Amíg a szülők a pincéből indulva egy zseblámpával járják útjukat, addig a gyerekek az emeleten játszanak – egy este a Bajor-villában
Így hirdeti magát a Bajor Gizi Színészmúzeum. Kíváncsian vetettem bele magam a családdal együtt az esti, rejtelmes sétába, és nem kellett csalatkoznom.
Az óriási kertből indultunk, ahol a legendás színésznő villája áll - az 1930-as évektől kezdve élt itt harmadik férjével. Akkortájt ez a XII. kerület még csöndes, piciny kis utcácskája volt, és bár a villa méretei a maga két szintjével és 960 négyzetméterével még ma is tekintélyt parancsoló, mégis megbúvik a zöldkörnyezetben. A múzeum munkatársa, Szebényi Ági az idegenvezetőnk, aki lelkesen mesél arról, hogyan szökkent szárba a séta ötlete még évekkel ezelőtt:
- Az alapgondolat az volt, hogy a gyerekeknek miként tudnánk érdekessé tenni az esti sétát, amely a pincétől a padlásig tart. Időutazás a fiataloknak, hogy milyen lehetett a II. világháborúban itt megélni a mindennapokat, amikor Bajor Gizi a férjét a tetőtéri manzárdban bújtatta, további ismerősöket és ismeretleneket pedig a pincében. A séta során, amíg a szülők a pincéből indulva egy zseblámpával járják útjukat, addig a gyerekek az emeleten játszanak. Szükség van a kódfejtő tudományra, a figyelemre és a kreativitásra is, hiszen amikor a séta véget ér, a szülők és a gyerekek közösen fejtik meg a kódot, és találnak rá a kincsre.
Magával ragadó. Szebényi Ági hangja töri meg a csendet, amikor Tamási Árontól idéz, aki szintén itt bújt meg a német megszállás elől.
Nehéz napok tündére
"Nem szoktam napi eseményekről följegyzést csinálni. Azokról a napokról, amelyeket az ostrom idején Bajor Gizinél töltöttem, valahogy mégis feljegyeztem egynéhány szót. Azért tettem talán, mert különös napok voltak azok: történelmi súlyuk volt, és a percek ölében együtt ült élet és halál. Vagy inkább azért, mert mindaz, amit nyolc nap alatt éreztem és láttam, az emberi szeretet élménye volt.
Hát ezekből a följegyzett sárguló szavakból és gyenge emlékezetemből most megpróbálom feltámasztani azokat a napokat.
1944. Január 26., péntek. Itt vagyok az Attila utcában, közel az alagúthoz, lent a pincében. A ház, melyhez ez a pince tartozik, háromemeletes. Nagy U alakban a kapu felé néz, s egy téglaidomú udvart képez, mely lehet hetven négyszögöl. Már karácsony óta itt vagyok egy baráti házaspárnál. Kedvesen kértek, ragaszkodtak hozzá, hogy a szomszéd utcából, ahol a lakásom volt, átjöjjek hozzájuk. Hát átjöttem, hogy együtt reménykedjünk és a katonafiúkért együtt aggódjunk. Két nap híján öt hete már, hogy a pincében lakunk. A ház, ahonnan átjöttem, azóta romokban hever. De mi megvagyunk. Az első hetekben, harci szünetek alatt, még a lakásba is feljárogattunk, a második emeletre. De egyre ritkábban. Tegnap aztán ennek a kirándulásnak is vége lett, mert a lépcsők az erős bombázásban leomlottak. Maga a ház is kettőbe szakadt, az udvaron pedig néhány ló kimúlva fekszik.
Reggel egy katona jön, fegyvere nincs. Engem keres a katona. Azt mondja, hogy a művésznő küldte, Bajor Gizi; s azt üzeni, hogy menjek fel hozzá a Pilsudszky útra, mert ottan jobb lesz. Bólogatok, mosolygok. A hangját hallom, magyarban az emberi zenét; s a szemét látom, azt a majdnem feketén csillogó két mandulát. Agyamban ül mind a kettő, az emlékezet valamelyik virágos ágán. Pedig künn a világi életben alig találkoztunk, bővebb szavakra csak Kolozsváron, amikor a bolond Ásvaynét játszotta. Bólogatok, és mosolygok. Aztán a barátomra nézek, aki rázza a fejét, hogy ne menjek. A felesége is aggódik, látom. Hosszú az út, s bármelyik percben golyó érheti az embert, vagy a fejére esik egy bomba. A fejemre? Azt nem hiszem. Nehéz szívvel elbúcsúzom tehát."
Szebényi Ági az idézetet követően mozizásra invitál bennünket, ahol Gobbi Hilda, Benedek Miklós és Garas Dezső tűnik föl. Előtte pedig Zilahy Lajos Két fogoly című regényéből a filmváltozat egy rövid részletét nézhetjük meg Jávor Pállal és a legendás színésznővel, Bajor Gizivel mintegy két percben.
A színpadon érezte otthon magát, akit kortársai nagyon kedveltek, bár kicsapongó életet nem élt, a hétköznapokban is igyekezett önmaga maradni.
A körsétánk során Szebényi Ági így folytatja:
A gyerekek mindeközben egy múzeumpedagógussal, Gerecs Katával járják be a villát: játékos feladatokkal ismerkednek Bajor Gizi életével és a színházi világgal. A felnőttek és a gyerekek végül felérnek a tetőtéri teraszra, ahol a csodás panoráma mellett a manzárdszobában omlós almáspite és finom tea várja a kalandvágyó csapatot.
