KULT

Akiket az Év utcazenészeinek választottak

A Pécsen alakult, de ma már budapesti TükeZoo-t egyre többen emlegetik kultzenekarként. A Quimbyvel és a Kiscsillaggal is koncerteztek már.


A TükeZoo-ról

Tagok:

Babarci Bulcsú - ének, kontrabasszus gitár

Restás Gergő - ütősök, ének

A zenekar 2008 tavaszán alakult Pécsen. Hangzásviláguk alapja egy különleges preparált gitár, amely egyszerre hozza a basszusszólamot és a harmóniát, valamint egy cajón (vagyis ülődob), ami idővel ütőhangszer-parkká nőtte ki magát. Dalaikban zeneileg csontig tisztítják szinte az összes rádiós könnyűzenei műfajt (reggae, bossa, funk, manouche, techno, folk, swing, punk, r&b, hip-hop stb.), szatirikus, kifordított magyar-angol-sváb-horvát-japán-beás szövegeikkel pedig a nagyvilág őrületeiről regélnek, igazi kisvárosi odaadással.

2010 szeptemberében felköltöztek Budapestre, ugyanebben az évben előzenekar voltak a Quimby őszi turnéjának több állomásán. Emellett felléptek már a Heaven Street Seven, a Vad Fruttik és a Kiscsillag társaságában is. Tavaly megnyerték a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díját, idén pedig a Kalap Kabát tehetségkutatón választották őket az Év utcazenészeinek.

tukezoo8

Koncert az A38 hajón. Fotó: Szekeres Balázs

tukezoo9

Fotó: Szekeres Balázs

Mikor, minek hatására kezdtetek zenélni, és milyen említésre méltó zenekaraitok voltak ezelőtt?

Bulcsú: Már egészen kiskoromban is foglalkoztatott a zeneírás, de magát a zenélést komolyabban a gimnázium alatt kezdtem el. A képregényrajzoló Gróf Balázzsal (a vele készült interjúért KATT IDE - a szerk.) egy suliba jártunk, vele alapítottam az első zenekaromat, a Gyurmaklubot, ő basszusgitáron játszott. Utána, egyetem felé volt egy Spleen nevű jazz-rock formációm, ezzel már egész szép sikereket értünk el. Rendszeresen koncerteztünk, és lemezünk is jelent meg, én voltam a fő dalszerző. Ennek feloszlása után jött egy két-hároméves csend, majd mikor újrakezdtem, egy ideig inkább háttérember voltam, a dalszerzéssel és a szervezéssel nem foglalkoztam. Jól esett kicsit hátrébb lépni, hogy ne rajtam legyen minden felelősség. Játszottam Takáts Eszter zenekarában, a Pavilonban, illetve az országosan is elég ismert Zagasticban és az InterMagyarban, ahol világslágereket dolgoztunk föl népiesen, ez akkoriban még újdonság volt. Aztán lassan ismét megjött a kedvem, hogy alkotói szerepet töltsek be, és nemsokára megalakult a TükeZoo.

Gergő: Én is nagyon zsenge gyerekkorom óta zenélek, bár hangszeren játszani nem tanultam sosem, inkább az éneklés és dalszerzés foglalkoztatott nagyon sokáig. Gyakorlatilag erre kívántam feltenni az egész életemet, de mikor 2004-ben Pécsre kerültem egyetemre, a dolgok valahogy másképp kezdtek alakulni, s én meg valahogy kiszerettem az éneklésből – ami egyébként mostanában kezd megint visszatérni az életembe –, és nekiálltam dobolni. Soha nem foglalkoztam ezzel azelőtt, de nagyon rápörögtem a témára, és hirtelen azon kaptam magam, hogy összeraktam egy jazzbandát, ahol egyébként mindenki sokkal többet tudott a zenéről, mint én. Ez volt a Svetlana, ami helyi szinten egész ismert lett, sőt még más nagyvárosokba is jártunk koncertezni. Miután feloszlott, még volt egy zenekarom a TükeZoo előtt, de igazából sok helyen játszani csak azután kezdtem el, hogy Budapestre költöztem.

A Babylon Bound című szám, amit a zenekar Budapestre költözése ihletett:

Hogyan ismerkedtetek meg és hogy jött a közös zenekar ötlete?

Gergő: Még 2008-ban egy egyetemi tehetségkutatón léptünk fel a Svetlanával, erre a koncertre eljött Bulcsú, aki akkoriban újságíróként is dolgozott, hogy majd ír rólunk pár sort. A bőgősünket ismerte már korábbról, így nem sokkal később felvetődött, hogy szálljon be rappelni az egyik dalunkba. Erre végül nem került sor, nekem viszont felvetette, hogy lenne pár ötlete, amit megnézhetnénk ketten a próbateremben. Az első alkalommal három számot mutatott meg, amik nagyon megtetszettek. Eleinte nem gondoltam, hogy bármi komoly kisülhet belőle, mindenesetre elkezdtünk napi szinten próbálni. Kezdetben R-NoLD-dal, a Punnany Massif DJ-jével hármasban (ő hallható az első albumunkon is), majd nemsokára duóban folytattuk. Elég hamar besűrűsödtek a dolgok, csak az első évben, 2008-tól 2009 nyaráig közel 40 koncertünk volt klubokban, fesztiválokon, megnyitókon, ami nekünk nagy szám volt, mert meghívások alapján mentük zenélni, magunk nem szerveztünk semmit.

A Trabisch című dal, amiben még DJ R-NoLD is hallható:

Saját videóriportunk az idei Dallamos Villamosról, a TükeZoo 2:15-től látható:

Több helyen hivatkoztak már rátok új kultzenekarként, mit gondoltok, mivel érdemeltétek ki ezt a jelzőt?

Bulcsú: Először az Exit magazin nevezett minket így, miután 2008-ban közzétettük az első próbahelyi felvételünket. Ráadásul nem is szóltak nekünk róla, csak utólag, véletlenül olvastuk – mindenestre nagyon jól esett.

"
Én eleve úgy álltam hozzá a zenekar megalapításakor, hogy ezúttal szeretnék valami mást és újszerűt csinálni, mint ami addig jellemző volt. Nem akartam, hogy beskatulyázzanak minket,

már csak azért se, mert én magam is rengeteg fajta zenét játszottam életem során. Ennek a stíluskavalkádnak is szerepe lehetett benne, hogy rövid idő alatt sokan megszerették a dalainkat. A másik pedig a meglepő hangzásvilág, vagyis hogy ketten úgy szólalunk meg a színpadon, mintha minimum hárman vagy négyen lennénk.

Gergő: Szerintem kezdettől fogva benne volt a pakliban, hogy amit csinálunk, azt valakik imádni fogják. A másik vetület viszont, hogy ez az egész kétélű fegyver is lehet: amennyire pozitív, hogy ennyi stílust játszunk, ugyanúgy azt is mondhatják rá, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mert erre nem lehet imidzset építeni. De nekünk pont ez az imidzsünk – nem merem állítani, hogy stílust teremtettünk, viszont annyi biztos, hogy a miénkhez hasonló megszólalásra nem igazán akad más példa. Legalábbis kicsiny hazánkban.

tukezoo2

Fotó: Havas Eszter

tukezoo3

Fotó: Havas Eszter

A hangszerelés mellett a szövegvilágotok sem mindennapi. Honnan jöttek a beás, sváb, horvát és hasonló különleges nyelvű betétek?

Bulcsú: Én mindig is próbáltam abszolút nyitott, multikulturális közegként felfogni a TükeZoo-t, már csak azért is, mert szerintem Pécset is ez jellemzi. Rengeteg történelmi és kulturális réteg rakódott le a városban, nekem személy szerint is vannak sváb-horvát gyökereim, és szerettem volna, ha ez a dalokban is visszaköszön. A Sopianication refrénjében például angol, sváb, horvát és beás nyelvű szavak is vannak, a Trabisch egy része szerb, a Hey Yonxeekah patois alapú (a jamaicai angol nyelvet hívják így - a szerk.), a refrénje pedig „kulfoldi-magyar”, de akadnak olasz, spanyol, sőt gagyiangol és gagyijapán soraink is, utóbbit egy barátunk fordította le a kérésünkre. A Tűsaroknak van egy lovári verziója is, amit Lakatos Szilvi fordított le, és Csőke Reni kozmetikázta. Nagy szenvedélyem a nyelvek, kultúrák után való kutakodás, bár a saját dalokban inkább csak konyhaszinten pedzegetek meg ilyesmiket, szándékosan.

A Sopianication lemezverziója:

A Hey Yonxeekah Veszprémben, a Quimby előtt, Kiss Tibi felkonferálásával:

Mennyire tartjátok magatoknak utcazenészeknek? Idén és tavaly két ilyen versenyt is megnyertetek.

Bulcsú: A hétköznapokban nem szoktunk utcazenélni, ezek olyan rendhagyó események voltak, amikor kapva kaptunk az alkalmon, hogy ilyen körülmények között is megmutathatjuk magunkat.

"
Ez egy nagyon más közeg, aminek leginkább az adja a szépségét, hogy nem tudhatod előre, kit érsz el a zenéddel és ők hogyan reagálnak rá. Tulajdonképpen kilépsz a komfortzónából, amit a hagyományos színpadok jelentenek.

Az igazat megvallva szívesen csinálnánk rendszeresebben, de manapság nincsenek olyan körülmények, amelyek ezt lehetővé tennék.

Gergő: Sajnos az utcazenélés megítélése idehaza nem áll túlzottan magas szinten: legjobb esetben megtűrik, de a többség értékrendjében alig haladja meg a koldulást. Egyszerűen nem ismerik el a létjogosultságát – még ha nagyon jól is nyomod, akkor is azzal jönnek, hogyhogy nem valami menő koncertteremben játszol. Ahelyett, hogy örülnének annak, hogy ott helyben meghallgathatnak téged. Ráadásul a törvények szerint Budapesten erősítőt se lehet használni az utcán, ami nekünk elengedhetetlen lenne.

A TükeZoo-n túl

Bulcsú játszik még a Simply English és a Golestan zenekarokban is, előbbivel angol népzenét, utóbbival perzsa-magyar világzenét, többek között az Egyesült Arab Emirátusokban is koncerteztek már. Nemrégiben bábszín-darabhoz írt és hangszerelt zenét, valamint ő jegyzi Petruska András Metropolita című albumának szövegeit is, amelyeket a négyes metró állomásai ihlettek. Megjelenése után mi is beszámoltunk róla.

A Móricz Zsigmond körtér című dal szövegvideója a Metropolita lemezről:

Gergő a TükeZoo mellett tagja a Forgó nevű népzenei formációnak és a Turbo zenekar énekese által fémjelzett Kalderának, valamint mostanában tér vissza az énekes-gitáros dalszerzéshez, saját számokat ír és ad elő Munkácsi Ádámmal közösen (az elő ilyen ITT hallható). Korábban benne volt Takáts Eszter és Müller Péter Sziámi közös zenekarában, a Catsandox-ban is.

A Quimbyvel közös turné milyen nyomot hagyott bennetek, hogy fogadott titeket a közönség?

Gergő: Azt ki kell emelni, hogy a Quimby tagjainál jobb fej zenészekkel nem nagyon találkoztunk azelőtt.

"
Gyakorlatilag apánk helyett apánk voltak, elképesztő kedvességgel és empátiával álltak hozzánk. Talán a fiatalkori önmagukat látták meg bennünk, említették is, hogy régen ők is vonaton meg villamoson szállították a dobfelszerelést.

Tibi egy alkalommal még fel is konferált bennünket, mondván mi vagyunk az egyik kedvenc zenekara, tehát így álljon hozzánk a közönség. Ennek is köze lehetett hozzá, hogy szinte mindenhol nagyon nagy sikerünk volt: egyáltalán nem az jött le, hogy unnák magukat a jelenlévők és csak azt várnák, mikor jön már a fő műsorszám. Még meg is tudtuk énekeltetni őket.

tukezoo1

A Kalap Kabát tehetségkutató elődöntőjén, Szentendrén. Fotó: Havas Eszter

A Tűsarok című szám egy igazán különleges helyszínen, Dubaiban, a Four Points szálloda 31. emeletén:

Zebránál pirosabb autó - karácsonyi dal, a hangulathoz illeszkedő klippel:

Mindketten kvázi főállásban foglalkoztok zenéléssel, mennyire könnyű manapság megélni ebből?

Gergő: Én azt hiszem, nem tudnék máshogy élni. Viszont akinek olyan tervei vannak, hogy majd zenélésből épít stabil egzisztenciát magának, az vagy csalódni fog, vagy hatalmas szerencsére van szüksége. Ezzel együtt, ha az embernek nincsenek túlzott igényei, el lehet éldegélni belőle. Vannak koplalósabb hónapok, és biztosan rengeteg alkalom adódik, amikor azt mondod, hogy erre vagy arra a helyre legszívesebben nem mennél el játszani, de nem szabad, hogy ez kiábrándítson, mert az életérzés sokban kárpótol.

Bulcsú: Nekem nagyon kényelmes a szabadúszó életmód, élvezem, hogy függetlenebb vagyok az átlagnál. Magamnak felelek a munkámmal, persze én is követem el a hibákat, néha túlvállalom magam, ezekből igyekszem tanulni. Így viszonylag szerény, de boldog az életem. Nincsenek túlzott fogyasztói szenvedélyeim, és ami még van, azt igyekszem leépíteni. A fő, hogy stresszmentes legyen, túlnyomás nélkül. Időnként becsúszik egy-egy grafikai, zeneszerzői, szövegírói munka, amit imádok, mellesleg valamennyi pénzt is hoz. Legfontosabb az alkotás, ez egyben hitvallásom is, és ha az ember nem téved el, még a nehéz időkben is erőt ad neki. Különben pedig Kiss Tibi mondta egyszer, hogy

"
a zenélésből nem megélni kell, hanem szívvel-lélekkel belehalni.

Ez szerintem szép gondolat.

(A TükeZoo Budapesten havonta tart rendszeres klubestet a Kis Á nevű szórakozóhelyen, mindig más-más vendégfellépővel és meglepetés műsorral. A következő alkalom november 28-án lesz.)

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk