KULT

Azahriah „mert újat hozni, ezzel eltalálta a közízlést, más hazai előadók nem tudtak ebből még tanulni”

Hogyan tudott egy 21 éves előadó néhány év alatt olyan magasra jutni, hogy két teltház után egy harmadik koncertet is meghirdet az 50 ezres Puskás Arénába. Zenészekkel, koncertszervezőkkel jártuk körbe az Azahriah-jelenséget.


Kedd délelőtt már másfél órával az értékesítés indulása előtt hosszú sorban várakoztak az emberek a pesti Károly körúton, hogy jegyet vegyenek Azahriah 2024. május 24-i koncertjére. A néhány éve feltűnt 21 éves Baukó Attila három fellépést vállal az ötvenezres Puskás Ferenc Arénában, az első két koncert pedig már biztosan teltházas lesz. Magyar előadónak eddig még soha nem sikerült ilyen gyorsan, ilyen magasra jutni, és ezzel átrendezte a viszonyokat a magyar könnyűzenei életben.

Ha csak a két teltházas koncertet nézzük, Azahriah már azokkal is elképesztő összeget kereshet a Blikk számításai szerint. A stadion koncerthelyszínként 50 ezer fő befogadására alkalmas, átlagosan 20 ezer forintos jegyárral és két koncerttel számolva ez kétmilliárd forintos bevételt jelent. Egy évtizedek óta koncertszervezéssel és zenei menedzsmenttel foglalkozó szakember a lapnak azt mondta: ennek negyven százaléka elmegy az adókra, a jegyértékesítési jutalékra, szerzői jogdíjra. A maradék 1,2 milliárdból kell színpadra állítani a produkciót, kifizetni a bérleti díjat, a stábot, a menedzsmentet és a reklámot.

A szakértő szerint azonban így is megmarad legalább 300 millió forint, amely tisztán a fiatal énekes bevétele lehet.

Az elképesztő bevétel azonban jelentős kockázattal is jár. Ahogy Horváth Máté, a Live Nation szervezője fogalmazott:

egy stadionkoncert jelentős vállalás az előadó részéről is és nagyon megterhelő.

„Minden megállapodás más, egyéni, de ilyen volumenű koncerteknél jellemzően sok százmillió forintot tesz ki a show büdzséje. Ez költséges vállalás. A koncerteket emellett végig is kell nyomni, és előtte akár hónapokig nem tud fellépni az előadó” – mondta a LiveNation szervezője.

Bár triplázni magyar előadóként egyelőre csak Azahriah-nak sikerült, nem ő volt az első, aki meghirdetett egy arénás koncertet. A Halott pénz augusztus közepén jelentette be, hogy a zenekar 20. születésnapját a rajongókkal együtt, egy grandiózus show-val ünneplik meg 2024. június 8-án a Puskás Arénában. Nekik azonban hosszabb út vezetett idáig.

„Ez egy nagyon organikus folyamat volt nálunk, a kis klub fellépésektől indulva. A Budapest Arénát háromszor töltöttük meg, a Budapest Parkot tizenkétszer, a zenekar pedig jövőre lesz 20 éves. Ezek után úgy gondoltuk, hogy itt az ideje nagyot álmodni, és belevágtunk a stadion koncert szervezésébe” – mondta lapunknak Molnár Csilla, a zenekar menedzsere.

A Halott pénzen és Azahriah-n kívül eddig még egy hazai előadó jelentett be koncertet a Puskásba jövőre: a Hungária. Szikora Róbert, Fenyő Miklós, Novai Gábor és Dolly 28 év után áll újra össze, több évtizedes zenei múltjuk van, így jogosnak tűnik a számítás, hogy ők képesek lehetnek megtölteni itthon egy 50 ezres stadiont.

Azahriah esetében azonban az is meglepő, hogy mindössze néhány év zenélés után ért fel a stadionkoncertek szintjére. Ahogy Horváth Máté, a Live Nation szervezője fogalmazott: nemzetközi kontextusban nem meglepő, hogy valaki egy-két album után már stadionkoncerteket ad, de Magyarországon ilyen nagy ugrásra eddig még nem volt példa.

Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója szerint Azahriah hiteles személyiségén kívül a gyors sikeréhez a korszellem is hozzájárult.

„Izgalmas látni, hogy valaki ilyen sikereket ér el ilyen rövid idő alatt. Az új médiumoknak köszönhetően a közönség már közvetlenül tudja tartani a kapcsolatot a kedvenceivel, talán ez az, amit mi már nem értünk. Ez régen nem így működött, ezt még szokni kell.

A sikerének azonban az igazi kulcsa talán az lehet, hogy tiszta fejjel gondolkodik a korosztálya problémáiról, ezt jól ki tudja fejezni, és ezzel a mai fiatalok könnyen tudnak azonosulni”

– mondta Gerendai.

Szerinte a fiatal előadó most egy szakmai döntés előtt áll: ezentúl csak nagy fellépéseket vállal, ahol ki tudják neki fizetni a magasabb gázsit, vagy elmegy kisebb fesztiválokra is például, ahol viszont nem fogják tudni neki odaadni azt az összeget, mert egyszerűen nem fér bele a költségvetésükbe. Az egyik névtelenséget kérő zenei szakember arról beszélt: szerinte itthon nincs is értelme már Azariah-nak kisebb fellépést elvállalnia, inkább évente néhány nagyobb bulit érdemes csinálnia. Anyagilag sem szorul rá ezekre, és így nem forgácsolja el kisebb koncertekkel az energiáit.

Gerendai azt is megemlítette, hogy amikor valami „ekkora amplitúdóval kimozdul, azt nehéz fenntartani”. Ő azonban nem zárta ki, hogy akár nemzetközi sztár váljon Azahriah-ból.

„Drukkolok neki. A zenéje nemzetközileg is egyedi, és ő egy izgalmas figura, engem lenyűgözött. Benne van, hogy felfigyel rá a nemzetközi popszakma. Persze, lehet organikusan, online is építkezni egy ideig, de a továbblépéshez kell egy nemzetközi menedzsment-gépezet mögé. Meglátjuk, hogy ez meglesz-e.”

Azt több megszólaló is kiemelte, hogy ma már a közösségi oldalakon sokkal gyorsabban népszerűvé válhat egy-egy előadó. Azahriah ráadásul nem is a nulláról indult zenészként, hiszen korábban már youtuberként is komoly követőtábora volt. A sikere azonban minden egyéb tényező ellenére vélhetően nem független magától a dalaitól sem.

„Az egyik titka, hogy elkezdett teljesen mást csinálni, mint ami addig megszokott volt. Mert újat hozni, ezzel pedig eltalálta a közízlést, és szélesebb közönséghez el tudott jutni. Az új előadók ne a zenéjét utánozzák, hanem nézzék mit csinált, mielőtt sikeres lett” – mondta Somogyvári Dániel producer, aki számos hazai sztár mellett Azahriah-val is együtt dolgozik.

Hajós András azt elismerte, hogy Azahriah zenéje „nem találja telibe” az ízlését, de nagyon örül a fiatal zenész sikerének.

„Már vannak olyan előadók, akik új platformokról közelítenek a zenéhez. Szerintem az albumok, a tévés tehetségkutatók kora lejárt, már nem csak így lehet népszerűvé válni. Nekem nagyon tetszik, hogy máshonnan is be lehet kerülni ebbe a világba” – mondta a zenész, a Dalfutár műsorvezetője. Hajós személyesen is találkozott a fiatal előadóval, és ahogy mondta: „ő egy jó gyerek”, akit nem a pénz mozgat, és az ő generációja számára is egy jó értelemben vett zenész.

Hajós András egy másik szempontot is megemlített, magát a közönséget, akik azt érezhetik: ők tettek naggyá valakit.

„Ez egy kicsit öngerjesztő folyamat is. Az ő generációja saját sztárokat akar, és a közönsége azt érezheti a koncerten, hogy »igen, ezt én is csináltam«, és számít a véleményem”.

Hajós András azt is elárulta, hogy Azahriah szerepelni fog a Dalfutár új, 9. évadában is.

A fiatal énekes-dalszerző sikere tehát a megszólalók szerint egyszerre köszönhető a személyiségének, amivel a fiatalok könnyen azonosulhatnak, a közösségi platformoknak, ahol a számai rövid idő alatt hatalmas közönséghez juthatnak el, és persze a zenének, amivel pont telibe találta a közízlést. Ahogy a Quimby zenekar írta róla: „figyelemreméltó az ő Z generációs self-made sikersztorija, amellyel új utakat tör magának a hazai könnyűzenében”.

Sőt, talán nemcsak magának, hanem akár más magyar előadóknak is. Volt, aki szerint Azahriah most olyan embereket is meg tudott szólítani a zenéjével, akik eddig nem jártak koncertekre, így végső soron a sikeréből más előadók is profitálhatnak majd.

A három arénás koncertjének hírére mindenesetre láthatóan sokan felkapták a fejüket, és ezzel láthatóan

teljesen átrendezte a viszonyokat a hazai zenei világban,

idézőjelbe téve az eddigi teljesítményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk