Ki volt valójában a „magyar Bud Spencer”? – érdekes sztorik Bujtor Istvánról
Bujtor Istvánról köztudott volt a Balaton-felvidék iránti szeretete, illetve, hogy szenvedélye a vitorlázás, melynek hatszoros magyar bajnoka is volt. Filmjeinek éppen ezért rendszeresen visszatérő központi eleme lett a Tihanyban zajló vitorlásverseny.
„Imádta a magyar tengert ‒ meséli Gulyás Buda operatőr. ‒ Ott nőtt föl, ott született, ez volt a legbensőbb szülőhazája. Mikor elmentünk terepszemlézni, mindig az ő kocsijával mentünk kettesben. Talán Erzsébet királynő érezhette ezt, hogy így szeretik. Amilyen szeretetet ő kapott, az olyan irigylésre méltó, hogy az hihetetlen.”
Gór Nagy Mária színésznő szintén részt vett a forgatáson:
„Imádta a közönség. Emlékszem, mikor Füreden mentünk, mint egy szentet, úgy tisztelték. Turistabuszokkal jöttek német női rajongók! Imádták, talán az alkata miatt is. Ilyen alkat előtte és utána se volt Magyarországon, de puszta tehetsége, humora, bája is volt.”
Kern András pedig így emlékszik vissza:
„Ötvös Csöpit nagyon magáról mintázta, nagyon sokban hasonlított rá. Sok olyan magánemberi tulajdonsága volt, ami onnan lett átemelve a filmekbe. Ezen túl is volt egy létezése, az kevésbé volt ezekben a filmekben benne, az pedig az értelmiségi léte.”
Bujtor István létrehozta a MOVIE-COOP nevű vállalatát, amely állami támogatás nélkül készítette produkcióit. Vállalatok, utazási irodák adták bele pénzüket annak fejében, hogy önmagukat és termékeiket reklámozzák, illetve a majdani bevételből való részesedés reményében.
„Befejezés előtt állt a Club Tihany üdülőfalu építése - meséli Bujtor István. Elmentem az egyik főrészvényes, a Hungar Hotels vezérigazgatójához. Elvittem ez előző két Csöpi-film eladási statisztikáját (Nyugat-Európa, majd minden országában ment a tv-ben). Felajánlottam, hogy megpróbálok úgy forgatni a Club Tihanyban, mintha már üzemelne, sőt, fedett teniszpályát is varázsolok hozzá a vágóasztalon. (A teniszpálya csak két év múlva készült el Tihanyban.) Megígértem, hogy igyekszem az üdülőfalut gusztusosan tálalni, kapjon kedvet hozzá a nyugati turista. A fedett pályát Pesten, a Flamenco-csarnokban vesszük fel, nem kisebb nagyságokkal, mint Puskás Öcsi, Albert Flórián, Kárpáti Gyurika és Hegedűs Csaba. A vezérigazgató végighallgatott, megbeszélte üzlettársaival. A reklámért cserébe pénzt utalt át a produkció számlájára. A vitorlázó gyerekek jutalomból az Olympos presszóban Olympos narancslevet isznak – pénz az Olympos görög tulajdonosától. A gyerekek versenye az IBUSZ-kupa, ezenkívül IBUSZ trikóban, sapkában tűnnek fel – pénz az IBUSZ-tól. Persze, nem ment mindenütt simán a dolog.”
Hogy mennyire nem, arra Gulyás Buda így emlékszik vissza:
„Amikor egy napot együtt töltöttünk a kocsiban ketten, akkor előjöttek azok a görcsei és félelmei, amit egy átlagember nem láthatott soha. Az egyik ilyen volt, hogy nagyon könnyűnek tűnt, hogy hogyan szerzi össze a pénzt a filmjeihez, de tudtam, mert nekem elmesélte, hogy milyen görccsel ment kérni. Gyűlölt kérni, és a legjobban azt gyűlölte, mikor elutasítják.”
Bujtor a jelenetek leforgatásához sohasem használt kaszkadőrt. A pofonosztásnál, vagy a kisebb autós koccanásoknál ez talán még természetes. Az azonban már kevésbé, hogy A Pogány Madonna egyik legizgalmasabb jeleneténél, a helikopteres üldözés jelenetben is ő lóg a kötélhágcsóról.
„Ő kitalálta magának ezt a fajta rabló-pandúr sztorikat ‒ emlékszik vissza Frenreisz Károly. ‒ Úgy érezte, hogy jó forgatókönyv formában, megfelelő kreatív gegekkel sikerre lehet vinni. Nagyon bejött neki, mert amikor elkezdte az Ötvös Csöpi-filmeket csinálni, hihetetlen nézőszámok jöttek be. Messze megelőzte az addigi legnagyobb eladásokat".
Rátóti Zoltán a Komédiások című tévésorozatban és A három testőr Afrikában című filmben dolgozott Bujtorral. A színész szerint mosolya mögött meglepő szigor rejtőzött:
„Nagyon szerettem a humorát és az emberségét. Jókat lehetett vele viccelődni munka közben is. Tudott színészül, érezte, hogy hol, hogyan kell segíteni egy-két szóval. Emellett szigorú ember volt, de következetes szigorúság volt benne.”
„Gyűjtötte azokat a poénokat, amiket érdekesnek tartott ‒ meséli Frenreisz Károly. ‒ Egyszer volt egy olyan sztori, ami sajnos nem került bele filmbe, de István mondta, hogy azt a következőbe mindenképpen beteszi. Egy közös barátunk, akinek a kertben van a háza, és fel lehet menni a teraszára, oda egy részeg hajléktalan felmegy. A barátunknak van egy kutyája, aki ráugrik a hajléktalan gatyájára, miközben a barátunk a pisztolyához nyúl, és azt mondja, hogy »Állj! Feküdj!« Erre a kutya elengedi a hajléktalant, és lefekszik a hajléktalan helyett...Gyűjtötte az ilyen poénokat, és amelyiket jónak látta, azt bele is tette a filmbe.”
40 év. Ennyi idő telt el A Pogány Madonna forgatása óta, és közel fél évszázad az első Piedone-film elkészülte óta. Azóta sajnos nemcsak a sorozatok értek véget, de a két színészlegenda földi pályafutása is.
„Négy filmet forgattunk – mondja Kern András –, meg három tévéváltozatot, tehát hét Ötvös Csöpi-s film született, és tényleg olyan közönségsikere volt, hogy mindig átszóltak nekem az autóból, hogy mikor jön a következő Kardos doktoros? És az emberek nagyon várták ezt. Ezen kívül remek barátságba voltunk, és egy idő után szomszédok is lettünk. Itt lakott három házzal arrébb, merthogy utcatársak is voltunk. Hát sajnos nyugodtan mondhatom: nem jön több Ötvös Csöpi-s, Kardos doktoros film, ez már biztos.”
