az első film, amit annak idején még Tunéziában moziban láttam, egy Bardot-film volt. Nagyon kedveltem őt, de aztán megváltozott, biztosan a pasija miatt…”
Claudia Cardinale ma is forgat, és szívesen dolgozik fiatalokkal, akik sokkal nehezebb körülmények között kell alkotniuk, mint az olasz filmaranykor rendezőinek.
Így került bele például Antonio Pisu Nemes hazugságok című, II. világháborús történetébe egy idős grófnő szerepében. „Nyolcvan éves vagyok, és folyamatosan dolgozom. Fontos, hogy az ember sokféle életet éljen. És aki filmekben játszik, az nagyon sok életet élhet meg” – mondta.
