KULT

Babamúzeum: igazi mesevilág Tihanyban

A különleges gyűjteményben látható színházi jelenet, lakásbelső, konyhai környezet, de még szatócsbolt is.
Mórocz Anikó írása Az élet íze blogon - szmo.hu
2015. október 13.



Amikor Nusit születése után hazahoztam, volt egy titkos vágyam: ne legyen körülöttünk semmi ricsaj-lárma. Komolyzene cincog azóta is halkan a lakásban, szinte ébredéstől elalvásig körbeleng bennünket, vagy egyszerű, nemes csend. (Kivéve, amikor itt van nagymama, mert ő olyan, mint a rádió, de ez is így van jól.) Televízió már jó ideje, a születése előtt sem volt bekapcsolva, csak egy-egy dvd kedvéért - amíg csináltam nézhettem eleget a monitorokat.

Miről szól Az élet íze blog?

Mórocz Anikó a lányának, Annának a születését várva kezdte el írni a blogot, neki is ajánlja első bejegyzésében. Ahogy ígéri: izgalmas utazást kezd Nusival, és csalódik, aki egy pelenkaszagú "baba-blog"-ra készül, mert azt a terepet meghagyja arra jóval érdemesebbeknek. Ők ketten inkább kóstolgatják az élet ízét, és az élményekből Nusi is ki fogja venni a maga részét.

aniko

Kettecskén folytatják a Balaton környékének felfedezését: benéznek kis falvak girbe-gurba utcáiba, beleszagolnak a vasárnapi délutánok békésen hullámzó levegőjébe, betérnek a település végén lévő, vendégfogadásra is alkalmas pajtagalérákba, ahol külön helye van a házigazdának, és a családtagnak számító házi kedvenceknek. Tartson velük, akinek úri kedve ezt diktálja!

Szóval kicsit szorongva lestem, hogy a kedvesebbnél drágább hódolók milyen meglepetésekkel hajolnak a kisded jászola fölé: ugye nem éles hangon sípoló, szirénázó, vagy gépzenét árasztó darabját hozták el a XXI. századnak? Láss csudát, az óhaj teljesült: csupa puha gyömöszkölni való, színes plüss kockák, és kedves arcú babák jelentek meg a lakás különböző pontjain.Ha már játék és baba: minden gyerekes szülőnek és gyermeklelkű felnőttnek látnia kell a tihanyi Babamúzeumot.

babamuzeum1

babamuzeum2

babamuzeum3

babamuzeum4

Az 1994-ben magángyűjteményként alapított Babamúzeum a Filotás család négy évtizedes elhivatott gyűjtőmunkájának eredménye. Először csupán kedvtelésből kezdték, majd egyre nagyobb szenvedéllyel folytatták a babák gyűjtését. Maguk is csak évek múltán döbbentek rá, milyen kultúrtörténeti kincseket rejtenek az öreg házak padlásai.

1993-ban úgy látták, hogy olyan gazdag a gyűjtemény, ami már feltétlenül kiállításra érdemes. Ekkor határozták el a tihanyi Babamúzeum létrehozását. A kiállítás a látogatóknak páratlan élményt kínál, a gyűjtőknek pedig újabb ösztönzést ad a további gyűjtőmunkához.

A tihanyi Babamúzeum Magyarország kultúrtörténetileg Európa szerte elismert antik gyűjteménye. Megtalálható itt szinte valamennyi németországi porcelánbaba-készítő műhely jellegzetesebb munkája a 19. század 40-es éveitől - a porcelánbaba-gyártás kezdetétől - 1920-ig, a gyártás beszüntetéséig.

babamuzeum5

babamuzeum6

babamuzeum7

babamuzeum8

A látogatók a színes és babakülönlegességekben gazdag kiállításon megismerkedhetnek az európai folklórral és a magyar népviseletekkel. A múzeum igazi különlegessége, hogy a babákat nem tudományos, steril módon rendezték el, hanem játékos elemekben gazdag, az akkori kor divatját, életstílusát egyaránt bemutató valós környezetben.

A babák mindegyike eredeti ruhájában látható. Jelenetekben elhelyezve, kis kiegészítőkkel, korabeli miniatűr játékokkal és egyéb kellékekkel tették még mozgalmasabbá a babák környezetét, így élethű helyzetekben mutatják be a kor hangulatvilágát.

A babák körül elhelyezett bútorok, egyéb lakberendezési tárgyak hűen tükrözik a reformkor és a Biedermeier-kor arisztokrata, nagypolgári ízlésvilágát, lakás- és öltözködéskultúráját. Alaposan szemügyre vehetőek a néhai babaházak, amik között teljes bútorzatú konyha, nappali, hálószoba és üzlethelyiség is van.

babamuzeum9

babamuzeum10

babamuzeum11

babamuzeum12

Szemet gyönyörködtető a törékeny porcelánbabák élethűen pirospozsgás arca. A nagy értékű német és francia porcelánbabák mellett bolyhos, néhol ütött-kopott mackók és más játékállatok is láthatóak.

A játékállatok gyártóit STEIF képviseli. A kiállított anyagot – újabb gyűjtések révén, és a világ más országaiban működő babamúzeumok anyagából, csereakciók útján – időről időre színesítik. A francia gyűjteményt a múzeum a jövőben szeretné bővíteni.

A tihanyi Babamúzeum márkavédjegye fémjelzi azokat a babákat, amiket neves művészek közreműködésével a társaság terveztet és gyártat igényes kivitelben, és amiket értékesít is, egyedenként korlátozott példányszámban. A Babamúzeum megnyitása alkalmából emlékpéldányok készültek, limitált, 50 darabos példányszámban.

Ezek a babák Szurdi Éva keramikus és Kisné Juhász Mária babakészítő művészek alkotásai, amik a klasszikus ruhastílus mellett a torockói sorozatot reprezentálják. Ezen kívül a múzeum egy részében – elsősorban a külföldi látogatók kedvéért - újonnan készített művészi babákon mutatják be a magyar népviseleti kultúra legjellegzetesebb öltözeteit.

babamuzeum13

babamuzeum14

babamuzeum15

babamuzeum16

A Babamúzeum Tihany központjában van, egy gyöngyűen helyreállított régi parasztházban. A múzeumba lépve rögtön meseországban találhatjuk magunkat, a múlt századi játék óriáskerék, és a vitrinek mögött sorakozó közel hatszáz baba láttán nem csak a gyerekeknek áll el a szavuk. Sok más érdekesség mellett találunk itt közel 1 millió forintot érő fekete babát is, ami még az 1840-től 1920-ig gyártott porcelánbabák között is igazi ritkaságnak számít.

A múzeumalapító Filotás Tivadar életútja kellően kalandos volt:

ez derül ki a 2010-ben megjelent Huszárvágás című önéletrajzi regényéből. Anyai ágról francia hugenotta családból származik, szépapja kapitány volt az 1848-as szabadságharcban. Haynau halálra ítélte a 13 aradi vértanúval együtt, utolsó pillanatban kegyelmeztek meg neki, 16 évi várbörtönt kapott, ebből kilencet letöltött, mígnem a család magas vérdíjért váltotta ki. Ezután megválasztották Szabadka polgármesterének, a kiegyezés után főispán lett. Szépanyja testvére, Bíró Károly 20 évig Szabadka polgármestere volt, az ő ideje alatt épült ki a város központja, benne a híres szecessziós városházával.

Apai ágról pedig ludovikás huszártisztek voltak a felmenői, nagyapja a vívásban és az öttusasportban nagyon fontos szerepet játszott, ennek ellenére a legismertebb családtag mégiscsak Filotás Lili volt, az első magyar rádió-bemondónő. A második világháború után ez a múlt egyszeriben érvénytelenné vált, jött a kitelepítés.

Filotás Tivadar gyermekkorát elvette az emigráció, hiszen 11 évesen az 1956-os forradalom bukása után 13 és 16 éves testvéreivel elhagyta Magyarországot: özvegy édesanyjuk kísérte őket Ausztria határáig. A Burg Kastl-i gimnázium legendásan merev légköre elől a '68-as diáklázadásokba menekült, s utána is a legkülönbözőbb módokon kísértette a sorsot. A müncheni egyetemen politológiát kezdett tanulni, kelet-európai történelmet mellékszakban és szociológiát.

babamuzeum17

Soha nem volt honvágya, noha mindig is tisztában volt azzal, hogy egyszer vissza fog jönni Magyarországra. Megházasodott, feleségével, Sibyllével a mai napig együtt él. Egzisztenciájukat a müncheni parkettacsiszoló vállalkozásuk alapozta meg, amit ma már a fiaik visznek tovább. Filotás Tivadart mindig is a politika és az újságírás érdekelte inkább, de rá kellett jönnie, hogy ha bekerül egy újsághoz, akkor elveszíti a szabadságát. Ő viszont gyerekkora óta anyagilag és szellemileg is szabad akart lenni.

Gyűjteményüket, a tihanyi Babamúzeumot ezidáig több mint félmillió látogató nézte meg. Nusival mi is gyarapítjuk a látogatók népes szeregét, és másoknak is jó szívvel ajánljuk. Tessék csak, tessék, meseország kapui tárva nyitva állnak.

Tihanyi Babamúzeum

Tihany, Visszhang u. 4.

+36 84 448 431

Oszd meg a cikket az ismerőseiddel, ha tetszettek a babák!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk