Az X-Faktorban várat építettek abból is, amiből tudjuk, hogy nem lehet

A szombati adásból kiderült, hogy a zsűri nem szereti a zenei alap nélkül előadott nótákat, a szép lányoknak viszont a színpadon a helyük.
Szabó Eszter írása - szmo.hu
2017. szeptember 24.



A szombati X-Faktor a válogatók utolsó felvonásával indult, melyen egy, mostanában a Pumpedékből ismerős szereplő érkezett elsőként a színpadra. Nem sokan ismerték fel Snezit, ám Gáspár Laci igen:

Sorozatba is játszik vagy nem tudom, mit csinál benne – írta körül a lehető legpontosabban a jelölt munkásságát Gáspár László.

Az mondjuk ugyanakkor elég nagy bunkóság volt, hogy ByeAlex nem tudott odafigyelni a dalra az elejétől, mert a behozott kiskutyával szórakozott.

Azért minden előadót, akár jó, akár nem, megillet a figyelem, ha már ezért veszi fel az ember azt a kevéske gázsit. Lehet, sőt, néha kell rossz fejnek lenni értékeléskor, de a tiszteletet megérdemli azért az összes jelentkező, na.

Snezi egyébként nem rossz, ám teljesen kiforratlan előadó, és emiatt még nem tud élvezhető produkciót nyújtani. Nem lehet csakis a tehetségre alapozva színpadra állni, ha gyakorolna, jóval stabilabb hangja és magabiztosabb fellépése lenne. Na, de mit számít ez, ha a zsűrinek tetszett úgy is, ahogy volt.

Gigi annyit mondott:

"
Szép lány vagy, akinek színpadon a helye.

Ajjnemáár!– forgatta volna a szemét válaszképp Aretha Franklin és Tina Turner, ha éppen nem máshol lettek volna.

Babai Adrián előadása azért volt érdekes, mert elképesztő önbizalommal és hittel közvetítette azt a nagyon kevés tehetséget, ami neki megadatott. Ezt ebben az országban rengeteg tehetséges és képzett embernek kéne megtanítania, úgyhogy jövője inkább motivációs trénerként lehet fényes, mint énekesként.

"Azt szokták mondani, hogy szarból nem lehet várat építeni. Megtetted!" – utalt ugyanerre Gáspár, amihez Radics Gigi is bólogatott.

Videó: Babai Adrián éneke

A versenyzőkre egyébként jellemző, hogy szándékosan nehéz nótát választanak, néha szükségtelenül. Inkább olyat kellene, amivel jobban megmutathatják a hangi adottságaikat, ami nem mindenkinél a zúzás, bevadulás, frazír és energia. Annak idején a Megasztár 2-ben Bartók Eszter az Elefánt c. dalával simán bejutott mindenféle nagyobb erőlködés nélkül is, önmagát adva.

A ciki előadók hallgatása közben a zsűri egy kicsit parádézott azon, hogy mostanában mindenki alap nélkül érkezik a műsorba. Nem értették, mi lehet ennek az oka.

"Mer úgy könnyebb" - foglalta össze ByeAlex a feltett kérdés teljesen eltévedt konklúzióját.

Egyébként valószínűleg az az oka, hogy habár rengeteg karaoke-alap van az interneten, de azok jó eséllyel nincsenek a versenyző saját hangfekvésében. Mivel így kényelmetlen lenne a kiválasztott dal, vagyis egyszerűbben „ordibálós”, „fejhangos” vagy „morgós”, ezért kénytelenek alap nélkül jönni.

A felháborodás a televízió előtt ülve egyébként teljesen érthetetlen volt, hiszen aki igazán jó énekes, az a capellában is meg tudja mutatni, hogy az, sőt.

Arról nem is beszélve, hogy a tehetségkutatók első jó néhány szériájában kifejezetten tiltott volt a zenei alapra éneklés, pontosan amiatt, mert a hangszerek és egy-egy jó vokál a felismerhetetlenségig feljavíthat egy-egy nem olyan jó énekest is. A zsűri tagjai közül 3 egyébként zenei alap nélkül jutott be annak idején a Megasztárba.

Ettől függetlenül persze szívük joga utálni azt, ha alap nélkül érkeznek a jelentkezők.

A folytatásban be is mutattak néhány zenei alap nélkül érkezett jelentkezőt, akik között a fiúk némelyike egy-egy szomorú, farsangi Cseh Tamás-paródiának tűnt. Az este első igazán jó énekese Halász Rebeka volt, aki szintén csak az énekhangját hozta. Laci idejekorán leállította, és kerestek neki egy karaoke verziót, amivel aztán tovább is jutott a lány, aki természetesen egyáltalán nem a zenei alap meglétének köszönheti mindezt. Jó volt és kész.

Videó: Halász Rebeka éneke

Páros formációk is indultak tegnap, közöttük a legjobb a Long Way együttes volt, de csak azért, mert a következő párbeszédet folytatták le Puskás Petivel:

- És miért Long Way a nevetek?

- Azért, mert már hosszú út áll előttünk – foglalta össze múltjukat és jelenüket az egyik művész.

A másik fiatal duót arról faggatták, mióta ismerik egymást, ott pedig Gáspár brillírozott:

- Mióta megszülettem, azóta ismerem - jelentette ki a 18 éves forma fiú hasonló korú barátjára.

- Ott volt a szülőszobában? - csodálkozott rá a duett történetére Gáspár Laci.

- Miről szól a dalotok? - faggatózott tovább Puskás Péter.

- Rap és zene! – írta körül titokzatosan a produkció mögöttes üzenetét a költő.

Ahogy az lenni szokott, ezen az estén is volt pár poén és olyan fellépő, akikről talán még ők maguk sem tudják, mi vezette őket az X-Faktor színpadára. A jelenlegi nézettségi adatokat nem tudom, de annak idején még a Megasztár első szériájában a legrosszabbakból összevágott válogató és a végső döntő volt a legnézettebb, úgyhogy nyilván ezeket az X-Faktorban sem hagyják ki.

Persze remek előadók is bemutatkoztak szombaton, közöttük Gulyás Roland is, aki egy tavalyi kieső, és aki - reméljük - most jó sokáig eljut, hiszen a hangja mellett láthatóan más kiváló adottságai is vannak…

Videó: Gulyás Roland éneke

A Flórian Kvintett volt az első, akinek állva tapsolt a közönség, Gáspár is kivolt tőlük, vagy jó eséllyel bárki, aki konyít valamit a zenéhez.

Oláh Szandra Klarissza Radics Gigi-dallal bizonyított, nem is akárhogy. Szintén szuper volt Barna Martin, aki teljesen kockának tűnt, és az elején még azt sem tudta eldönteni, hogy énekszakos az iskolában, vagy még sohasem járt énektanárnál.

Rékasi Dezső már úgy állt ki a színpadra, mint egy előadó, és meg is kapta a zsűri tapsát, akik közül ketten is felállva, örvendezve ünnepelték a tehetségét, úgyhogy továbbjutott.

Videó: Rékasi Dezső éneke

Két, nem mindennapi külsővel rendelkező versenyző is színpadra lépett. Egyikük Nicole művésznéven, de a feltűnő énekesnő sajnos kiesett, akárcsak Lantos Gábor, aki nem mellesleg személyi edző. Sajnos csak Puskás Peti látta meg benne a tehetséget.

Lantos Gábor kiesése egyike volt a műsor drámai pillanatinak, a női nézők számára mindenképpen.

A folytatásban az idősebb korosztály is képviseltette magát, akik között a legtökéletesebb a Rozmaring Asszonykórus volt.

Elképesztően ötletes produkciójukat hallgatva Puskás Péter megőrült egy kicsit, és persze tovább is jutott a modern alapra népdalt éneklő csapat. Elsőre hülyeségnek tűnik az egész, de mégis kiváló, újszerű, táncolható és nagyon-nagyon kedvelhető előadás volt. Abszolút látom őket a fesztiválokon, ahogy az alkesz punkokat és hungarikumra éhező holland turistákat hergelik.

Videó: a Tázlári Rozmaring Asszonykórus éneke

Radics Gigi kivételével mindenki érezte ugyanezt, így a speckó lánycsapat 3 igennel végül továbbjutott.

Az X-Faktor válogatója ezzel véget ért, jövő héten folytatódik a móka, és akkor már mindenki hallgathatja azt, akiket eddig továbbjuttatott. ÍÍÍájjj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk