A Kutya Vacsorája sokkal több, mint Varga Livius hobbizenekara
Bár Varga Liviust legtöbben a mai napig a Quimbyből ismerik, lassan 14 éve működik saját zenekara, A Kutya Vacsorája is, ahol még inkább kiteljesedik showmanként, szövegíróként és énekesként.
A csapatnak jó ideje stabil rajongótábora van, de a közelmúltig vidéken csak ritkábban koncerteztek. Ettől az évtől viszont jóval szervezettebben kezdtek működni, jelenleg is zajlik Láncreakció nevű turnéjuk, ami április 1-jén ér Budapestre.
Közben gőzerővel készítik harmadik lemezüket, melynek címe Szerelem hétszer lesz. Ennek megfelelően az album minden egyes dala a szerelem témáját járja körül, különböző szempontból. Mindezek apropóján ültünk le beszélgetni legutóbbi próbájuk után, a frontember mellett Vastag Gábor (Vasti) gitárossal, Köles István Jr. (Junior) ütőhangszeressel és Gerdesits Ferenc (Faszi) dobossal.
– Hogy sikerült a próba, mennyit haladtatok?
Livius: Direkt azért jöttünk be, hogy egy bizonyos számot elgyakoroljunk. A múltkor már azt hittük róla, hogy készen van, de aztán felmerült egy ötlet, és teljesen átalakult. Azt is mondhatnánk, hogy egy szép számot kicsit megkoszoltunk – és sokkal elégedettebbek vagyunk így vele.
Vasti: Ahogy elkezdtük játszani, egy adott ponton
És szerintem ezen a próbán sikerült, most már tényleg egy jó A Kutya Vacsorája szám lett belőle.
– Mitől lesz valamiből jó A Kutya Vacsorája szám?
Vasti: Specifikus jegyeknek hívhatjuk magukat az ellenpontokat, a hirtelen váltásokat, amik elsőre talán indokolatlannak tűnnek, a szám egészét mégis kerekké teszik. Felruházzák egy olyan stílusjeggyel, amit a mi zenekarunk képvisel. Valahol a kiszámíthatóság és az eklektikusság között lehetünk félúton.
Faszi: Mi persze csak azt tudjuk, számunkra mitől lesz valami jó Kutya-szám, a közönség mércéjét ne ismerjük. De azt tapasztaljuk, hogy aki alapból szereti a zenekart, annak ezek a kontrasztos dolgok is bejönnek.
- Mennyit változott, csiszolódott ez a hangzás az évek során?
Junior: Szerintem a zene egy organikus dolog, ami állandóan változik. Az adott pillanatban lemezre került dalok tükröznek egy állapotot, amit a zenekar ott és akkor jónak érzett. A koncerteken aztán ez folyamatosan változik, és az újító szellemet ezután sem szeretnénk elhagyni a közös munka során. Úgy kell tekinteni a számokra, mintha élőlények lennének.
Livius: Említhetném azt a hasonlatot is, hogy de hisz
mikor van kész egy ember? Amikor megfogant? Ha megtanult beszélni és járni? Tinédzserkorban, vagy esetleg fiatal felnőttként? Vagy még később, érett középkorú emberként, esetleg idős és bölcs korában, amikor egyébként már alig vonszolja magát?
Erre nyilván nem lehet egyetlen univerzális választ adni.

Fotó: Négyessy Nedda
– Van olyan dalotok, amit már nem szívesen játszotok el koncerten?
Faszi: Legfeljebb idő híján lehet ilyen. Amit nem szerettünk, azt teljesen átírtuk, hogy a megújított formájában újra szívesen elő tudjuk adni. Ilyen volt például a Megadom magam című szám, aminek ha meghallanád a legelső verzióját, sajnos meg kéne, hogy öljünk... (nevet)
– És a Mindenkinek saját plázát? Ez az még, amit leginkább slágernek lehetne nevezni.
Livius: Inkább azt mondanám rá, hogy emblematikus szám. A koncerteken viszont egyáltalán nem emelkedik ki annyira népszerűségben, hiába ezt ismerik a legtöbben. De most már az Újra ugatok lemezről is van jó néhány dal, amit jobban várnak ennél.
– Mennyire vagy te a vezéregyéniség a zenekarban?
Livius: Közepesen. Nem is feltétlenül akarom, hogy mindig az legyen, amit én mondok. Elképzelésem majdnem mindenről van, de nagyon gyakran nem kiforrott, csak mondjuk egy szikra, vagy egy sugallat. Ilyenkor teljesen a többiekre hagyatkozom, de más esetekben sem egyedül döntök arról, egy bizonyos számot csiszoljunk-e tovább, vagy dobjuk el. Szerintem senki nem görcsöl azon közülünk, hogy neki akkor most több, vagy kevesebb beleszólása van-e a többiekhez képest.
– A szövegeket is többen írjátok?
Livius: Javarészt én, de ez sem kizárólagos, például Vasti is többször hozott már szövegötletet. És nem is feltétlenül célzottan: a közöttünk zajló kötetlen beszélgetések ugyanígy inspiráltak már dalokat.
Junior: Előbbi esetben viszont azt kell mindig figyelembe vennünk, hogy
Vegyes lejátszási lista a zenekar dalaiból:
– Ha jön egy ötleted, mindig egyértelmű, hogy abból Quimby, vagy A Kutya Vacsorája szám lesz-e?
Livius: Nekem igen, mivel eleve úgy állok neki. Nagyon ritkán ülök le úgy, hogy akkor most írok egy szöveget, aztán kinek kell, az viszi. Egy alaptéma, vagy félkész zene legtöbbször már adott, ehhez írom hozzá a szöveget. Más kérdés, hogy
– És miért pont a Megadom magam került be a Quimby repertoárjába is?
Livius: Tibi ötlete volt, egyszer eljött egy koncertünkre és annyira megtetszett neki a szöveg, hogy utána megkérdezte, mi lenne, ha közösen is megcsinálnánk. De elég érdekesen alakult a dolog, mert elmentem a stúdióba, ahol azt mondta, van egy kész zenéje felvéve, próbáljam meg arra ráénekelni. Végül mégis egy teljesen másik zenével raktam össze, így került lemezre, de a ma is játszott végleges verzió csak több próbával később alakult ki.
– Mennyire volt tudatos, hogy egy ideje már a Quimbyben is egyre inkább showmanként szerepelsz, itt meg ugye frontember vagy, hangszeres zenészként egyre kevesebbet mutatva magadból?
Livius: Azt fontos kiemelni, hogy a Quimbyben hiába van mellettem Nagy Dávid már jó pár éve, ő nem mankó, sokkal inkább két plusz kéz. Ha megfigyeled, mindig akkor játszik, amikor én is. Például ha a kongázás mellett egy shakert is kell rázni – ezt stúdióban simán meg tudom csinálni, ahhoz viszont, hogy élőben hasonlóan szólaljon meg, szükség van egy plusz emberre. Ha pedig csak egy sáv van, viszont én énekelek vagy rappelek, ő látja el azt a feladatot, hogy addig kimehessek előre.
Junior: Vitatkoznék azzal, hogy Livius nem hangszeres zenész! Otthon például simán leül a zongora elé dalt írni. Abban lehet valami, hogy a közönség szeme előtt inkább frontemberként és showmanként jelenik meg, de ezt a háttérben abszolút kompenzálja. Úgy gondolom, hogy sokkal komolyabb és nagyobb tudású zenész, mint mondjuk 15 éve volt. Kifejezetten fejlődik, és ez egy élethosszig tartó folyamat, mindannyiunknak.
Faszi: Azt mi is kimondottan szerettük volna, hogy ha ő énekel, azt ne az ütőhangszerek közül, úgymond egy „ketrecből” tegye.
Igenis menjen ki előre és bámuljon az emberek arcába, úgy sokkal erőteljesebb hatást tud elérni.
A Quimbyben ez azért is jó, mert Tibit mindenképp köti a gitár, a pedálok és a mikrofonállvány, ő viszont így szabadon tud szaladgálni a színpadon.

Fotó: Szabó Mária

Fotó: Szabó Mária
– A most készülő harmadik lemez milyen újdonságokat tartogat?
Livius: Nehéz ezt megfogalmazni, mert bár tudatosan konceptlemeznek készül, majd csak a végén fog kiderülni, pontosan mi lesz belőle.
Együtt gyúrogatjuk, organikusan fejlődik az egész. Ami talán leginkább újdonság, hogy megjelentek a lírák, zeneileg és szövegben is. Ennek kapcsán is folyamatosak a visszacsatolások, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Például fontos, hogy a lágy és érzelmes részek ne kerüljenek nagyon túlsúlyba a megszokott vaduláshoz képest.
Vasti: Ilyenkor jön a már említett bekoszolás, „megkutyásítás”, amíg ki nem alakul egy egészséges arány. Jelenleg a folyamat közepén járunk, a hét dalból három már gyakorlatilag kész, a többi pedig folyamatosan alakul.
– Adtatok rá határidőt magatoknak?
Livius: Ősszel szeretnénk kijönni vele. Inkább tömbösítve, koncentráltan dolgozunk, hiszen mindannyiunknak vannak mellette más projektjei. Egy hét munkán vagyunk túl, aztán szétszéledünk, majd jön egy újabb öt-hatnapos etap és így tovább szépen aprólékosan. Szerencsére ha megvan a kiinduló szikra, utána nagyon gyorsan fejlődik tovább a szám, nincsenek igazán elakadásaink. Már-már olyan, mintha olvasni tudnánk egymás gondolataiban.
Junior: Most lenyomtunk egy próbát 9-10 nappal a koncert előtt, és legközelebb csak aznap fogunk találkozni. Addig mindenki átnézi otthon a „házi feladatát”, átjátssza és begyakorolja, aztán felmegyünk a színpadra és toljuk.
– Volt már korábban ilyen sokállomásos vidéki turnétok, mint a mostani?
Livius: Inkább alkalomszerűen játszottunk 1-2 vidéki helyszínen, most sokkal szervezettebben működik az egész. Tudatosan mondtuk ki, hogy szeretnénk komolyabban rákoncentrálni, és szerencsére a menedzserünk is nagy segítséget ad ebben.

Fotó: Szabó Mária
– Április 1-jén játszotok Budapesten, mivel készültök a jeles nap alkalmából?
Livius: Először is dupla bemutató lesz, két számot is itt játszunk majd először az új lemezről. Ami ritka ennyivel az elkészülte előtt, de szeretnénk bebizonyítani, hogy nem lazsálunk. A lemez címéből és a tavaszból adódóan erősen szerelem-tematikája lesz a koncertnek, április 1-jéből adódóan pedig nyilván a bolond szerelem, illetve úgy általában a bolondozás is terítékre kerül valamilyen formában.
– Minden évben tiétek az utolsó koncert a Fishing on Orfűn, amit sokáig a teljes megőrülés jellemzett, az elmúlt két alkalommal viszont meglepően konszolidált műsort nyomtatok le. Miért?
Livius: Ezt már az első évben – 2015-ben – is hiányolták, amikor nem csak mulatozásról és indokolatlan diszkóslágerek repertoárba fűzéséről szólt a buli. Akkor viccesen azt válaszoltuk, hogy a páros évekre korlátozzuk, de magunk sem gondoltuk, hogy valaki számon kéri majd rajtunk.
Aki hagyományt teremt, ugyanezzel az erővel meg is szakíthatja, hogy aztán újat teremtsen helyette. De így is lesz miért odajönni, ennyit megígérhetek.