KULT

A történelem legdrágább mozijegye – 40 érdekesség a 40 éves Brian életéről

Idén 40 éves minden idők egyik legnépszerűbb, legmegosztóbb és legismertebb vígjátéka, a Brian élete. Mi összeszedtünk 40 érdekességet a Monty Python csapat filmjéről.


1979. augusztus 17-én mutatták be a Brian életét Amerikában, amely azóta is sok vitát kavar, de ma már talán elmondható, hogy sokkal több rajongója van, mint bírálója. Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy a filmet eredetileg támogató EMI az utolsó pillanatban, napokkal forgatás előtt közölte, mégsem adnak pénzt, mert a forgatókönyvet istenkáromlónak tartják. Amikor a csoport barátja, George Harrison ezt megtudta, megalakította a Handmade Films stúdiót, és biztosította a film elkészítéséhez szükséges pénzt, egyszerűen azért, mert azt mondta, ő ezt a filmet látni akarja.

Eric Idle meg is jegyezte, hogy még soha senki nem fizetett ennyit egy mozijegyért.

(A Handmade Films később a Monty Python tagok több filmjét is finanszírozta, például a Terry Gilliam által rendezett Időbanditákat, a Michael Palin főszereplésével készült Magánpraxist és az Eric Idle nevével fémjelzett Apócák a pácbant.) A 40. évforduló alkalmából megpróbáltunk összeszedni néhány ismer és kevésbé ismert tényt a filmről.

1. A korai koncepciók egyike szerint Brian a 13. apostol lett volna, aki lemarad Jézus életének összes fontos eseményéről.

2. Volt olyan elképzelés is, hogy Jézus, aki ugyebár egy ács fia, elégedetlen a kereszt minőségével, amire felfeszítik.

3. A fiúknak igazán jó dolguk volt: a Karib-tengerhez utaztak megírni a forgatókönyvet.

4. Nem sokkal a Brian élete forgatása előtt fejezte be Tunéziában Franco Zeffirelli A Názáreti Jézus című sorozat forgatását, így a Monty Pythont lényegében kész díszletek várták.

5. Az olasz mester a díszleteken kívül statisztákat is „átörökített” a Brian életére. Az egyikük meg is mondta a rendező Terry Jonesnak: „Franco Zeffirelli nem így csinálná!”

6. A film egyik legendás jelenete, amikor Pontius Pilatus színe előtt a katonák mindent elkövetnek, nehogy elnevessék magukat, amikor kimondja a barátja „Fikusz Kukisz” (eredetileg Biggus Dickus) nevét. A statiszták nem színleltek: azt mondták nekik, bármit is csinál Palin, nem szabad nevetniük, különben nem kapnak fizetést.

7. Pontius Pilatus figurája a brit arisztokrácia paródiája, akik között a rokonok közti házasságok miatt sok volt a „terhelt” utód, például igen gyakori volt az arisztokraták között a beszédhiba. Ezért raccsolt Pilatus.

8. John Cleese szerette volna eljátszani Briant, nagyon prózai okból: 38 éves volt, és még sosem játszhatott filmfőszerepet. De a többiek azt akarták, hogy a Gyalog galopphoz hasonlóan most is Graham legyen a főszereplő. Annál is inkább, mert akkor John nem játszhatta volna el Reg, a Júdea Népe Front vezetőjét, vagy a centuriót. A főszerepnek ára van. Graham összesen három karaktert játszott a filmben: Briant, Fikusz Kukiszt és egy bölcset. John hamar belátta, hogy jól döntöttek.

9. Terry Jones és Terry Gilliam nagyon sokat vitatkozott a Gyalog galopp forgatása alatt, amit közösen rendeztek. Ezért úgy döntöttek, hogy az új filmnek Jones lesz a rendezője, Gilliam pedig a látványtervező. Két részletet azért így is ő rendezett: a nyitó jelenetet, amikor a bölcsek rossz ajtón mennek be, és azt, amikor az űrlények elrabolják Briant.

10. Terry Gilliam egy interjúban azt mondta, a sci-fi jelenetet a Csillagok háborúja ihlette.

11. A történet szerint az űrhajó végül lezuhan. Ehhez a jelenethez a falakat bekenték fekete festékkel, hogy imitálják a robbanás nyomait. Gilliam azt hitte, a felvétel után a sötét foltokat könnyen lemossák, de tévedett. Végül az éj leple alatt lefestették a kövek eredeti színére hasonlító festékkel, és reménykedtek, hogy senki nem jön rá.

12. Ha már Csillagok háborúja: a Jézust alakító Kenneth Colley nem más, mint a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér Piett admirálisa.

13. Eredetileg azt szerették volna, ha Jézust a James Bond szerepében ismertté vált George Lazenby játssza, hogy a filmet így reklámozhassák: „George Lazenby maga Jézus Krisztus!” Sajnos az ausztrál színész épp másutt forgatott.

14. A 40 éves filmben a Monty Python 6 tagja összesen 40 karaktert játszott.

15. A filmben egy rövid cameo erejéig feltűnt a fiúk nagy példaképe, Spike Milligan író-komikus, aki véletlenül épp Tunéziában nyaralt.

16. Egy rövid villanásra feltűnt a mecénás, George Harrison is. A karakterét úgy hívták, Mr. Papadopolous.

17. A filmben szerepelt volna a The Who dobosa, Keith Moon is, egy prófétát játszott volna. Sajnos azonban még a forgatás előtt meghalt. Terry Gilliam vette át a karakterét.

18. Emlékezetes jelent, amelyben Graham Chapman és Eric Idle egy állszakállra alkuszik. Idle igazán profi lett az alkudozásban. „A legemlékezetesebb, amikor nagyon szerettem volna megvásárolni egy szőnyeget. Két órán át alkudtam, azután elmentem ebédelni, majd visszatértem. Az árus megint más árat mondott. megmondtam, hogy annyit fizetek, amennyit ebéd előtt ajánlottam, plusz meghívom egy kávéra. Beleegyezett.”

19. Graham Chapman orvosi egyetemet végzett, ezért a forgatási szünetekben „rendelést” kellett tartania, a stábból mindenki hozzá fordult a panaszaival.

20. Az egyik legtöbb nehézséggel járó jelenet az volt, amikor Graham Chapman, mint Brian meztelenül kitárja az ablakot, és ott találja a tömeget. Majdnem botrány tört ki, mivel a statiszták között sok muszlim volt, és a muszlim nőknek tiltja a vallása, hogy idegen férfit meztelenül lássanak. Apropó statiszták. Emlékezetes pillanat a filmben, hogy amikor a tömeg azt kiabálja "Mind egyéniségek vagyunk", az egyik szereplő megjegyzi: "Én nem!" Ezt a mondatot állítólag a statiszta rögtönözte, és annyira tetszett a stábnak, hogy felemelték a fizetését.

21. Más nehézség is adott ennél a jelenetnél. Alig kezdték el a felvétel, amikor Terry Jones leállította, és közölte a meztelen Chapmannel:

– Baj van, látjuk rajtad, hogy nem vagy zsidó.

Mivel mohel nem volt kéznél, végül egy gumipánttal oldották meg a problémát.

22. A filmben lett volna egy fanatikus csoport, akit a pszichopata Otto (Eric Idle) vezet, akinek a szimbóluma egy horogkereszttel kombinált Dávid csillag volt. Végül kivágták a jeleneteiket, mert féltek, az amúgy is megosztó filmben a nácik és a szélsőséges cionisták összemosása már túlzás lenne.

23. Az egyetlen karakter, aki mind a négy Monty Python-mozifilmben feltűnik, Isten.

24. A film vezető operatőre, Peter Biziou olyan nagy sikerű kultuszfilmeken dolgozott, mint A fal, a Lángoló Mississippi, a 9 és fél éhét, az Időbanditák vagy a Truman Show.

25. A film végén hallható „Always Look on the Bright Side of Life” dal az egyik legnépszerűbb temetési zene Nagy-Britanniában.

26. John Cleese-nek először nem tetszett a dal, de elismerte, hogy remekül működött a filmben. „A tanulság: nem velem kell meghallgattatni a dalokat.” Michael Palin szerint viszont a dal nagyon jól megragadja a brit szellemiséget: történjen bármi baj, te csak mosolyogj.

27. A dal éneklése közben Eric Idle megjegyzi: „Bernie, én mondtam, hogy sosem hozza vissza a pénzt.” Ez Bernard Delfontra utal, ő volt az az úriember, aki az utolsó pillanatban visszavonta a film finanszírozását.

28. 1982-ben, a falklandi háború a brit HMS Sheffield hajót súlyos rakétatalálat élte. A legénység, miközben a megmentésre várt, az Allways Look on the Bright Side”-ot énekelte.

29. A dal annyira sikeres volt, hogy Eric Idle úgy érezte, nem hagyhatja ki a Gyalog galoppból írt musicaljéből sem, így a Spamalotban is felcsendül.

30. A filmet nem véletlenül Amerikában mutatták be először. Bár a Monty Pythonnak akkoriban sokkal több rajongója volt Nagy-Britanniában, a fiúk sejtették, hogy a film sok kritikát kap majd, az USA-ban viszont – hazájukkal ellentétben – nem volt blaszfémia törvény.

31. Sokan azzal vádolták a csapatot, hogy Brian Jézust testesíti meg – hiába mutattak rá a fiúk, hogy Jézus maga is megjelenik a filmben. Ahogy John Cleese mondta: „...annak a jó kis jelenetnek a film elején, amelyben a három napkeleti bölcs rossz istállóba megy be, az a célja, hogy tisztázzuk: Brian nem Krisztus, őt csak messiásnak nézik.”)

32. Az első vallási alapú kritikákat mégsem keresztényektől kapták, hanem rabbiktól. A kövezés jelentet kifogásolták, egyrészt amiért gúnyt űz abból, hogy a zsidók nem ejtik ki Isten nevét, másrészt mert John Cleese a jelenetben szent imasálat visel. Azt a jelenetet egyébként John Cleese és Graham Chapman írta, és kikérték egy plébános tanácsait is Jehova nevének használatával kapcsolatban.

33. Nagy-Britanniában több helyhatóság megtiltotta a filmvetítését, köztük egy olyan is, amelyiknek a fennhatósági területén nem is működött mozi.

34. Írországban 1987-ig tiltólistán volt a film blaszfémia miatt. A devoni Torbay területén 2008 szeptemberéig nem mutathatták be. A walesi Aberystwythben 2009-ben oldották fel a tiltást, amikor a film egyik szereplőjét, Sue Jones-Daviest polgármesterré választották. Bornemouth volt a legkitartóbb: ott 2015-ben vetíthették le először legálisan a filmet.

35. John Cleese elmondása szerint, miután a film akkora felháborodást keltett a keresztények között, Michael Palinnel gyakran vicceltek azzal, hogy 2000 év után nekik végre sikerült egyesíteniük őket.

36. Miután Norvégiában betiltották a filmet, Svédországban így reklámozták: „Ez a film annyira vicces, hogy Norvégiában be is tiltották”

37. Terry Jones így jellemezte a filmet: „Eretnek, de nem istenkáromló!” John Cleese viszont nem ért egyet vele. „Mi nyilvánvalóan azt figurázzuk ki, ahogy az emberek követik a vallást, nem magát a vallást.”

38. A Rowan Atkinson nevével fémjelzett Not the Nine O’clock News című sorozatban a „Monty Python Worshippers” (Monty Python-hívők) című jelenetben tisztelegtek, amelyben a Brian életével kapcsolatos vitákat figurázták ki. A jelenetben a Monty Python-hívők vezetője kikéri magának, hogy a „Krisztus élete” című film gúnyt űz a Monty Pythonból, hiszen a központi figura, „Jesus Christ” egyértelműen a komikus messiást, John Cleese-t parodizálja.

39. A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2006 óta a film tiszteletére Brian-díjjal jutalmazzák azokat a filmeket, amelyek a racionális gondolkozás, demokrácia, az emberi jogok és az emberek közti egyenlőség értékeit képviselik.

40. A Spamalot sikerén felbuzdulva Eric Idle és John DuPrez 2007-ben a Brian életét is feldolgozta zenés formában. A Nem a messiás – Csak egy nagyon haszontalan fiú oratóriumot Kanadában mutatták be. A Monty Python sorozat 40. születésnapjára emlékezve a londoni Royal Albert Hallban Eric Idle mellett Michael Palin, Terry Jones és Terry Gilliam is szerepelt az előadásban. A darabot 2015-en Magyarországon is bemutatták, Eric Idle és John DuPrez is színpadra lépett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk