KULT

Cinego: a nappalinkig szállítja nehezen elcsíphető filmekkel az art mozik kínálatát az új magyar streamigoldal

Éreztük, hogy hiányzik itthon egy speciálisan művészfilmes online platform - mondta Gyenis Ajándok. Az első hazai artfilmes online videótéka vezetőjével interjúztunk.


Hiánypótló weboldal nyitotta meg kaput az otthoni legális mozizás terén: elstartolt a Cinego.hu, ami az ország első olyan virtuális videótékája, mely az art mozik kínálatát egészen a nappalinkig szállítja. Már az induláskor közel 180 film közül szemezgethettek azok, akik a karanténidőszak alatt ráuntak a tipikusabb streaming oldalak felhozatalára, vagy csak simán nagy rajongói a gyakran nehezen elcsíphető művészfilmeknek.

A legnagyobb filmfesztiválok nemzetközi kedvencei (pl. A négyzet, Magam ura, Gyújtogatók) és az elmúlt évek emlékezetes hazai alkotásai (pl. Testről és lélekről, FOMO – Megosztod, és uralkodsz) mind-mind megtalálhatóak a dokumentumfilmektől ( pl. A Föld Sója, 20.000 nap a Földön) kezdve az animációs filmeken (pl. Ruben Brandt, a gyűjtő, A vörös teknős) át egészen az olyan Oscar-díjas aktualitásokig, mint az Élősködők. A kínálat pedig folyamatosan bővül és színesedik.

Ráadásul, ha tovább tágítanánk filmnézős komfortzónánkat, ami az anyagiakat illeti, több lehetőség közül is választhatunk. 1500 forintba kerül az egy havi előfizetés, nagyjából 650 forintba a 30 napos kölcsönzés és kb. 1300 forinttól örökre is magunkénak tudhatjuk a kiválasztott alkotást a letöltés opciónak hála.

Gyenis Ajándok, a Cinego vezetője (és a Magyar Art-Mozi Egyesület alelnöke) mesélt nekünk az oldal indulásáról, működéséről, missziójáról és ajánlott pár megnézendő filmet is.

Hogyan indult a Cinego? Egy karantén-ötlet gyümölcse és az elmúlt hetek megnövekedett online film fogyasztási szokásaira/a mozik átmeneti hiányára reagál vagy már régebb óta terveztétek?

A Cinegót már jóval a járvány előtt elkezdtük fejleszteni, ötlet szintjén már pár éve tervben volt. A helyzet érdekessége, hogy korábban is a májusi indulás volt tervben, ugyanis a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra időzítettük volna a startot. Cannes elmaradt idén, mi viszont elindultunk. Azt éreztük, hogy nagyon hiányzik itthon egy speciálisan művészfilmes online platform, és az első visszajelzések alapján úgy tűnik, nemcsak nekünk hiányzott, hanem a közönségnek is.

Mi alapján válogatjátok be a filmeket?

Jelenleg négy artfilm forgalmazó, a Cinenuovo, a Cirko, a magyarhangya és a Mozinet filmjei érhetők el az oldalon, de más partnerekkel is dolgozunk azon, hogy új filmekkel bővüljön a kínálat.

Játékfilmeknél fontos kritérium, hogy szerepeljenek nagy nemzetközi filmfesztiválon, ez a magyar filmekre is vonatkozik. Animációs filmeknél - ha nem is szerepeltek korábban fesztiválon – a kritérium, hogy egyedi animációs technikával készüljenek, például gyurmaanimációval vagy rajzanimációval. Dokumentumfilmeknél nincs ilyen éles kritérium, de fontos, hogy korábban be legyenek mutatva moziban.

Egy-egy film várhatóan mennyi ideig lesz elérhető a kínálatban?

Filmenként változó, de ha egy film felkerül a Cinegóra, szeretnénk, ha legalább egy évig elérhető lenne nálunk. Jelenleg a kínálat nagy része ennél hosszabb licensszel rendelkezik. Mindenképp célunk, hogy a Cinegón folyamatosan friss legyen a kínálat, de időt is kell adni a nézőknek, hogy átrágják magukat a katalógusunkon.

Szimpatikus ötlet, hogy különböző fizetési konstrukciók (előfizetés, kölcsönzés, letöltés) közül válogathatunk, így például lehetőségünk van arra is, hogy csupán egy megnézni kívánt filmért fizessünk és ne egy egész hónapért, mint a legtöbb filmes streaming szolgáltatónál. Honnan jött ez az ötlet?

Szerettünk volna minél több nézői szokást kielégíteni az oldallal. Van, aki nem szeretne egy sokadik szolgáltatónál is előfizetni, de egy-egy filmet mindenképp szeretne megnézni a kínálatunkból – nekik remek lehetőség a kölcsönzés vagy a letöltés. És persze vannak a filmőrültek, akik minden mennyiségben fogyasztják a tartalmat, nekik az előfizetés a legalkalmasabb megoldás.

Volt olyan külföldi példa, ami inspirált benneteket?

Magyarországról nem érhető el a Criterion Channel, de az ő válogatott, szerzőközpontú szemléletüket mindenképp szeretnénk meghonosítani.

A válogatott filmek menüjében eddig négy topikkal találkozhatunk, gondolom, ez bővülni fog. Milyen témákra lehet számítani?

Heti szinten fogjuk új válogatásokkal segíteni a nézőket, hogy kevésbé vesszenek el a filmkínálatban. Később filmes szakemberek ajánlóival is tervezünk, valamint műfajok, tematikák és alkotók alapján szeretnénk gyűjteményeket, rövid ajánlókkal kiegészítve.

Ha beindulnak majd az art mozik, várhatóan mennyi idő lesz, amíg egy-egy új film nálatok is elérhetővé válik?

Ez a forgalmazók stratégiáján is múlik, de tiszteletben tartjuk a mozi elsőbbségét. A kölcsönzésnél ez általában pár hónap különbséget jelent, az előfizetőknél esetleg egy évet is, de ez más szolgáltatóknál is így szokott lenni.

Nem olyan régen izzítottátok az oldalt, egyelőre mit tapasztaltok? Az art mozik kínálata nyilván a nézők egy bizonyos rétegét szólítja meg, mennyire mennek a művészfilmek itthon?

Egy hét alatt annyi felhasználónk lett, amennyivel csak hónapokkal későbbre számoltunk. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk, érezzük, hogy valami hiánypótlót hoztunk létre, és ez nemcsak a remélhetőleg hamarosan lecsengő #maradjotthon miatt van.

A mozikban egy-egy művészfilmet pár ezer, esetleg pár tízezer néző lát, mivel kevés a terem és rengeteg a megjelenés. Sok film hamar lekerül a műsorról, így aki esetleg nehezebben veszi rá magát, hogy elmenjen megnézni egy filmet, vagy csak lassabban jut el hozzá az ismerősi ajánlás, könnyen lemarad, vagy már csak lehetetlen időpontban tudja megnézni az adott filmet.

Az előző kérdés már csak azért is érdekes lehet, mert a főváros kivételével vidéki városokban nem is igazán találkozhatunk művészmozikkal. Legtöbbször csupán filmklubok keretében vetítik ezeket a sokszor díjnyertes, „undergroundabb” alkotásokat. Elképzelhető, hogy ez változni fog, ha általatok szélesebb rétegek is megismerhetik ezeket a filmeket?



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk