KULT

A zsűri állva tapsolt, Gáspár Laci zokogott az X-Faktor első élő show-jában

ByeAlex szerint az egyik produkció kiégette a cukiságfaktort: az Oscar-díjas Mindenki betétdala csendült fel.


Szombaton is volt X-Faktor, most már élő show-val, amibe a műsort hét közben feladó Nagy Krisztián helyére Bereznay Dánielt hívták vissza. A műsor közös dallal indult, aminek kissé Village People hangulata volt a rappelő napközis tanárral, az estélyibe bújtatott operaénekessel, a tetovált kopasz lánnyal és a többiekkel, de legalább érdekes az idei felhozatal.

Elsőként a szempilla stylist, Berta Dániel állt színpadra, aki egy Punnany Massif rockabilly átdolgozással készült. Habár az ember fejében folyamatosan az pörgött, hogy ez az egész vajon hogyan jutott eszébe, ennek ellenére teljesen szórakoztató volt. Jó ötlet volt valami különlegeset hozni, ami még emészthető mindenki számára, és külön érdekesség, hogy a rockabilly-éneklést is nagyon jól vette le a versenyző. Gigi szerint Dani most nem mutatta meg, hogyan tud énekelni, Peti úgy gondolta, hogy tökéletesen indult vele a show.

Petinek szerintem teljesen igaza volt, ki kell végre szakadni abból a hozzáállásból, hogy minden egyes versenyzőnek minden alkalommal hatalmas Beyoncé-balladákat kell tolni a győzelem érdekében.

Nem csak technikás énekesekre van szükség, hanem bizony olyanokra is, akik képesek újragondolni egy nótát.

berta

Hallgasd meg a produkciót ide kattintva!

Másodikként ByeAlex mutatta be Tóth Bettinát, aki Magyarország első számú énekversenyén felcsendült produkciójában egyetlen hangot sem énekelt. Ettől függetlenül a lány félelmetes és cuki is egyszerre, ami érdekessé teszi, és nyilván nem kizárt hogy rapperként lesz közönsége. Ám ez egyértelműen inkább Csillag Születik-produkció volt. A Faktort néző nyugdíjas nénik szerintem egyszerűen nem értik, hogy ez meg vajon mi lehetetett, és azon lamentálhatnak, hogy fáj-e szegény kislánynak a torka, vagy miért nem énekel, de ne legyen igazam.

Gigi rettenetesen lelkes volt, szerinte a lány lerappelte a közönség fejét. Gigi amúgy két és fél perccel korábban azon akadt fenn, hogy az első énekes dala nem mutatta meg teljes egészében Dániel hangi adottságait.

Szerencsére 3 perc alatt „nagyot fordult vele a világ”, így egy olyan produkció és kiváló tudott lenni, amiben egy nyiffanásnyi énekhang el sem hangzott el.

rap

Hallgasd meg a produkciót ide kattintva!

Gáspár Laci első zenekara, a London Kids zenélt harmadikként, és bár a produkció magabiztos és trendi volt, az énekes a mélyeknél bizonytalankodott, a fejhangokat pedig sajnos egyszerűen elrontotta. Azokat külön ki kell gyakorolni és nem lehet gitározás meg mozgás közben lazán odavetni, mert bár jól néz ki, de nem lesz élvezhető. 
Olyan szempontból jó volt a dalválasztás, hogy nagyon sokat megmutatott az énekes hangjából, ám sajnos ezúttal ugyanez volt a hátránya is. A banda ráadásul nemigen működött együttesként,

inkább tűnt úgy, mintha a szemüveges srác mögött néhány, aznap délután beugrott session-zenész maszatolna magányosan.

Sajnos semmi kommunikáció nem volt a csapattagok között és semmiféle kapcsolat sem. Bár tisztességesen megcsinálták, de nem lehetett azt érezni, hogy ők is élvezik a zenélést, akkor viszont tőlünk, közönségtől meg hogyan várhatnák el ugye... Remélhetőleg ennek csak az izgalom volt az oka, és a jövő héten már jóval összeszokottabbnak tűnik majd a csapat.

Alex szerint ízléssel játszottak, Puskás Peti azt hangsúlyozta, hogy a frontember legyen főnök, Gigi hallotta a fejlődést az énekes hangjában és a zenekarban is. Gáspár Laci szimpatikus abból a szempontból, hogy nem fényezi halálra jelöltjeit. Most is közölte, hogy a fiú korábban rettenetesen hamis volt és Lackó szerint ez megszűnt. (Nem.)

Radics Gigi mentoráltja következett, Mézes Norbert, aki szintén egy hangsúlyos karakter és kisfilmjében szembesült azzal, hogy mentora első produkciója során egész egyszerűen kinevette. Később volt alkalmuk megbeszélni a ciki jelenetet, amit Gigi elegánsan annyival rendezett le, hogy az a reakció természetes és később is meg fogja kapni az énekespalánta. Ez laza volt… Norbert előadásában hozta a tőle megszokott magas, fura hangot, neki a Bodzavirág című dalt választották és annál kedvesebb, karakteresebb, önironikusabb dalt nem is kaphatott volna, egyszerűen tökéletes választás volt.

zsuri

Hallgasd meg a zsűri értékelését ide kattintva!

Az előadás hatásos volt, feledtette az alulintonált hangokat is. Puskás Peti kritikájában úgy fogalmazott: „te egy üzenet vagy”. Alex véleménye szerint „kiégették a cukiságfaktort” a produkcióval, Gáspár Laci csodálatosként jellemezte a dalt és előadóját.

Bereznay Dániel énekelt a folytatásban, akinek mindössze néhány napja volt felkészülni. Ekkora mákot és szerencsétlenséget ritkán produkál így egyben az élet, de Dani nem jött zavarba. A végtelenül szimpatikus versenyző tiszta hanggal vitte végig a nótát, de sajnos annak hallgatása közben nem tűnt karizmatikus előadónak. Lehet, hogy azért, mert a dalválasztás nem volt az igazi, de lehet, hogy a hangszerelés volt kevés. Az egygitáros kíséret sem volt valami jó ötlet, mert a hangszerek sokat tudtak volna dobni a produkció ívén, ami így kissé lapos maradt. Whitney Houstonnak elég volt egy gitár, vagy egy zongora, Bereznay Daninak még luxus kihagyni azt a segítséget, amit egy tisztességes hangszerelés hozzáadhat az előadásához.

„Rájöttél, hogy Londonból hogyan lehet hazacsábítani a fiatalokat Magyarországra”

- mondta szellemesen Puskás Péter Giginek, majd közölte, hogy a versenyzőnek ott a helye az X-Faktorban. ByeAlex, aki a válogatók során ezt a produkciót valószínűleg unalmasnak nevezte volna, most csupán az angol kiejtést kifogásolta.


Ezek után Gáspár Laci konferálta fel Riccot és Claudiát, akik kiváló színpadkép mellett énekeltek, a tőlük megszokott, egészen kiváló minőségben. Ez az átdolgozás nekem nem tetszett, mert az énekdallam megváltoztatása inkább akkor lenne indokolt, ha jobb lesz tőle a nóta az eredetinél, de ők annyira jók hogy, igazából teljesen mindegy, mit énekelnek. Minden mentor egyöntetűen imádta az előadást.

ByeAlex tetovált mentoráltja, Erdős Viola énekelt a folytatásban egy Kispál-átdolgozást, amit valamiért pongyolában adott elő. Fura volt a dalválasztás, így klasszul illett a lányhoz, ám kissé unalmas feldolgozás lett belőle. Bele lehetett volna húzni zeneileg, hogy építkezzen a produkció valamicskét. Gigi azt mondta: szeretné látni a lány további fejlődését, Laci viszont nem tudott elmenni amellett, hogy sokszor hamis volt az énekes.

Az operaénekes Abaházi Nagy Lívia volt a következő énekes, aki tökéletesen hozta a tőle eddig megszokott stabil hangot és profi produkciót. Ehhez ráadásul egy különleges színpadképet is kapott.

Előadása után Gáspár Laci zokogott, a zsűri állva tapsolt, nem is kell ennél nagyobb elismerés.

9

Nézd meg a produkciót ide kattintva!

A műsor utolsó előtti blokkjában a Radio Mobster állt színpadra. Velük kapcsolatban az volt a legfontosabb kérdés, hogy a korábbi, jól sikerült Nancy Sinatra dalt és azt a vonalat vajon milyen irányba viszik tovább, és még inkább: milyen minőségben. Úgy tűnt, egészen másfelé mentek és velük kapcsolatban is az volt az érzése az embernek, hogy más színpadon talán nagyobb sikereket arathattak volna.

Az X-Faktor közönsége talán inkább a populáris zenékhez és átdolgozásokhoz van szokva, amikhez kell és lehet is kreatívan hozzáállni, ám ha valaki átlépi az emészthetőség határait, azzal a szavazatai kockáztatja.

ByeAlex észrevétele szerint az énekes egy kicsit túlordította a produkciót, de Gáspár Laci rövidre zárta a vitát azzal, hogy ő egyszerűen hangnemben rikácsol, így nincs semmi probléma. Puskás Peti egyenesen az elmúlt két év kedvenc zenekarának nevezte az együttest.



Az extracuki Gulyás Roland produkciója előtt épp akartam írni, hogy a kisfilmek szerintem túl hosszúak, ráadásul sokan csak nyávognak benne és a gyengeségeiket hangsúlyozzák, amit szintén nem kéne. Roland filmjét látva vissza kell, hogy vonjam ezt. Nagyon vicces volt a kisfilmje, mert végig nem lehetett rájönni, hogy mikor poénkodik és mikor beszél komolyan. Olyanokról beszélt, hogy sohasem volt barátnője és hogy ő egyáltalán nem macsó, tetszik neki Radics Gigi, ám hiányzik neki énektanára hangja, majd révedezve relaxált kicsit a Barátok Közt zenéjére. Szerintem össze-vissza szívat mindenkit ezekkel a szövegekkel, de tény, hogy kiválóan érzi, mit kell a kisfilmekben mondani.

A produkció akár nehéz is lehetett volna, mert Ed Sheeran gyönyörű éneklést mutat be ebben a dalban. Ezt nyilván nehéz überelni, de Gulyás Rolandnak szerencsére teljesen más a hangszíne, így tudott valami újat is hozni a előadásba, ami így egész patent lett végül.

Gáspár Laci szerint világszínvonalú volt, de elvárta volna, hogy a dalt jobban építse a versenyző és még többet adjon bele. Nehezen értelmezhető kritika volt, amit a zsűritagok közül sem mindenki értett. Valószínűleg arról van szó, hogy Laci azt várja el - egyébként teljesen jogosan -, hogy Roland egyszerűen ne nyugodjon bele a jó hangú, jóképű fiú szerepébe, adjon bele több tehetséget. Ha a közönségnek már bőven elég, hogy jól néz ki, neki ne legyen az. Szerintem nagyon fontos kritikája volt ez a műsornak. Később Lackó hozzátette azt is, hogy a frazírt hiányolta... Neki legyen mondva. Szerintem a frazír az éneklés vegetája, nekem egyáltlán nem hiányzott.

Később az is kiderült, hogy Gulyás Roland MILF-mániás, amit ezennel hivatalosan a hét legjobb hírének könyvelek el.

ByeAlex utolsó versenyzője, Serena Rigacci állt színpadra a folytatásban, aki Miley Cyrus egyik dalát választotta. Teljesen jól elénekelte, jó a külső, szép az énekhang. A jövőben inkább azon kell gondolkodnia mentorával, hogy a többszörösen túltelített magyar poppiacra vajon milyen egyedi karakterrel fog tudni beilleszkedni. Gigi szerint lehengerlő volt, Gáspár Laci szerint szuper, hogy a dal folyamatosan építkezett, Alex pedig nagyon bírja versenyzőt.

miley

Nézd meg a produkciót ide kattintva!

Végül a napközis nevelő rapper, Péter bácsi állt színpadra, amit nem azért volt végtelenül szomorú látni, mert a versenyző ne lenne kifejezetten szimpatikus, vagy ne lenne time-ban a produkciója. Inkább azért, mert úgy érzi az ember, hogy egyszerűen nem itt van az ő sikerének helye. Ez a vicces rap egy kulturális seregszemlén a hatodikosok és a hetedikesek produkciója között kiválóan megállná a helyét, és biztos, hogy óriási sikert aratna. Minden egyes diák egy ilyen napközis tanárt akarna utána és őszinte lenne vastaps, ami a Faktor színpadán inkább csak egy rutinos tapsoltatónak volt köszönhető.

De csak szerintem, a zsűri másképp gondolta: Gigi szerint élvezhető volt, Péter szerint csodás volt, Alex nem hitte el, hogy mi történik a színpadon, Gáspár Laci nem is sejtette, hogy ennyire jó lesz a rapper. A szavazás később lezárult, és a szokásos paráztatás, majd párbaj után végül a Radio Mobster és Hegedűs Péter esett ki.

A jövő héten folytatódik a show, addig is vasárnap, vagyis csigaleves, rántott szelet és krumplipüré.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk