KULT

A felesége fiatalabb a fiánál, a Szent Grált kereste és saját szigetei vannak – Nicolas Cage 60 éves

Nicolas Cage-ről sokaknak csupán az ismert mémek ugranak be, pedig Hollywood egyik legnagyobb sztárja volt, aki színészként mindent elért, és egy konkrét dolog vezetett ahhoz, hogy válogatás nélkül minden szemetet bevállaljon. Úgy tűnik, ennek most vége…


Színészek ezrei járták már be a hollywoodi ipart. Néhányan közülük nyomot hagytak a történelemben, mások feledésbe merültek. Aztán vannak olyanok is, akik egy bizonyos időre eltűntek a mozik vásznairól, majd visszatétnek, többek között Nicolas Cage, aki egykor a legjelentősebb rendezőkkel dolgozott együtt, mint például Francis Ford Coppolával (a nagybátyjával), David Lynch-csel, a Coen fivérekkel, Ridley Scott-tal, Martin Scorsesével vagy Brian De Palmával. Emellett számos díjkiosztón jelölték és díjazták, a Las Vegas, végállomás (1995) című filmben nyújtott alakításáért Oscar-, Golden Globe- és SAG-díjat is kapott, a második Oscar-jelölését pedig az Adaptációért (2002) kapta. Az élete és a karrierje azonban azóta is tele van hullámvölgyekkel. Valamikor pedig, úgy 2010-2011 környékén elkezdte futószalagon gyártani a B-kategóriás silány filmeket. Mi történhetett?

Protekció a köbön

Nicolas Cage születési neve: Nicholas Kim Coppola, és a kaliforniai Long Beach-en jött a világra August Coppola irodalomprofesszor és Joy Vogelsang táncos és koreográfus gyermekeként. Katolikus családban nevelkedett. Apja olasz származású volt, anyja pedig főként német és lengyel, apai ágon angol és skót felmenőkkel. Az apai nagyszülei Carmine Coppola zeneszerző és Italia Pennino színésznő voltak.

A vezetéknév pedig nem véletlen, hiszen apja, August révén Francis Ford Coppola rendező és Talia Shire színésznő unokaöccse, valamint Roman Coppola és Sofia Coppola rendezők, Gian-Carlo Coppola filmproducer, valamint Robert és Jason Schwartzman színészek unokatestvére. Mondhatni tehát, hogy alaposan beleszületett a filmiparba.

Cage három fiú közül a legfiatalabb, Marc nevű bátyja rádiós személyiség, Christopher Coppola pedig szintén filmrendező. A Beverly Hills-i középiskolába járt, és feltehetően népes és híres családjának köszönhetően már korán a színészi pályára vágyott, így a UCLA Színház-, Film- és Televíziós Karába felvételizett. Állítása szerint azért kezdett el színészkedni, mert James Dean akart lenni. „Láttam őt a Haragban a világgalban és az Édentől keletrében. Semmi sem hatott rám - sem rockdal, sem klasszikus zene - úgy, ahogy Dean az Édenben. Elképesztő volt! Azt gondoltam: ezt akarom csinálni!" – mesélte.

15 évesen egy közös autózás alkalmával megpróbálta meggyőzni a nagybátyját, Francis Ford Coppolát, hogy részt vehessen egy próbafelvételen, mondván: „Megmutatom neked, milyen az igazi színészkedés.” Felvetésére azonban néma csönd volt a válasz Coppolától, aki karrierjének ekkori szakaszában már Marlon Brandóval, Al Pacinóval, Gene Hackmannel és Robert De Niróval is dolgozott. Később Coppola mégis adott neki esélyt néhány filmjében – például a Rablóhalban (1983), a Gengszterek klubjában (1984) és az Előre a múltbában (1986) –, Nicholas pedig felvette a Nicolas Cage nevet, hogy elkerülje a nepotizmus látszatát Coppola unokaöccseként. A névválasztását egyébként a Marvel képregények egyik szuperhőse, Luke Cage, valamint a zeneszerző John Cage inspirálta.

Felemelkedés az A-ligába

Coppola filmjei pedig megtették a hatásukat, Cage-re felfigyeltek más rendezők is, és egyre nagyobb szerepeket osztottak rá. 1987 volt az áttörés éve, amikor főszerepet kapott a Coen fivérek Arizonai ördögfiókájában, valamint Norman Jewison 3 Oscar-díjat nyert Holdkórosokjában. A kilencvenes években pedig már Hollywood egyik legnagyobb sztárjává és legjobban fizetett színészévé vált. Eleinte főként drámákban (Veszett a világ, Zandalee, Amikor egy bérgyilkos is több a soknál) és vígjátékokban (Első állomás: Las Vegas, Sorsjegyesek, Amos és Andrew bilincsben, Az öreg hölgy és a testőr, A paradicsom foglyai) tűnt fel, majd 1995-ben elkápráztatta a világot alakításával a magát halálra piálni óhajtó Ben Sanderson megformálásával a Las Vegas, végállomásban, amelyért megkapta első Oscar-jelölését, amit rögvest díjra is tudott váltani.

Ezután pedig azonnal átváltott az akciófilmekre, és nem is akárhogy! Az 1996-os A szikla tökéletes átmenet volt a karrierjében, hiszen abban egy irodista bombaszakértőt játszott, aki a vén sittes Sean Connery mellett kénytelen akcióhőssé válni Alcatraz visszahódítása során.

Így az 1997-es Con Air: A fegyencjáratban már kőkemény (sittes) katonaként tért vissza, az ugyanebben az évben debütált Ál/Arcban pedig egy velejéig gonosz bűncézárként.

Már ebben az időszakában is szívesen váltogatta a zsánereket, thrillerekben (8 milliméter), drámákban (Angyalok városa), akciófilmekben (Tolvajtempó), vígjátékokban (Segítség, apa lettem), háborús filmben (A fegyverek szava), krimikben (A fegyvernepper) és kalandfilmekben (A nemzet aranya) egyaránt feltűnt, sőt, 2002-ben még a rendezéssel is megpróbálkozott (Sonny), de nem sok sikerrel.

Körülbelül 2011-ig viszont meg tudta tartani az A-kategóriás renoméját, és bár akadtak kifejezetten gyenge (A szellemlovas, Rejtélyek szigete, Veszélyes Bangkok, Next – A holnap a múlté) és kiválóan sikerült (A fegyvernepper, Az időjós, Trükkös fiúk, Mocskos zsaru – New York utcáin, Ha/Ver) darabok is, addig legalábbis eseménynek számított, ha bejött a mozikba egy Nicolas Cage-film. Majd történt valami.

A mélyrepülés

Cage ugyanis szeretett költekezni… A 2000-es évek második felében már volt két saját szigete, egy cápája, néhány ingatlanja az USA-ban, 22 darab autója, valamint 47 műtárgya, egyéb, igen drága dolgok mellett. 2009-ben ő volt az egyik legjobban fizetett színész az Egyesült Államokban, mivel abban az évben 40 millió dollárt keresett, a Forbes vonatkozó listájára mégsem került fel. Majd jöttek a pénzügyi gondok.

A kasszáknál is egyre inkább buktak a filmjei, ráadásul adóproblémái is voltak. 2009-ben több médium is arról számolt be, hogy Cage több mint 6 millió dollárral tartozott az adóhatóságnak a 2007-es adóévre hivatkozva, valamint további 350 000 dollárnyi be nem fizetett adóval 2002 és 2004 között.

Cage-nek emellett külön-külön perekkel is szembe kellett néznie az East West Bankkel és a Red Curb Investmentsszel több millió dolláros kifizetetlen kölcsönök miatt.

A rengeteg adóssága miatt kezdte el futószalagon gyártani ekkoriban a filmeket, nagyjából válogatás nélkül igent mondott minden felkérésre, és kevésbé érdekelte, hogy egy-egy filmje kasszasiker legyen, díjakat nyerjen, vagy legalább a mozikba bekerüljön, csak a gázsi volt a lényeg. 2011-től kezdve évi négy, öt, hat, akár hét filmet is leforgatott, és csak nagy ritkán akadt köztük olyan, ami említést érdemel, vagy ami tényleg jól sikerült: pl. Joe (2013), Snowden (2016), Mandy: A bosszú kultusza (2018), Color Out of Space (2019), Disznó (2021).

Cage végül 2022-ben megerősítette, hogy végre befejezte az adósságai kifizetését, és a jövőben jobban megválogatja majd a filmszerepeit. Ez amúgy az utóbbi években már meglátszott, hiszen 2022-ben először lehetett őt látni a magyar mozikban az egészen jól sikerült A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában a 2016-os Snowden óta, bár abban is csak egy kisebb mellékszerepe volt. Sőt, tavaly is a nagyvásznakra került a Renfield Drakulájaként, ha pedig számításba vesszük az e hónapban mozikba kerülő Álmaid hőse című új filmjét, amelynek kapcsán Oscar-jelölést is emlegetnek (amit amúgy már a Disznóért is megérdemelt volna), kijelenthetjük, hogy Nicolas Cage valóban visszatért. Nem őrült meg, és nem lett rosszabb színész. Hála az égnek!

Öt boldogító igen, négy válás

Nicolas Cage eddig öt alkalommal volt házas. 1995 áprilisában a színésznő Patricia Arquette színésznővel kötötte össze az életét, akivel a ’80-as évek végén a Los Angeles-i Canter's Deliben ismerkedett meg. Nicolas azonnal belezúgott, és megkérte Patriciát, hogy találjon ki egy "küldetést", amit, ha teljesíteni tud, a lány feleségül megy hozzá. „Leírtam az összes olyan dolgot, amiről azt gondoltam, hogy lehetetlen: J.D. Salinger autogramjának megszerzése, egy thai hill törzsi esküvői jelmez, ellopni egy Bob's Big Boy-szobrot (amerikai étteremlánc – a szerk.) és hasonló képtelenségeket" - emlékezett vissza Patricia egy 2018-as tévéműsorban.

A színésznő meglepetésére azonban Cage-nek sikerült teljesítenie a lista minden pontját, de ő még mindig nem állt készen arra, hogy feleségül menjen hozzá. Aztán 1995-ben mégis sor került az esküvőre, a házasságuk azonban sajnos rövid életű volt, 2000-ben szakítottak, 2001-ben pedig véglegesítették a válásukat.

2002-re Cage újra megtalálta a szerelmet, ezúttal Elvis és Priscilla Presley lánya, Lisa Marie személyében. A pár útjai először egy 2000-es partin keresztezték egymást, a színész pedig a „legszebb lánynak" nevezte Lisa Marie-t. 2002. augusztus 10-én kötötték össze az életüket, és Hawaiin tartották meg a szűk körű ceremóniát. Ez a frigy azonban még rövidebb ideig tartott, ugyanis 107 nappal a boldogító igen után Cage beadta a válókeresetet. „Gyakran előfordul, hogy két olyan ember, akik nagyon erős személyiségek, és eléggé intenzívek, nehezen tudnak egymáshoz illeszkedni. Szomorú vagyok, és minden nap hiányzik. Néha azt kívánom, bárcsak ne siettük volna el a házasságot, néha pedig sajnálom, hogy elsiettük a válást, de úgy tűnt, ez nem fog megváltozni” – mesélte akkoriban egy talk show-ban a színész.

2004-ben ismerkedett meg a harmadik feleségével, Alice Kimmel, aki pincérnőként dolgozott egy Los Angeles-i étteremben. A pörgős románcot két hónap randizás után eljegyezés követte, majd 2004. július 30-án egy észak-kaliforniai magánfarmon esküt tettek. Fiuk, Kal-El Cage (Supermanről kapta a nevét) 2005. október 3-án született. Végül 12 év házasság után Nicolas és Alice is különváltak, 2016-ban. A házasságukat egyébként botrányok is övezték, 2011-ben például Cage-et családon belüli erőszak, a közrend megzavarása és nyilvános ittasság miatt vették őrizetbe New Orleansban, miután összeveszett Kimmel.

Állítólag egy lakóház előtt álltak, amelyről a színész azt állította, hogy az az általuk bérelt ingatlan. Alice nem értett egyet, mire Cage megragadta a karjánál fogva, és odahúzta a szerinte helyes címre. A beszámolók szerint a színész ekkor kezdte el ütlegelni az arra parkoló autókat, és erősen ittas volt a letartóztatásakor.

Az incidenst követően a New Orleans-i kerületi ügyész végül nem tudott vádat emelni bizonyítékok hiányában, Nicolas és Alice pedig még több évig együtt voltak utána.

Cage negyedik esküvőjére 2019-ben, Las Vegasban került sor. Miután egy évig randizott a nála 20 évvel fiatalabb Erika Koike sminkmesterrel, úgy döntöttek, megesküsznek, de négy nappal később Cage a házasság érvénytelenítését kérte, két hónappal később pedig egy nevadai bíró helyt adott a kérelmének. Hirtelen ötlet, rossz ötlet.

Nicolas ötödik felesége a nála 31 évvel fiatalabb Riko Shibata, akit a Prisoners of the Ghostland (2020) című filmje japán forgatásán ismert meg. Az esküvőjükre szintén Las Vegasban került sor, és 2021. február 16-án tartották, hogy egybeessen a színész néhai édesapja, August Coppola születésnapjával. Közös lányuk, August Francesca Cage 2022. szeptember 7-én jött a világra. Illetve nem esett még szó a színész első gyermekéről, Westonról, aki a volt barátnőjétől, Christina Fultontól született 1990-ben, tehát öt évvel idősebb, mint Cage jelenlegi felesége…

A Szent Grál keresése

A színész 2019-ben a New York Timesnak nyilatkozva elárulta, hogy egykor megszállottan kereste a Szent Grált, vagyis azt a kelyhet, amiből Jézus ivott az utolsó vacsorán, és a mitológia szerint csodatévő gyógyerővel is rendelkezik.

„Évekig csak azzal foglalkoztam, hogy naponta háromszor meditáltam, filozófiai könyveket olvastam, és egyáltalán nem ittam. Ez volt az az időszak, amit nevezhetünk grálkeresésnek is. Számomra minden arról szólt, hogy hol van a Grál. Itt vagy ott? Talán Glastonburyben? Egyáltalán létezik?

Ez különböző területeken indított el a keresésre, főleg Angliában, de néhány helyen az Államokban is" – mesélte Cage, aki végül feladta a keresést, ami egy ponton Rhode Islandre vezette, és arra inspirálta, hogy ott is vásároljon egy ingatlant.

És ha a Szent Grált nem is találta meg, a kiutat a válságból, úgy tűnik, igen, ha pedig az Álmaid hőséért Oscar-díjra jelölik, könnyen lehet, hogy a másodvirágzásának is tanúi lehetünk. Van kiút a legmélyebb gödörből is, ez pedig sokaknak reményt adhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk