A sikamlós szexjelenetek sem mentik meg A sötét ötven árnyalatát
Éppen a hétvégén lesz két éve, hogy Magyarországon is mozikba került A szürke ötven árnyalata filmadaptációja. E.L. James eladási rekordokat döntögető bestsellerétől világszerte megőrültek a nők, így borítékolható volt, hogy a filmes feldolgozás is nagyot fog durranni.
Így is lett: hiába tépték a hajukat a kritikusok a vásznon látottaktól, és hiába kapott hidegrázást a feministáktól kezdve a pszichológusokon keresztül egészen a BDSM közösségekig a fél világ, a tömegek csak úgy tódultak a vetítésekre. Korhatáros filmből ritkán lesz igazi sikerfilm, de A szürke ötven árnyalatának sikerült a bravúr: meg sem állt az 570 millió dolláros álombevételig. A legnagyobb valószínűséggel idén sem lesz ez másképp, és a Valentin napra időzített folytatást, A sötét ötven árnyalatát is rommá fogják nézni a mozikban.
Persze legyünk őszinték, mindenki tudja, hogy mire vált jegyet. Ez a film nem a díjakra játszik (legfeljebb az Arany Málnákra – ebből az előző film ötöt nyert), és egyébként sincsen semmi gond azzal, ha valaki kíváncsi rá, milyen is egy szoftpornós mázba mártott hollywoodi tündérmese.
A második felvonás azonban még az előzőnél is gyengébben muzsikál.
A történet mint olyan nem létezik, a film által sugallt üzenet továbbra is problémás, a szexjelenetek pedig olyan ártalmatlanná lettek szelídítve, hogy a 18-as karika láttán legfeljebb értetlenkedni tudunk.
A folytatás ott veszi fel a fonalat, ahol az előző film véget ért: Ana (Dakota Johnson) és Christian (Jamie Dornan) szakítottak, de a férfi még megpróbálná visszacsábítani a kiábrándult lányt. Christian megesküszik, hogy megváltozik, és Ana egy kis győzködés után be is adja a derekát, a páros tehát nekilát, hogy újra felépítsék a bizalmat egymás iránt.
Christian múltjából ekkor a sajtóanyag szerint baljós alakok bukkannak elő, hogy szétzúzzák a pár közös jövőjét, de ne dőljünk be a hangzatos szinopszisnak. Ezek a thriller(szerű) cselekményszál-kezdemények nem sok vizet zavarnak, és hőseink hamar pontot is tesznek a régi ügyek végére. Ami marad, az egy mindennemű konfliktusoktól mentes, kétórás tucatrománc, amiben
egyszerűen nem történik semmi.
Nem túlzunk: a könyvet sem az izgalmas történetért olvasták a rajongói, de a 3-4 szexjelenet közötti űrt kitöltő „történet” olyan szinten eseménytelen, hogy még a száradó festéket is szívesebben néztük volna.
De még ezt is lenyelnénk, ha A sötét ötven árnyalata legalább bevállalós botrányfilmként megállná a helyét, de ez a film még softcore-nak is harmatos: talán még az első filmnél is kevesebb és ártalmatlanabb benne a szexjelenet, és – mivel Grey „jó útra tér” – még a BDSM-oldalról is csak egy-két langymeleg ötletre futotta. Szex rég volt ennyire unalmas.
Az első részt sokan kritizálták, amiért az alkotók egy olyan beteges birtoklásvágytól hajtott pszichopatát helyeztek a szőke herceg szerepébe, aki sportot űzött abból, hogy testileg és lelkileg is elnyomja a partnereit, de mindeközben annyira jóképű és olyan mesésen gazdag volt, hogy a hősnőnk vonakodva bár, de belement a szadista kapcsolatba. Nem is lett szép vége a dolognak.
A második rész azzal bolondítja meg a képletet, hogy – akár hisszük, akár nem – Grey jó útra tér, mivel Anában megtalálja azt a nőt, akiért képes lesz lemondani züllött életmódjáról. Hiába, no: úgy tűnik, a női közönség még ma is hanyatt vágja magát egy olyan történettől, amelyben a jóképű, kigyúrt, kissé problémás srácot – a hangsúly a problémáson van – a szerelem erejével egy pillanat alatt jó útra térítheti egy szende szűz. Szép kis mese, a baj csak az, hogy ezzel azt a rendkívül káros üzenetet sugallja a film, hogy bármelyik férfi megmenthető, sőt:
a „rosszfiúk” kifejezetten arra várnak, hogy valaki megmentse őket,
holott az igazság az, hogy egy bántalmazó kapcsolat elől jobban tesszük, ha hanyatt-homlok menekülünk.
Minden oldalról kudarc tehát ez a lehető legszélesebb tömegek ízléséhez igazított mozi: nincs elég dráma, nincs elég romantika és nincs elég szex benne ahhoz, hogy nyomot hagyjon maga után. Ilyen az, amikor Hollywood szalonképessé szelídít egy egyébként sem túl nívós botránykönyvet. Alig várjuk a harmadik részt.
Képek: UIP-Duna Film
Ha tetszett a kritika, kattints a megosztásra!
