KULT

A nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet Tandi Flóra és Miklósa Erika dala

Ez egy nehéz téma, de beszélni kell róla - vallja Tandi Flóra, aki egy klipet is készített a dalhoz, hogy még erősebb legyen az üzenet.


A most megjelent, Az a perc című dalában nehéz témáról énekel a szegedi énekesnő, Tandi Flóra és Miklósa Erika. A mindennapokban jelen levő nők ellen elkövetett erőszakról ritkán beszélünk, de ez a dal pont ennek a fontosságára akarja felhívni a figyelmet.

Flóra mesélt, a dal keletkezéséről, a karrierjéről, és magáról.

_d3p7138

Kezdjünk először is az elején, mióta állsz kapcsolatban a zenével?

Már egész gyerekkoromban foglalkoztatott az éneklés és a zene. Hatéves koromtól jártam zeneiskolába, ahol szolfézst tanultam illetve zongoráztam, csak aztán úgy éreztem, hogy az éneklés számomra a legkifejezőbb közvetítési mód, így aztán magán énekszakos lettem 14 évesen, és én már akkor szerettem volna ezzel hivatásszerűen foglalkozni, de az anyai-atyai óvás, nem nagyon tette lehetővé. Úgyhogy aztán kéttannyelvű francia tagozatra mentem gimnáziumba, majd azt követte a jogi kar, amit el is végeztem.

Az a stílusú zene, amit én játszom, pont a francia kéttannyelvű tagozat hozadéka volt az életemben, mivel ott ismerkedtem meg a francia kultúrával, illetve Celine Dion francia nyelvű dalaival. Ez volt az első olyan album, ami igazán megmutatta ezt a stílust, és kicsit betekintést engedett abba, ami mára, kvázi a védjegyem lett.

_d3p7133-copy

Pontosan hogyan is nevezhetjük ezt a stílust?

Itthon ezt ugyanúgy könnyűzenének nevezik, de a francia könnyűzene sokkal líraibb, és vannak benne régi sanzonos elemek, de még is pop zenének hívják. Én itthon, igényes könnyűzenének nevezem, ami nem mindig előnyös, de valahogy nem találtam még rá jobb szót.

Hogy érzed, mennyire fogékonyak az emberek erre a stílusra? Mennyire befogadóak?

Mivel nem ez szól az itthoni rádiókban, ezért egyrészt nem tudnak róla annyian, másrészt meg idegenkednek tőle. De, úgy gondolom, hogy aki már eljött egy Tandi Flóra koncertre, az nagyon nagy meglepetéseket nem kapott, hiszen ez is ugyanúgy zene, ez is ugyanúgy élvezhető.

Mindig, minden helyzetben ezt a komoly stílust képviseled? Vagy a hétköznapokban egy teljesen más Flórát ismerhet meg az ember?

Ez érdekes, hiszen a magánéletemben egy abszolút vidám, kiegyensúlyozott, vicces, bolondos lány vagyok. Úgy gondolom, hogy a zenében tudom ennek az ellensúlyát hozni. Tehát így vagyok én egyensúlyban. A nagy ívű lírai dalokban ki tudom adni, mindazt, amit egyébként a hétköznapokban nem szoktam megtenni.

Az hogy te komolyabb zenei vonalat képviselsz, annak nincs köze édesanyád személyének?

Mivel zenész családból származom anyai ágon, ezért nyilván valamennyire van. A zenei stílusunkat is próbálták egyengetni, Beethoven- és Brahms-kazettákat kaptunk év végén egészen első osztálytól kezdve. Ez egészen addig működött, amíg fel nem fedeztem, hogy létezik a Backstreet Boys, és onnantól anyukám egy kicsit elvesztett pár évre. De az óta nagyon büszkék rám.

_d3p7138-copy

Mi volt az első fordulópont a zenei pályádban?

2009-ben volt az első olyan koncertem, amire az emberek jegyet vettek. Azon a koncerten ott volt Miklósa Erikának az akkori menedzsere, Lóránth Zoltán, aki a koncert után odajött hozzám és azt mondta, hogy még azon a héten Erika tart egy nyílt meghallgatást Székesfehérváron, és hogy oda nekem el kell mennem. Akkor

"
kicsit össze voltam zavarodva, hogy egy operaénekesnő meghallgatásán, nekem, mint könnyű zenész mi keresni valóm van, és hát féltem is elég rendesen, de elmentem.

Egy Celine Dion dalt vittem zongora kísérettel, és Erika a dal felénél leállított. Akkor úgy gondoltam a színpadon, hogy nem baj ezt is megpróbáltuk. Bandukoltam le a színpadról lógó orral és félrehívott: Flóra, mi bajod van? Én meg mondtam, hogy azt hittem legalább ezt az egyet végigénekelhetem. De mondta, hogy csak azért állította le, mert még nagyon sokan várnak és tudja, hogy mi még fogunk együtt dolgozni. Aztán az idő be is igazolta ezt, és évekkel később mondta el, hogy a fiatal kori önmagát látta és látja bennem, ezért is ragaszkodik ennyire hozzám, és ezért alakult ki ez a már-már családi kapcsolat köztünk. Dolgozunk együtt stúdióban, és az első lemezemen is közreműködtünk egy dalban, ami a kettőnk történetét meséli el, és most a második lemezre, ami majd tavasszal jelenik meg, énekeltük fel a Nők elleni erőszakra figyelemfelhívó dalunkat.

Ez nem egy tipikus könnyűzenei téma. Honnan jött az ötlet, hogy erről énekelj?

Amikor elkezdtem az első lemezemet csinálni, akkor elhatároztam, hogy ha én lemezt készítek, azon mindig helyet kap egy olyan dal, ami elsősorban nőket érintő üggyel foglalkozik. Az első lemezemnél ez a mellrák ellenes küzdelem, az önvizsgálat fontosságára való figyelemfelhívás volt. És, mikor elkezdtünk a másodikon dolgozni Molnár Gáborral, aki a zeneszerzőm, nem akartam csak úgy egy témát kiemelni a sok közül, mert míg a mellrák ellenes küzdelemben személyesen érintett voltam, nem találtam olyan témát, amiben szintén.

Felmerült már akkor is a nők elleni erőszak témája, de hála istennek nem vagyok érintett benne, ezért nem tudtam, hogyan kapcsolódhatnék a dologhoz. Akkoriban viszont megjelent Lara Fabiannak egy mozifilmje, amit egy orosz zeneszerzővel csináltak ketten, ami tulajdonképpen 9 videoklip, 9 női sorsot mutat be, és az egyik a nők elleni erőszakról szólt. Ez annyira megragadott az egész, és annyira éreztem a fájdalmat, hogy ott már éreztem, hogy ebben meg tudok szólalni hitelesen. Azt viszont tudtam, mivel már többen nyúltak ehhez a témához itthon is a zenész világból, hogy mindenképpen egy olyan dalt szeretnék, ami nem egy lírai dolog, hanem egy zaklatott, feszültséggel teli zenét szerettem volna. Hogy, az a kilátástalanság, szorongás megjelenjen a zenében, majd szövegben is.

VIDEÓ: Az a perc

Molnár Gábor és Sinha Róbert a zenéért felelősek, és Sinha Róbert találta ki a magyar népdal részletet a dalba, és Kotsy Krisztina írta a dalszöveget. Ahogy elkészült a dal, ezt Erikával felénekeltük, utána gondolkodtam el azon, hogy ha csak a dalt hallgatod, akkor nem biztos, hogy kiderül a hallgató számára, hogy ez konkrétan milyen problémáról szól. Az érezhető, hogy valami gond van, de hogy konkrétan mi, az nincs kimondva. Akkor döntöttem el, hogy ehhez mindenképpen kell egy videoklip. Mikor felénekeltük, én már magamban láttam azt, ami most már látható youtube-n is.

Úgyhogy, akkor felkerestem a Magyar Nők Szövetségét, akik egy civil szervezet itthon, és a zászlajukra tűzték ők is a Nők elleni erőszak ellenes harcot, és abszolút nyitottan álltak a történethez, és mondták, hogy segítenek akkor ennek sajtótájékoztatót szervezni, amint elkészülünk, és felkarolják az ügyet, hogy ne csak egy klip legyen, hanem legyen utóélete.

"
Úgy néz ki, hogy egy alapítványt is létrehozunk, tehát ez nem áll meg csak annyiban, hogy megjelent ez a videó. tandi_flore_miklosa_erika-copy

Mielőtt még ebbe jobban belemennénk. Említetted, hogy a mellráknál magad is érintett voltál, mesélnél erről egy kicsit?

18 éves koromban, pont az érettségi előtt álltam, és észrevettem egy csomót a mellemben. Akkor rögtön elmentem orvoshoz, mintát vettek, és miután mindenen átestem, akkor mondta, hogy ez egy jóindulatú elváltozás, de olyan méretű, ami elrákosodhat, ezért kivették a mellemből. Onnantól kezdve, hogy az emberrel történik valami ilyesmi, akkor döbben rá, hogy egy kis odafigyelés kellene ahhoz, hogy ne jusson el idáig se. Akkor ebbe nagyon beleástam magam, részt vettem ezeken a Rózsaszín lánchíd sétákon, énekeltem is ott. Próbálok minden olyan felületet megtalálni, ahol a zenével fel tudom hívni a figyelmet ezekre a problémákra.

tandi_flora-copy

Ez akkor mennyire tört meg, ha megtört egyáltalán?

Egészen addig, amíg ki nem vették. Hiszen addig mindenki szorong, fél, hogy mi lesz vele. Amellett, hogy a pozitív gondolkodás híve vagyok, azért nem lehet egy egész életet úgy leélni, hogy a rosszat nem veszem figyelembe. Igazából a mintavétel után, amíg eredményre vár az ember, az egy nehéz, szorongós időszak. Bár ez furcsán hangzik, de a mellrákban az a jó, hogy gyógyítható. Nem sok olyan rákfajta van, amire ezt így kimondják, inkább azt mondják, hogy tünetmentes.

A nők elleni erőszak, azért egy tabu téma, nem beszélnek nagyon az emberek róla. Mit gondolsz, miért van ez?

Abszolút tabu a mindennapokban. Ennek a témának eléggé utána olvastam, és ki is derült, hogy

"
a saját baráti körömben is többen érintettek, és egészen elképesztő, hogy én ezt eddig nem tudtam, csupán azért, mert nem beszélünk róla.

Mivel otthon történik, a magánszférádnak van egy sérthetetlensége, ezért nem is nagyon vájkál az ember a másik magánéletében.

Ahogy ezt kívülről lehet látni, a nők szégyellik a helyzetet, és közben védeni próbálják azt, aki bántja őket, hiszen közben szeretik.

Igen, ezt jól látod. A népdal részlet is úgy szól a dalban:

„Hulljatok levelek sűrűn az utamra,

Hogy ne tudja rózsám, merre ment galambja…”

Ebben is abszolút kifejeződik az, hogy a nő szereti a férfit, és ragaszkodik hozzá. Pont ezért nem is fordulnak általában a rendőrséghez.

Magyarországon minden ötödik nőt testileg bántalmaztak egy kapcsolatban, és ez csak a testi. Akkor hogy élnek a nők itthon? Amíg azt hinnéd, hogy ez csak a mély szegénységben és az alkoholistáknál fordul elő, addig ez ugyanúgy jelen van a budai villákban is. Úgyhogy ez egy nehéz téma, de beszélni kell róla.

_d3p7163-copy

Min dolgozol most, ezen kívül? Milyen munkáid vannak még?

Most az új lemezen, hogy befejezzük szépen. Egy abszolút nemzetközi anyag lesz, nemzetközi stábbal is készült, tehát nem csak magyar szerzők működtek közre, hanem Olaszországból, és Franciaországból is. Így, mindenféleképpen szeretnék egy nemzetközi turnét szervezni, természetesen azért az itthoni közönséget sem hanyagoljuk el. Rádióbarátabb dalokat is tervezek a lemezre, mert még nincsen minden dal megírva. A lemez címe az lesz hogy Flow, azaz áramlat, és az lesz a különlegesség, hogy a dalok közt nem lesz effektíve szünet, hanem egy zenei motívum fogja majd az egyik dalt a másikba átvezetni, és így egy egész művet hallhatnak majd.

Fotók: Bornemissza Péter, Kaszner Nikolett, Gregus Máté

_d3p7136-copy
Adatok a nők elleni erőszakról:

Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját.

A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.

A meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg, Magyarországon a rendőrség adatai szerint pl. 2009-ben a megölt nők 51,2%-át (43 nőt), másik rendőrségi forrás szerint 76%-át (64 nőt) partnere ölte meg.

Magyarországon minden héten legalább egy nőt meggyilkol férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja.

A partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában tudható, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről.

A nők 23 százaléka élt át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)

A testi erőszakot megélt nők 55 százaléka, a szexuális erőszakot megélt nők 44 százaléka a támadás során súlyos sérüléseket szenvedett (zúzódások, ficamok, nyílt sebek, csonttörések, fej- és arcsérülések). A nők egyharmadának orvosi ellátásra volt szüksége a sérülései mértéke miatt.

A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak vagy megölik őket vagy gyerekeiket.

A válást vagy szakítást követő időszakban a nőket érő erőszak gyakorisága és intenzitása jelentősen növekszik, a szakítási szándék bejelentésétől számított két évet a szakirodalom fokozott veszélyességű időszaknak tekinti. Ebben az időszakban sok nő a fenyegetésektől való jogos félelmében tér vissza a partneréhez.

A bántalmazást megélt nők 27 százaléka arról számol be, hogy partnere az erőszakkitörések során soha nem állt alkohol vagy drog hatása alatt.

Forrás: Nokjoga.hu

Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk