A Nem megnézése után rettegni fogsz a felhőktől – az év egyik legfurább és legizgibb filmje
A komédiából érkező Jordan Peele, bár több mint tizenöt éve tevékenykedik a szórakoztatóiparban, öt évvel ezelőtt filmrendezésre adta a fejét, s most, a harmadik egész estés mozgóképe után máris a legeredetibb és legjobb kortárs direktorok közé sorolhatjuk. Ráadásul úgy, hogy eddig „csak” a horror műfaján belül mozgott. Na, de mit művelt ezzel a zsánerrel?! Első filmje, a 2017-es Tűnj el! óriásit robbantott: 255,7 millió dolláros összbevétel, a kritikusok és a közönség egyöntetű dicshimnusza, valamint egy forgatókönyvírói Oscar-díj (és további három jelölés, köztük a legjobb film kategóriájában is).
Ő két évvel később, 2019-re összehozta a Mi-t, amivel, bár valóban nem hozta a Tűnj el! zsenialitását, azonban a frissességét, a mélységét, a társadalmi vonatkozásait és az összetettségét sikerült újra megidéznie, a parafaktorában pedig talán túl is szárnyalta azt. Ráadásul szinte centre pontosan ugyanannyit hozott a mozipénztáraknál: 255,2 millió dollárt.

Két, a filmítészek által is piedesztálra emelt kasszasiker után pedig még nehezebb az alkotó dolga. Így jutunk el a nemrég mozikba küldött Nem-ig, amelynek titokzatosságát Peele és a marketingkampány zseniálisan fokozta a bemutató előtt. Egy poszter, amelyen egy felhőből kilógó zászlós zsinór látható. A következőn pedig egy felhő felé szívódó ló, alatta mindennapi használati tárgyak. Majd megérkeztek a színészek karakterplakátjai is, amelyeken mindannyian (az Oscar-díjas Daniel Kaluuya, az Oscar-jelölt Steven Yeun, valamint Keke Palmer, Michael Wincott és Brandon Perea) vészjóslóan felfelé néznek.

Persze ennyi elég is volt ahhoz, hogy földönkívüli fenyegetést, ufókat, kis zöld emberkéket várjunk a filmtől, kábé úgy, mint a Jeleknél (még az amerikai vidéki miliő is stimmel). Jordan Peele azonban nem ad a szokványosra, a lerágott csontokra. Épp ezért nem is szeretnénk sokkal többet elárulni a sztoriról, legyen elég annyi, hogy főhőseink, OJ (Kaluuya), a húga, Emerald (Palmer), egy elektronikához jól értő ifjonc, Angel (Perea), a művészi babérokra törő operatőr, Antlers Holst (Wincott) és az egykori gyereksztár, most a közeli westerntematikájú vidámpark vezetője, Jupe (Yeun) furcsa égi jelenéseket észlelnek, amiből mindannyian hasznot próbálnak húzni. Jupe a vidámparkjához használja látványosságként, a Haywood tesók szeretnék filmre venni, hogy az megcáfolhatatlan bizonyítékként szolgáljon a földönkívüli életre, s ezáltal híresek és gazdagok legyenek, az olcsó reklámfilmektől megcsömörlött Holst pedig egy mesterművet szeretné leforgatni általa.
A Nem történetébe egyszerűen csak nem fért bele a Tűnj el! és a Mi sokrétű, a rasszizmusról, az emberi természet kettősségéről, a tudatalattiról és az elfojtásokról, a rendszerszintű elnyomásról vagy a kiváltságosok álságos bűntudatáról szóló narratívája. Persze téma akad most is: például a hírnév hajszolása, vagy hogy miként bánik Hollywood a filmkészítőkkel. És persze a tisztelet. A minden élőlény (legyen az állat vagy ember) iránti tisztelet.
OJ, Emerald és az apjuk ugyanis hollywoodi filmekben tevékenykedő lóidomárok, akiket kutyába sem vesznek a forgatáson, és alig tudnak megélni. OJ pedig hiába (a Nem későbbi történései tükrében pedig nem véletlenül) hívja fel a figyelmét a stábtagoknak arra, hogy ne nézzenek a ló szemébe, mert az a tiszteletlenség jele, és hogy ne álljanak mögé, mert az veszélyes… Ezért is kénytelen a nála sokkal harsányabb és extrovertáltabb Emmel egyetemben „ufóvideót” készíteni. Jupe élete pedig egy gyerekkori trauma körül forog: kissrácként egy népszerű szitkom szereplője volt, amelyben csimpánzokkal dolgoztak együtt, az egyik forgatási napon azonban az egyik emberszabású bekattant, és vérengzésbe kezdett - Jupe az állat iránti tanúsított tisztelete miatt túlélte a támadást.

Közülük egyesek elbuknak, egyesek hőssé válnak, mindeközben pedig mi, nézők veszettül jól szórakozunk. A Nem első harmada kér csupán némi kitartást tőlünk, lassan építkező felvezetést kapunk ugyanis Peele-től, ám a türelmet meghálálják a továbbiak, amelyek során körömrágósan izgalmas és eddig nem látott képsorokban tobzódhatunk.
Egyszerűen rátapad a vászonra a tekintetünk, annyira egyben van itt minden: az atmoszféra, a helyszínek, a karakterek, a traumák, a rejtély, a sztori - aki egy pillanatra is félrenéz, lemarad valamiről. És igen, a Nem megnézése után bizton azon kapjuk majd magunkat, hogy gyakran tekingetünk az ég felé, és a felhőket fürkésszük, majd megszaporázzuk lépteinket az első fedett helyiség irányába.