"Az élet nem mese" – Farkas Franciska és Nagy Dániel Viktor a Brazilokról
Az utóbbi hónapokban egymást érték a jobbnál jobb magyar filmek a mozikban. Ezek közül a Brazilok volt az egyik legemlékezetesebb: egy lélekemelő, mesebeli fordulatokkal élő vígjátékról van szó, amely nem kerüli meg a komoly társadalmi problémákat sem.
A film nemcsak nekünk, a nézőknek is tetszett, a hétvégén már majdnem elérte a 60 ezres nézőszámot, ami kiemelkedőnek számít egy magyar film esetében.
A film kapcsán elbeszélgettünk a két főszereplővel, Farkas Franciskával és Nagy Dániel Viktorral. Franciskát a Viktória - A zürichi expressz című filmben láthattátok, Dániellel viszont még csak most ismerkednek a hazai mozinézők.
- A Brazilok című új magyar filmben rengeteg amatőr és profi, ismert színész szerepel együtt. A két központi főszereplőt ti - két hivatásos, de a mozinézők által talán kevésbé ismert fiatal színész - alakítjátok. Mindketten gyerekkorotok óta szerepeltek színházban, a mozivásznon azonban csak most kezdtek ismertté válni. Franciska, neked ez a második mozifilmes főszereped, Daninak pedig az első. Könnyen hozzászoktatok a filmes világhoz?
Nagy Dániel Viktor: A forgatás nyilván új helyzet volt, de alapvetően nagyon sokat dolgoztam már színművész közegben, ezért nem volt annyira ismeretlen a terep. Nyilván más az, amikor egy pusztában sminkelnek, vagy eleinte furcsa, hogy állandóan vigyázni kell a ruhádra, de a művészközeg miatt mégsem idegen a dolog. Én nagyon jól éreztem magam a forgatáson. Borzasztó meleg volt, ezt mindig elmondjuk, a 40 fokkal meg kellett küzdeni, de alapvetően otthonosan éreztem magam, még így is, hogy az első filmemet forgattam.
Farkas Franciska: Én nagyon örültem neki, hogy újra forgatok, erre vártam a Viktória óta. Azután a film után volt egy kvázi másfél éves szünetem, ami alatt nem kizárólagosan színészettel foglalkoztam. Nekem nagyon hiányzott a forgatás, és úgy gondolom, nagyon könnyen hozzá lehet szokni a filmezés világához.

Képek: Mervai Márk
- Franciska, te több interjúdban is elmondtad, hogy nehéz körülmények közül küzdötted fel magad, hogy színész lehess, és eleinte még a családod sem igen támogatott a karrieredben. A filmbeli Rozit is a kitörés lehetőségei foglalkoztatják. Ezen felül is van valami közös bennetek?
F.F.: A hátterem és a színészi karrierem két külön dolog. Nagyon nehéz volt képzettség nélkül bekerülni ebbe a szakmába, de ez nem függ össze azzal, hogy milyen nehéz volt a helyzetem a kamaszkoromtól kezdve egészen a felnőttkoromig. Nyilván van köze a kettőnek egymáshoz, de a szakmai nehézségekbe alapvetően nem szóltak bele az anyagi körülmények. A színészi karrierem szempontjából tehát nem jelent semmit, hogy milyen körülmények közül jövök, ide bejutni mindenki másnak is ugyanilyen nehéz.
Rozi és köztem egyébként nem látok komolyabb párhuzamot. Én Budapesten nőttem fel, városi lány vagyok. Egyedül a változtatás vágya közös bennünk, illetve az, hogy én is nagyon szeretem a testvéreimet, és szeretek velük törődni. De Rozi nagyon más típusú lány mint én. Ő egy tűzről pattant, cserfes, nagyszájú, harsány lány, én pedig ennek az ellentéte vagyok: visszahúzódó, gondolkodós típus.

Kép: InterCom
- Korábban azt nyilatkoztad az Aranyélet kapcsán, hogy unod már, hogy folyamatosan a roma származásodról kérdeznek. Eddig azonban mindkét főszereped hangsúlyozottan roma színésznőre írt szerep volt, még ha a két szerep lényegesen el is tért egymástól. Nem félsz, hogy beskatulyáznak mint színésznőt?
F.F.: Annyit tudok mondani, hogy nagyon örülök, hogy ezt a hiányt betölthetem, és annak is, hogy ezen a karakteren belül többféle színt mutathatok meg.
- Ha jól tudom, jelenleg drámapedagógiát tanulsz, és hátrányos helyzetű gyerekekkel is foglalkozol. Hogy jut minderre időd?
F.F.: A szabadúszóknak olyan az életük, hogy vagy minden egyszerre jön, vagy egy csomó ideig semmi. Én azért szeretem, ha valami rendszeresen leköt. Tehetséggondozással régóta foglalkozom a Tudás 6alom keretein belül, de szerettem volna kapni ehhez egy szakmai hátteret is. Ezért aztán elkezdtem egy tanfolyamot februárban a Magyar Drámapedagógiai Társaságnál, ezt Kaposi László tartja. Itt óraadó drámatanárként fogok végezni májusban.
Úgy érzem, ez egy olyan dolog, amit egyfelől szeretek is csinálni, másfelől pedig összeegyeztethető a színészettel is. Egyedül a nyári forgatások jelenthetnek majd problémát, amik ütközhetnek a táborokkal, de azt hiszem, ezt meg fogom tudni oldani.

- Dani, te többször is játszottál már roma szereplőket (a Brazilok mellett például a Cigánykerékben), illetve többször alakítottál már melegeket is. Szerepeiden keresztül gyakran foglalkozol tehát a kisebbséggel és a mássággal. Tudatosan választod ezeket a szerepeket?
N.D.V.: A szerepeket nem én választom, tehát ilyen értelemben tudatosságról nem beszélhetünk. Ellenben, hasonlóan Franciskához, magam is baromi jó dolognak tartom, hogy ezeken a szerepeken keresztül szólhatok bizonyos társadalmi rétegek vagy kirekesztett kisebbségek érdekében.

- Orlai Tibornál eddig leginkább zenés-szórakoztató darabokban szerepeltél. Ehhez képest nagy váltás a Brazilok, amelyben egy vad, harcias fiút, a falu bikáját formálod meg. De a monodrámád is, a Leszámolás velem, amelyben pedig egy visszahúzódó, feminin meleg srácot alakítasz. Mekkora kihívást jelentettek ezek az újfajta szerepek?
N.D.V.: Örülök, hogy egy csomó vígjátéki bohócszerep után két ennyire különböző szerepet is megformálhattam. Eljátszhattam egy vad, harcias srácot a filmben, aztán egy meleg fiú felnövekvés történetét monodrámában. Azt gondolom, ez is szorosan kapcsolódik ahhoz a sokszínűséghez, amit egyébként szabadúszóként képviselek. Most jött ki az első filmem, a színház mellett pedig zenével is foglalkozom, most pedig saját projektet csinálunk „100 Szóban a Város” címmel a Mozsár Műhelyben. Szuper dolog ez.
- Ha jól tudom, a Vígszínház szeretett volna szerződtetni, de visszautasítottad az ajánlatot. Többet jelent számodra a függetlenség, mintha kőszínházban szerepelnél?
N.D.V.: Igen, ebben a profilban sokkal inkább megtalálom azt, amit szeretnék. Természetesen én sem vagyok teljesen független például Orlai Tibortól, nála jelenleg hat előadásban játszom, tehát számomra ez elsősorban életmódbeli különbség. Van lehetőségem átgondolni, hogy mit vállalok el, és merrefelé szeretném, ha tartana a pályám. Ezért választottam a szabadúszást ahelyett, hogy a Vígszínházban maradtam volna szerződéssel.
- A Brazilok mesebeli fordulatokkal operáló vígjáték, ami nem kínál, pontosabban nem is akar megoldást kínálni a filmben ábrázolt társadalmi problémákra. A film üzenete mégis pozitív: „nem szabad beszarni”, vagyis nem szabad feladni, kitartással ugyanis bármit el lehet érni. Nyilvánvalóan nektek is megvan a véleményetek a filmben tárgyalt társadalmi kérdésekről, a rasszizmusról, a kirekesztésről, a kitörés nehézségeiről. Mit gondoltok erről az üzenetről?
N.D.V.: Hát az élet az nem mese, ennyit gondolok erről. Nyilván a filmnek nem feladata választ adni a különböző kisebbségek és a többségi társadalom együttélésének problémáira, mert nem ez a lényeg benne. A mesés elemek a történet érzelmi kibontakozását segítik. Azt, hogy a film az álmaink melletti kitartást hirdeti, egyébként nagyon szerencsésnek tartom, mert hamar el lehet veszni a romák és a magyarok közötti ellentétben, annyiféle szegmense van ennek a dolognak. De: az élet nem mese.
F.F.: Arany János-emlékév van, így én egy Arany-idézettel válaszolnék: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.”
N.D.V.: Az ember úgy áll fel ezután a film után, hogy a magyarok, a romák, a polgármester, a takarítónő, mind-mind emberek.
Ez nagyon bagatell dolognak tűnhet, de közben mégis újra és újra rá kell erre jönni, és rá kell ébreszteni az embereket. Ezért jó, hogy ez a film megszületett.

- A fimben együtt dolgoztatok a legismertebb, legnagyobb nevű magyar színészekkel, ugyanakkor sok közös jelenetetek volt fiatal amatőrökkel is. Milyen volt a közös munka? Hogyan jött ki a stáb?
F.F.: Ami a szereplőgárdát illeti, ebben a filmben mindenki profi volt, nem voltak „amatőrök”. De csodálatos volt látni azt, hogy ezek az óriási, nagynevű színészek milyen hihetetlen alázattal és profizmussal játszották el az egy-két mondatos szerepeket. Ezt nagyon motiválónak találtam, és szerintem nagyon jó hangulatot eredményezett a forgatáson. Egyébként van egy Brazilok Facebook-csoport is, ahol a stábbal a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
N.D.V.: Amikor nem hivatásos színészekkel dolgozom, a saját jeleneteim mellett azt is nagyon fontosnak tartom, hogy minden úton és módon segítsem őket, hogy a lehető legjobban ki tudjanak bontakozni. A filmet megelőzően jártunk fociedzésekre, itt ismerkedtem meg a színésztársaimmal. Ők nyilván tartottak valamennyire attól, hogy hirtelen színészként kellett helytállniuk. Furcsa lehetett nekik, hogy én ezt egy másik szinten, hivatásszerűen csinálom, ahogyan az is, hogy teljesen más környezetből jövök. Ezt a távolságot a kezdetektől igyekeztem szűkíteni. Biztattam őket, amikor színészetre került a sor, és barátkoztam, amikor együtt töltöttünk időt. Azon voltam, hogy kiépüljön egyfajta bizalmi viszony, hogy ez is segítsen minket a közös cél érdekében.
- Lakatos Erik kimagaslott a nem hivatásos szereplők közül. A filmet eleve az ő szemüvegén keresztül látjuk, de egyébként is szokatlanul emlékezetes volt az alakítása, pláne egy gyerekszínészhez képest. Milyen volt vele a munka?
N.D.V.: Korához és képességeihez mérten maximálisan teljesítette a feladatot, és mindennel meg tudott küzdeni, ami elsőre problémát okozott neki. Ő aztán tényleg „nem szart be”. Még serdülő sem volt amikor forgattunk, és nagyon jól vette az akadályokat.
F.F.: Rezzenéstelenül nyomta végig a 12 órás forgatási napokat. Volt, hogy már mi is nyavalyogtunk a fáradtságtól, de ő szó nélkül bírta. Olyan profi volt, hogy csak néztünk, hogy ki ez. Hihetetlenül tehetséges, és nagyon jól kezelt mindent, ami a szereppel jár. Azt hallottam az anyukájától, hogy nem is nagyon dicsekedett el vele a suliban, hogy mozifilmben szerepelt. Remélem, ez az élmény lendületet ad majd neki ahhoz, hogy folytassa. Nagyon jó színész lenne belőle.
N.D.V.: A sajtóvetítésen egyébként el is mondta, komolyan elgondolkodott rajta, hogy színész legyen a jövőben.
F.F.: Én egyébként tartom vele a kapcsolatot, néha rá szoktam nézni. Rendszeresen látom, mivel az ő iskolájába járok tanítani.

Nagy Dániel Viktor és Lakatos Erik. Kép: InterCom
- A filmben egy-egy pillanatra feltűnik Szilágyi István, akiről nagyon sokat cikkezett mostanában a magyar sajtó. Milyen volt vele a munka? Csak vendég volt a forgatáson, vagy azért volt vele valamilyen kapcsolatotok?
F.F.: Én találkoztam vele, csináltunk egy közös fényképet, amire nagyon büszke voltam, egyből meg is osztottam. Nem volt közös jelenetünk, ezért csak egyszer-egyszer találkoztam vele, de nagyon örültem neki, hogy ott van, és nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz helyzetbe került.

- A filmnek rendhagyó módon két rendezője van (Rohonyi Gábor és M. Kiss Csaba). Milyen volt velük a munka? Hogyan dolgoztak együtt?
N.D.V.: Én semmilyen konfliktust nem érzékeltem köztük, szerintem nagyon jól felosztották maguk között, hogy ki mibe szól bele és mikor. Többnyire Csaba instruált minket, ő foglalkozott a karakterábrázolással, a technikai dolgokat pedig tapasztaltabb filmrendezőként általában Gábor mondta el nekünk. Ha lehet felosztást mondani, talán így volt, de talán ez sem mondható általános érvényűnek. A mi munkánkat biztosan nem nehezítette meg, hogy két rendezővel kellett dolgoznunk.
F.F.: Tényleg nem. Szerintem elég jól kiegészítették egymást, pontosan emiatt, hogy a Csaba hozta a történetet, a Gábor pedig szépen formába öntötte. Szerintem ez így teljesen jól működött.
- A Kincsem rekordokat döntöget, jelenleg a Vajna-korszak legnézettebb magyar filmje. A Brazilokra is sokan voltak kíváncsiak: már csaknem 60 ezer néző váltott rá jegyet. Mit gondoltok, ezentúl többen szavaznak majd bizalmat a magyar filmeknek?
F.F.: Biztosan, mivel most tényleg egymást érik a magyar filmes sikerek. A Saul fia után a Mindenki is Oscar-díjat kapott, a Testről és Lélekről pedig Arany Medvét.
N.D.V.:
Egyébként nekem azt mondták, a Brazilok is ékes példája annak, hogy újra érdemes magyar filmet nézni a moziban. Ezt azért elég jó hallani. A kritikák többsége is nagyon pozitív volt.

- Franciska, mesélnél egy kicsit az önálló színházi estedről?
F.F.: Ez egy Gorkij-novella, a Makar Csudra feldolgozása. Ez az előadás felkérésre született: Karafiáth Orsolya kért meg rá, hogy álljak elő egy önálló esttel a Harmadik Hely nevű lakásszínházban. Nagyon sokáig izgultam rajta, hogy mit adjak elő. Azért döntöttem a Gorkij-novella mellett, mert egyfelől egy nagyon komoly, magas irodalmi műről van szó, fantasztikus szereplőkkel, üzenettel és szöveggel, másfelől pedig nagyon kevesen ismerik, szeretném népszerűsíteni egy kicsit. Nagyjából kitaláltam, hogyan szeretném megvalósítani, aztán megkértem Soós Attilát, hogy segítsen összehozni a dolgot. Március 9-én volt a bemutató, Május 23-án pedig a Műcsarnokban is előadom, szeretettel várok rá mindenkit!
- Mi a helyzet az aktuális filmeddel Szász Attilával? Mekkora a szereped?
F.F.: Vége a forgatásnak, most fejeztük be, 2018. februárjára várható a bemutató, a címe Örök tél. Nagyon komoly menet volt, minden szempontból. Mellékszerepről van szó, de fontos mellékszerepről. Ez – akárcsak Attila korábbi filmjei - egy történelmi dráma, a második világháború idején játszódik, és megtörtént eseményeket dolgoz fel. Nagyon nyomasztó volt a forgatás a történet miatt, remélem, ez nem látszik majd a vásznon. Nagyon várom, szerintem gyönyörű szép film lesz.

- Dani, mesélj egy kicsit a mostani produkciódról, a 100 szóban a Városról!
N.D.V.: Egy páros stand-upról van szó, nagyon rövid, 100 szavas budapesti történeteket adunk elő Szilágyi Csengével. Ezeket egyébként a 100 szóban Budapest pályázatra beküldött történetekből válogattuk ki. Néhányat megzenésítettem, ezeket adjuk elő másfél órában egy szünettel. A sajtóbemutatón úgy éreztem, nagyon átment a dolog, nagyon fogják szeretni. A tervem egyébként az, hogy utaztatni fogjuk az előadást, mert ezek a történetek annyira emberiek, hogy nemcsak a budapestiekhez kellene, hogy eljussanak. Most ez az első számú projektem. Ezenkívül Mészáros Blankával nemrégen mutattunk be egy zenés darabot Stop címmel. Ehhez csináltunk egy videoklipet is, azelőtt pedig a monodrámát csináltam. Ha ehhez hozzávesszük a Brazilok bemutatóját, látszik, hogy nagyon sűrű volt nekem ez a tavasz. Ezért most jön egy kis pihenés, nyáron aztán megint dolgozni fogok természetesen.
- Mozifilmes szereped nincs most kilátásban?
N.D.V.: Egyelőre nincsen.

A Brazilokról írt kritikánkat ITT tudjátok elolvasni!