A Marvel megkomolyodott – Megnéztük az Örökkévalókat
Valóban nehéz már újat mutatni a Marvel-féle szuperhősök 2008-ban startolt univerzumában. Természetesen képregényhősből akad még bőven (bár már a talán a kevésbé ismertekből kell válogatni), azonban a bejáratott formula kezd kissé unalmassá válni. Épp a stúdió előző darabja, az idén szeptemberben bemutatott Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája kapcsán fogalmazódott meg bennem (bizonyára sokakkal egyetemben), hogy bár a hangvétel, a humor, az akciók és a karakterrajzok még mindig kifogástalanul működnek és szórakoztató elegyet alkotnak, ám valami hiányzik: a bátorság, az egyediség, az, hogy egy filmjük kiríjon a többi közül, és merjen nagyon más lenni az eddigiektől.
Persze a Marvelnél joggal gondolhatják, hogy mi szüksége erre, hiszen a recept még 13 évvel és 25 filmmel később is súlyos százmilliókat hoz a konyhára, minek akkor változtatni?
Hogy miért? Nos, ez több komponensből áll. Kezdjük azzal, hogy a rendezésre felkérték Chloé Zhaót, A rodeós és A nomádok földje direktorát, aki az utóbbival idén elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, a gála 93 éves története során második nőként (az első Kathryn Bigelow volt 2010-ben A bombák földjénnel). Zhao az Örökkévalókig független filmeket készített: csendes, elgondolkodtató és meditatív belső utazásokat, kifogástalan karakterdrámákat.
A Marvel épp ezért húzott egy merészet, amikor őt bízták meg egy olyan, 200 millió dolláros költségvetésű és 157 perces mozimonstrum megrendezésével, amely tobzódik a speciális effektusokban, ráadásul nem egy, nem kettő és nem három, hanem tíz szuperhős főszereplőt mozgat.
Természetesen a döntés mögött további komoly, átgondolt döntések álltak, amelyek az Örökkévalók megtekintése után rögvest kikristályosodnak. Na de miről is van itt szó?
Adva van egy istenségekhez hasonló halhatatlan faj tíz tagja, az Örökkévalók, akik hétezer éve érkeztek a Földre azzal a szándékkal, hogy megvédjék azt a Deviánsoktól, ezektől a szivárványszínekben pompázó, ám vérszomjas szörnyetegektől, akik emberhúsra vágynak. Az évezredek során sikerült is észrevétlen minden támadót visszaverniük, majd dolguk végeztével, kábé ötszáz évvel ezelőtt úgy döntöttek, külön utakon folytatják. Az emberek háborúiba, majd a bolygót veszélyeztető földönkívüli fenyegetésbe nem szóltak bele.
Ugrás jelenünkbe, amikor is Londonban az egyikük, Szirszé (Gemma Chan) szeme láttára feltűnik egy újabb Deviáns, így összetrombitálják a halhatatlan csapatot, hogy kiderítsék, mi folyik itt.
A cselekményben ráadásul szimbolikusan fontos szerepet kap a vallás, illetve annak visszásságai is, és ha mindez még nem lenne elég, az Örökkévalók az első Marvel-film, amiben szexjelenetet, valamint homoszexuális szuperhőst láthatunk.
Mindebből pedig erősen érezhető, hogy a Marvel ezúttal mást akart: Chloé Zhao segítségével kijelölni egy új utat a franchise számára a 4. fázisban. És hogy sikerrel jártak-e? Az első vélemények szerint nem igazán. Az Örökkévalók sokak szerint inkább hasonlít egy DC-filmre, mintsem egy Marvelre, ám ezzel vitatkoznék. Abban a tekintetben legalábbis Zhao rendezése egy ízig-vérig Marvel-film, hogy karaktereit kellőképp kibontják (plusz ne feledjük, itt tízen is vannak), a köztük lévő dinamika pedig továbbra is működik. A DC-re jellemző borongós képsorok is hiányoznak, itt inkább a naplementék szemünkbe szökő fényétől hunyoroghatunk, na meg a csodálatos látványvilágtól, amelyben a csatákat, a látomásokat, a szörnyeket vagy hőseink speciális képességeinek megjelenítéseit több mint kreatívan álmodták a vászonra Zhaóék.
A színészek tekintetében sem lehet panaszunk, az ismertebb nevek: Angelina Jolie (Théné), Salma Hayek (Aiak), Kit Harington (Dane) és Richard Madden (Ikarisz), valamint a feltörekvő sztárok: Gemma Chan (Szirszé), Kumail Nanjiani (Kingo), Barry Keoghan (Druig), Bryan Tyree Henry (Phaisztosz), Don Lee (Gilgames), Lia McHugh (Szipor) és Lauren Ridloff (Makar) remekül kiegészítik egymást, ráadásul a látszólagos túlzsúfoltság ellenére egyikük sem papírmasé figura,
A legfőbb szerep talán Gemma Chané Szirszéként, akivel könnyen együtt tudunk érezni, Richard Madden Ikarisza kellően kiismerhetetlen és rejtélyes, a harcos, ám megtört istennő Thénéként pedig Angelina Joliet juttathatja eszünkbe, hogy miért kapott anno mellékszereplőként Oscar-díjat.
A korábban hiányolt bátorságot tehát most megkaptuk, így azt meg is kell becsülni! Mert bár lehet, hogy szuperhősfilmként kevésbé működik az Örökkévalók, hiszen, ha tíz karakter problémáival kell szembesülni, az bizonyosan zabálja a perceket, s így a nonstop akcióhoz szokott nézők tekintete egyre gyakrabban tévedhet a karórájukra, fantasy-drámaként viszont kifejezetten üdítő jelenség a mai, egy kaptafára készülő produkciók végeláthatatlan tengerében.
