Az események majd csak ezután indulnak be igazán – Sárkányok háza kritika
Valószínűleg velem van a baj... sőt, biztos. Úgyhogy előre elnézést kérek mindenkitől, aki megfelelően kielégült a Sárkányok háza első évada után. De én valahogy nem kaptam el a hangulatot olyan intenzíven, mint ahogy azt az első rész után reméltem.
Óriási a felhajtás a sorozat körül. A hetente érkező részekről folyamatosan cikkeztek a portálok. Elemző videók készültek, rajongói teóriák csaptak össze, és úgy tűnik, hogy a befejezés is óriásit robbant.
És a számok is jól alakultak: Minden idők legnézettebb sorozata lett a Sárkányok háza a magyar HBO történetében is
Amikor a hírek és kritikák nagy része is istenít egy sorozatot, automatikusan nagyobbak lesznek az én elvárásaim is, és sokkal csalódottabbá tesz az a tény is, hogy nem élveztem annyira, mint amennyire mások.
De nekem sajnos hangulatból is hiányzott elég sok minden.

A vég kezdete
Az utolsó előtti rész elég furcsán alakult. Rhaenys brutális sárkányának hátáról nézett az újonnan megkoronázott Aegon és kissé megzavarodott anyukája, Alicent szemébe. Itt szépen le is lehetett volna zárni mindent, ha a sárkány okád egy kis tüzet. Csak a "rosszak" vesztek volna, felesleges vérontás nélkül.
De nem. Rhaenys csak úgy simán lelépett, és az évadzáró első percei gyakorlatilag azzal telnek, ahogy magyarázatot ad Rhaenyra és Daemon előtt arra, hogy miért nem tett semmit: csak. Mert nehogy már ő robbantsa ki a háborút...

Mindegy. Engedjük el. Ezért nem lett belőle királynő.
Daemon egész jól viseli a testvére halálát, és élvezettel veti bele magát a szervezkedésbe. Totálisan ignorálja a feleségét, akinek egyfelől meghalt az apja, másfelől beindult a vajúdása. Kapunk jó pár perc szenvedős szülést. Rhaenyra gyakorlatilag kikapja magából a gyereket.
(Akik olvasták a könyvet, egész hangosan háborognak rajta most, hogy miért nem lett jobban kifejtve a filmben a vérfertőző viszonyból született csecsemő deformitásának ténye, azaz hogy sárkányfarokkal jött a világra. De szerintem ennyi belefér. A könyvhöz soha nem tud teljesen hű lenni a filmes verzió.)
Szóval megy a szervezkedés. Én most itt le nem írom, hogy melyik ház kivel van, és kit akarnak meggyőzni stratégiailag, mert az egész részben ez a legunalmasabb etap.
Nem akar kezdeményezni, nem akar gyilkolászni sportból, mint Daemon, aki már fogná is az összes sárkányt és égetne porrá mindent.

Elgondolkozik Alicent üzenetén, mérlegeli a jóslatot és a realitást is, és ezzel teljesen szembekerül Daemonnal, aki valószínűleg arra számított, hogy Rhaenyra mindenben rá fog majd hallgatni ha trónra kerül, erre a nő már most akadékoskodik.
Jön az utolsó nagy csavar. Mivel mindenkinek ki kell vennie a részét a szövetségesek beszervezéséből, Rhaenyra fiai is sárkányhátra pattannak, és viszik anyjuk üzenetét.
A kisebb fiú, Lucerys eléggé tart a feladattól. Sárkányháton messze repülni, hadba hívó üzenetet kézbesíteni, komoly férfiként kiállni... ez egy normális kisfiúnak nyilván nem a legkönnyebb feladat.
Borros Baratheonnal amúgy sem lenne könnyű dolga, de sajnos be is előzték.

Nyilván semmi tekintélye nincs így (amúgy se lenne), és Aemond nem rest megragadni az alkalmat, és kitérni arra a kényes részletre is, hogy a kissrác még tartozik neki egy szemmel.
Aemondnak nagy sárkánya van, Lucerysnek kicsi. Nem kérdés, hogy némi kergetőzés után ki győz.
És tulajdonképpen mindegy, hogy akarva vagy akaratlanul, de Lucerys a sárkányával együtt ketté is roppan a felhők felett.

Mi a bajom a sorozattal
Így visszaolvasva azért történtek itt dolgok.
A látványvilággal sincs semmi bajom. Nagyon szépek a sárkányos jelenetek, és a jelmezek is végig. A világítás is pazar, az operatőri munkával sincs baj. És én a színészekkel kapcsolatban sem tudnék éles kritikát megfogalmazni.
Talán Lucerys halála is jobban megérintett volna, ha nem kb. nyolcszor tűnt volna fel összesen a képernyőn...
Az igazi gonosz karakterek kiemelkedően izgalmasak.
Sokan imádták a fiatal Rhaenyrát, azaz Milly Alcockot, de szerintem az idősebb kiadás, Emma D'Arcy is káprázatos.

Szóval a színészekkel tényleg nincs semmi bajom. Viszont valami mégis kevés volt.
Sokszor éreztem vontatottnak a történetet, el-elkalandoztam, volt, hogy egy részt csak 2-3 részletben néztem meg, mert egyszerűen nem sodort magával. Ez persze egyéni preferencia.
És értem én, hogy ez egy kemény világ, hogy itt több a depi, mint a napsütés...
Két kérdés jár a fejemben. Az egyikre nem fogok választ kapni:
Vajon akkor is ennyien néznék ezt a sorozatot, ha nem a Trónok Harca sikere után indult volna el?
A második kérdés egyszerűbb: Visszatérek a második évadra? A válasz pedig minden fanyalgásom ellenére az, hogy: Igen!
Ti visszatértek?