A Fishing olyan, mint amilyen Magyarország lehetne
"Nem felejtjük el, honnan jöttünk" - mondta a Carson Coma frontembere, Fekete Giorgo, csatlakozva azokhoz a fellépőkhöz, akik idén is csak szuperlatívuszokban beszéltek a fesztiválról. Vitáris Iván, az Ivan&The Parazol énekese már egyenesen úgy fogalmazott a színpadon, vissza kell fognia magát, hogy ne legyen már zavaróan gyakori, amennyiszer a rendezvényt dicséri.
Évek óta elővételben elfogy rá minden jegy, és ez idén is így volt, annak ellenére, hogy eléggé megemelték a bérletek árát, 43 ezerről 55 ezer forintra. És odabent is már a múlté a régi olcsóság, 2 ezer Ft alatt nemigen lehetett semmilyen ételt találni, a kissé összement sajtos-tejfölös lángosért is elkértek 2200 Ft-ot, a hamburgerekért 3-4 ezret, egy sör pedig 1200 Ft-ba került, a helyi kézműves verzió 1400-1600-ba. A bor decije viszont maradt 600-800 Ft, amiért kiváló villányi és szekszárdi borokat töltöttek a szóda mellé az 1 literes sétálópalackokba.
Ami a gasztronómiai élményeket illeti: sokkal több lett a vegán lehetőség, megjelent a Zing és a Nemo, viszont fájóan hiányzott a pécsi Bohémia. De lett új kedvenc is, az Egerből érkezett Rozi's Pizza, ahol egy széttetovált zenész, Gulab sütötte fatüzelésű kemencéjében a mennyei margheritákat.

Ami még nagy változás: sokkal több lett a kilátópont. Mostanára látszik, mennyire jót tesz a fesztiválnak, hogy a szervezők megvették az egésznek otthont adó Panorama Campinget. Így folyamatosan a Fishing igényeihez alakíthatják a környezetet. Sokkal több lett a lépcső a meredek domboldalakon, így a rendszeresen lezúduló eső és sárlavina ellenére is jóval biztonságosabbá vált a közlekedés, az elavult mosdók helyére modern konténerek kerültek, a tetejükre pedig rengeteg fából ácsolt terasz, ahonnan bárki ülve gyönyörködhet a megunhatatlan tájban, a tó és a szemközti dombok erdős-szénaboglyás látványában, miközben a fellépőket hallgatja.

Belőlük pedig idén is volt kit. A 30Y, a Quimby, a Kiscsillag, a Hiperkarma, az Esti Kornél, az Elefánt, vagy a Vad Fruttik mellett teret kaptak a fiatalok kedvencei is: óriási sikere volt a Carson Comának, Krúbinak, Betonhofinak, a Csaknekedkislánynak, vagy épp az Aurevoirnak.
Azt persze nehéz megítélni, hogy közülük ki számít mainstream zenekarnak, és ki nem. Pár éve azt mondták a szervezők, az akkor épp csúcson lévő Punnany-t és Halott Pénzt azért nem hívják többé, mert a mainstream zenekarok amúgy is sok lehetőséget kapnak máshol, ők inkább olyanokat hívnak meg, akik nemet mondanak a kereskedelmi szemléletre.
Kit érdekel ma már, kit játszanak a rádiók, a Spotify-on és a YouTube-on egész biztos, hogy a Carson Coma vagy Betonhofi is a csúcson van. Talán idén Azahriah eshetett bele ebbe a kategóriába, persze az is lehet, hogy csak az ára lett túl magas, mindenesetre őt valószínűleg szívesen látták volna az itt fesztiválozók is.
Helyette lett viszont egy kollaboráció-sorozat az erdőbe telepített miniszínpadon, ahol "Orfű összehoz" jelige alatt Lovasi András közösen énekelt Fekete Giorgoval, meg Beck Zoli Balla Gergellyel, Lecsó Lázár Dodival, és Bérczesi Robi a fantasztikus hangú Volkovával. Bár az egésznek volt egy kis fésületlensége, de ez csak jót tett neki, ebből az irányból akár többet is ki lehetne hozni.

Összességében a zenei kínálatra senkinek sem lehetett panasza, a 40-50-es közönség ugyanúgy megtalálhatta a kedvenceit, ahogy a tizen- és huszonévesek. És a legjobb az volt, hogy kölcsönösen meg is ismerhették, mi az, amit a másik szeret. A Dob+Basszus felkonferálásakor például kiderült, hogy a Hiperkamra egyik legismertebb slágere 2000-ben íródott, mire egy lány felkiáltott: "Úristen, én akkor még meg sem születtem!", majd belevetette magát a bulizásba. De a Carson Comán is ugyanilyen jól érezték magukat azok, akik eddig maxium a gyerekeiktől hallottak a bandáról.
És talán ez a Fishing legfontosabb titka: pár napon át összehozza a különböző generációkat, a magas zoknis tiniket és a teniszpólós szülőket, meg azokat, akik egy-két éve még a barátaikkal buliztak, most meg már a kisgyerekeiket tologatják babakocsiban.
Mindezt egy csodálatos környezetben, és olyan fellépőkkel, akik mögött komoly teljesítmény van.
Egy szerencsésebb Magyarország pont ilyen lenne.