„Az embereket jobban érdekli Johnny Depp, mint a háború Ukrajnában” – interjú Eugene Hützcel, a Gogol Bordello frontemberével
A zenekar a “Solidaritine” turnéján ejti útba Magyarországot, a koncertjeiken Ukrajna szabadsága mellett és a háború ellen állnak ki. Ennek kapcsán beszélgettünk Eugene Hützcel, – aki maga is ukrán származású –, a szenvedély fontosságáról, a saját korlátainak átlépéséről és hogy meg kell találnunk azt az értő közönséget, akik felé tolmácsolni tudjuk a véleményünket a világ változásairól.
– A szociális érzékenység, az emberek szenvedése iránt való fogékonyság, a segíteni akarás folyamatosan jelen van a művészi pályafutásod során. Viszont a zenéd egy kemény punk-rock zene. Úgy gondolod, hogy ezzel a zenével tudod átütni az emberek alapvető közönyösségének a falát?
– A dalok segítségével át lehet ütni ezt a falat, de nem mindenkinél. Az egyik barátom azt mondta, hogyha a zene meg tudná változtatni a világot, akkor már a "Paradicsomban" lennénk. Azonban legyünk realisták.
Azt tartjuk fontosnak, hogy az éppen aktuális és jelentős szociális és politikai problémákra felhívjuk a figyelmet, hogy talán ezáltal is segítsük azoknak a mielőbbi megoldását.
– 1989-ben hagytad el a családoddal együtt Ukrajnát, majd menekülttáborokban laktatok hét évig többek között Magyarországon is, mielőtt Amerikába emigráltatok volna. Mi az, ami ilyen traumatikus körülmények között is tartotta benned a lelket, és arra inspirált, hogy befuthasd ezt a zenei karriert?
– Mondhatom azt, hogy ez nálunk már tradíció. Nem arról van szó, hogy asztronauta vagy baseballjátékos akartam lenni, vagy bármi ilyen hülyeség. Csak követtem a családi mintát. Az édesapám zenész volt és a család nagy része is, akik még Ukrajnában maradtak. Jó részük jazz-zenész.

Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a tehetsége valamihez, ami idővel utat tör magának, nekem a zene iránti fogékonyság volt az. Fiatalabb koromban sportoltam, hosszútávfutó voltam tizenévesen, és sorra nyertem a versenyeket Kijevben. Akkor ez volt a legfontosabb az életemben, mégis tudtam, hogy számomra a zene az alapja mindennek. Az összes olyan készségre szert tettem az utam során, melyeket később fel tudtam használni a zenei karrieremben. Ez a rengeteg megpróbáltatás és küzdelem segített abban, hogy eljussak idáig.
– Hogyan tudod megőrizni azt a szenvedélyt és “őrületet”, amit a koncerteken tapasztalhatunk? Mi az, ami motivál abban, hogy mindig ekkora lendületet vigyél a fellépésekbe?
– Nálam ez pont fordítva működik, mint, ahogyan ezt sokan gondolnák. Nem lehet csak a színpadon szenvedélyesen zenélni, szenvedélyesen kell szeretni a zenét a színpadon kívül is. Különben miért lépnék fel, ha nincs, ami motivál abban, hogy koncertet adjak?! A koncertezés miatt az ember lehet fáradt, de a szenvedély attól még nem múlik el. Főleg, hogyha az van a fókuszban, hogy minél több olyan üzenetet közvetítsek a közönség felé, ami iránt én is elkötelezett vagyok. A koncertezés, turnézás arról is szól, az ember, hogyan lépi át a saját fizikai korlátait. Nem számít, hogy mennyire vagyunk kimerülve, akkor is énekelni és üvöltözni fogunk a színpadon, mert ez az esszenciája ennek a fajta zenének, amit képviselünk.
– Vannak még családtagjaid Ukrajnában. Mikor voltál utoljára ott, és tervezel-e a jövőben menni? Mi a véleményed a háborúról és Zelenszkij elnökről?
– Utoljára 2019-ben voltam, nem sokkal a pandémia kitörése előtt. Nagyon sok családtagom van szerte a különböző régiókban Ukrajnában. Néhányuk most Szlovákiában és Törökországban van, de a legtöbbjüket súlyosan érinti a háború okozta szenvedés, nélkülözés.
Az elnökről azt gondolom, hogy elképesztő, fantasztikus munkát végez. Olyan, mint egy igazi bajnok, aki példát mutat a következő nemzedéknek…

– Az ukrán gyökereidet a mai napig szívügyednek tekinted. Nemrég jelent meg legújabb videód “Teroborona” címmel. Milyen céllal készült?
– Ezt a videót Ukrajna összes bátor harcosának szenteltem. Ők ugyanolyan egyszerű emberek, mint te vagy én, akik ezelőtt még soha nem voltak katonák, vagy harcoltak háborúban. Néhány hét alatt váltak katonákká, és most védik Ukrajnát. Ez a videó történelmi értékkel is bír, bemutatja ezeknek az embereknek a harcát, szenvedését a háborúban. A valós élethelyzeteket és azt a példátlan erőfeszítést, amit nap, mint nap tesznek. Maga a videó Ukrajnában készült, az ott harcoló emberekkel.