KULT

A Deadpool és Rozsomákkal a Marvel visszatért a csúcsra? Ryan Reynoldsot elnöknek!

Gyors választ adunk: igen! Újra csúcson pörög a Marvel! Az hogy csak egy film erejéig, vagy ott is maradnak, azt még meglátjuk. De amit Reynolds és kompániája lerakott az asztalra, az nem kis teljesítmény.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. július 24.



Ryan Reynolds a 2009-es X-Men kezdetek: Farkas óta próbálta elérni, hogy Deadpool karaktere kedvenc színészével és nagyon jó barátjával, Hugh Jackmannel egy rendes filmben szerepelhessen.

Vagyis igazából Rozsomákkal akart közös filmet mindenki kedvenc nagydumás bérgyilkosa. Kicsit Bosszúállók-utánérzésem volt a film nézése közben.

Két közönségkedvenc karakter végre összeáll, tényleg minőségi körülmények között, felejtsük el az X-Men kezdeteket és a Farkas nevet. Ez itt a cenzúrázatlan Rozsomák, aki Deadpoolal együtt végigdarálja a közös művüket.

Próbálok spoilermentesen írni a filmről, ami nagyon fontos, mert ennyi cameót egy helyen régen láthattunk. Nem csak szereplők - de helyszínek, stúdiólogók – minden pillanatban van mit nézni a vásznon. Nem csodálkoznék, ha többszöri megnézésre is találnék valami újat a háttérben megbújva.

Az első órához közeledve a sokadik ismert vendégszereplő megjelenése után a feleségem csupán ennyit mondott: ennek a filmnek a költségvetése kiemelkedően magas lehetett.

Milyen igaza van: állítólagosan a büdzsé 250 millió dollárra rúgott, plusz marketingköltség. Tehát csak akkor lehet sikeres, ha minimum egy milliárd környékén fog hozni. Miután megnéztem az amúgy nem túl hosszú, kicsit több, mint kétórás filmet, szerintem menni fog neki.

Történetünk szerint Deadpool (Ryan Reynolds) ismét a padlón van. Vagyis inkább egy kapuzárási pánik kellős közepén. Valami maradandót akar alkotni, miután otthagyta a szuperhősködést és autóértékesítőnek állt a Deadpool 2. részéből ismerős Peterrel (Rob Delanney).

Ám egy nap megjelenik a Loki sorozatból ismerős TVA (az időt felügyelő omnipotens ügynökség), és egy kisebb vezetőjük, Mr. Paradox (az Utódlásból ismerős Matthew Macfadyen) felajánl Wadenek egy nagyobb szerepet a Marvel főágán.

Itt megállok, mert innentől csak spoilerekkel tudnék tovább menni, de mivel multiverzumról van szó, ezért maradjunk annyiban, hogy nem csak egy Rozsomákot látunk. Aki nem akarja előre lelőni a legjobb részeket, az ne nézze meg a film imdb.com oldalát.

A gonosz működik, Emma Corrin, mint Cassandra Nova tökéletesen hozza az erejének teljében lévő, mindenre képes szupergonoszt. Deadpool és Rozsomák között pedig minden interakció aranyat ér. Shawn Levy-t sokan nem tartják jó rendezőnek, pedig szerintem tökéletesen kezeli a sok szereplős, nagy stábbal rendelkező blockbustereket. Eddig még nem láttam unalmas Levy-filmet, míg a Bosszúállós Russo tesók a Marvelen kívül csak piszkot hoztak össze a filmográfiájukba, addig Shawn Levy már több zsánerben is bizonyított.

A Free Guyt, Az Adam-projektet és a Stranger Thingset is többek között neki köszönhetjük és nem csak mint rendező van benne sok projektben, hanem producerkedik és forgatókönyvet is ír.

Ha van esze a Marvelnek, rá bízzák a készülőben lévő Bosszúállók-filmeket és tényleg beeresztik Deadpoolt a Topligába. Rá és Rozsomákra lehetne építeni a jövőt, nem a blőd Marvel Kapitányokra és az unalmas Hangya-folytatásokra. Nem viccelek, a Végjáték óta talán legjobb Marvel-filmről jöttünk ki.

Ryan Reynolds most végre megmutathatja, hogy lehet egy 18+-os szuperhősfilmmel kasszát robbantani. Az előrejelzések szerint az év legnagyobb durranása van készülőben és nagyon drukkolok, hogy ez így legyen.

A korhatár-besorolás nagyon sokat szokott számítani egy film sikerében, de a Disney mindent megengedett Reynoldsnak és kompániájának.

Ennyire gyönyörű pusztítást régen láttunk nagyvásznon, csontok törnek, fejek hullanak, végtagok repkednek, és nem is akárhogy. A mostanában divatos CGI-mészárlás sosem volt még ennyire életszerű. Látszik azért rajta, hogy minden digitális, sokszor szinte animációs filmet nézünk, de mégis velőt rázó, amikor egy letépett fejjel vernek valakit agyon. Márpedig itt, ha valaki hétköznapi Joe-t eltalál egy szuperhős ütése, akkor az történik, mint a The Boys, vagy Invincible című sorozatokban: örülhet az illető, ha nem pépként végzi. Semmiben nem fogták vissza magukat az alkotók. A párbeszédek pörgősek, trágárak, viccesek és totál meták.

Ez a film nem csak kibeszél a nézőnek, hanem szó szerint megfejeli a kamerát örömében.

Aki eddig nem bírta Deadpool humorát, az nem most fogja megkedvelni: Reynolds szája egy másodpercre se áll be. Ugyanazt hozza, mint eddig, sőt talán még magasabb szinten tolja a hülyeségeket, mégsem találjuk unalmasnak. Értem, hogy a vaskalapos Marvel-rajongók nem fogják szeretni feltétlenül a pofázó, trágár tökkelütöttet, aki folyamatosan meta poénokkal dobálózik. Na nekik ott van végre egy képregényhez hű Rozsomák.

Igen, Hugh Jackman végre magyarul is Rozsomák! És nem csak úgy néz ki, mint a képregénybeli énje, de úgy is viselkedik az egész mozi alatt, mint egy fékezhetetlen, dühös gyilkológép. Zseniális a kémia a színészek között, ezt a típusú humort én nagyon szeretem, de érzem, hogy sokaknak túl sok lesz Reynolds és az altesti poénok. No de milyen az akció? Mintha maga Marvel-Jézus hozta volna el nekünk. Mindent tisztán látunk, kreatív, látványos, a zene nagyon menő és valószínűleg hihetetlen drága volt.

Levy nagyon érzi mikor kell a rajongók buksiját megsimogatni egy-egy lassított sétával, de nem viszi túlzásba, mint Zack Snyder, aki felvett egy teljes aratást slow motion-ben a Rebel Moon második részében.

Itt minden kikacsintásnak, háttérben meghúzódó poénnak oka és célja van. Nem csak úgy be vannak dobálva, van beszólás mindenkinek, a Marvelnek, a Foxnak, nem hagyják ki öt percenként megemlíteni a Disney-t, szemfülesek még több Stan Lee-cameo-t is elcsíphetnek, teljesen tiszteletben tartva a legendás képregényalkotót.

Nem győzöm dicsérni a Deadpool és Rozsomákot. Nem azért, mert hibátlan film lenne, mert olyan természetesen nincs. De régen jöttem ki egy képregényfilmről úgy, hogy igen, megnézném még egyszer, akár most rögtön! Legutóbb a Végjáték utolsó harmada miatt volt ilyen hangulatom. Véleményem szerint a Bosszúállók: Végtelen háború volt az eddigi legjobb Marvel-film, majd ezt követte az Amerika kapitány: A Tél katonája. Nos ez a sorrend most szerintem megváltozott, csak még nem tudom, hogy a második, vagy az első helyen.

Egy kétórás, szórakoztató blockbuster, amiben mindenki 100%-on pörög. Kicsit lassan indul be, de amikor eléri az üzemi hőmérsékletet, csak feljebb és feljebb mászik azon a bizonyos ranglétrán. Visszatért a Marvel!

Kérdés, hogy tudják-e tartani a színvonalat, vagy visszatérünk a Marvelék és társainak béna szintjére. Meglátjuk. Egy biztos, nyomás a moziba Rozsomákot vadászni!

Egyetlen szépséghiba, hogy aki szinkronosan tenné, kénytelen lesz csalódni: hiába a magyar rajongók palotaforradalma és petíciója, az amerikai forgalmazó hajthatatlansága miatt Hugh Jackman nem a két évtizede megszokott Sinkovits-Vitay András, hanem a korábban többet szinkronizáló Weil Róbert hangján szólal meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk