KULT

A 10 legjobb magyar dalszöveg

Összegyűjtöttük a szerintünk leginkább elgondolkodtató, frappáns, vagy csakúgy örökre emlékezetes hazai dalszövegeket.


Fontos: a lista nem rangsorban, hanem ABC sorrendben van. Köztes sorrendet nem akartunk, illetve nem is igazán tudtunk volna felállítani. Bár sok népszerű szövegírónak több szerzeménye is olyan színvonalú, hogy méltán felkerülhetett volna ide, egy szerzőtől csak egy dalt válogattunk be – akkor is, ha több zenekart felölel az életműve. Az eredmény így kétszeresen szubjektív lett, de ez már csak egy ilyen műfaj :) A meghallgatáson túl a címekre kattintva el is olvashatjátok a szövegeket.

Akkezdet Phiai – Budepesmód

Az underground hiphop és a slam poetry műfaja egyaránt híres a szavak mesteri kezeléséről, így nem meglepő, hogy a kettőt ötvöző Akkezdet Phiai brillírozik ezen a téren. Süveg Márk és Závada Péter „nem középiskolás fokon” játszanak a magyar nyelvvel, szövegeik költeményként felolvasva ugyanannyira megállják a helyüket, mint elrappelve. A már címében is rendhagyó Budepesmód olyan rímpárokkal fest egyedi hangulatképet fővárosunkról, mint a dús szád/duschbad, vagy a komplexus/konzervhús – de más téren is bővelkedik meglepő hasonlatokban.

Derültégből – AZ

A Derültégből szintén hiphopban utazik, zeneileg némi jazzes beütéssel, illetve a refrénekben tiszta énekkel (a csapatnak két frontembere van, Sulyok Ádám a rapbetétekért, Pető Krisztián pedig a többiért felel). AZ címet viselő szerzeményük igazi nyelvi bravúr: szövegében nem kevesebb, mint három alkalommal mennek végig a teljes ABC-n. Először szavanként haladva, majd a verzében egymás után következő, alliteráló sorokkal, végül pedig újra szavanként, de felváltva elölről és hátulról (A-Z, B-V stb.) Ez így leírva talán nem tűnik nagy számnak, de meghallgatva és elolvasva annál lélegzetelállítóbb. Ráadásul a sorok tartalmilag sem ütnek el egymástól, ami tovább növeli a szerzők teljesítményét.

Európa Kiadó – Romolj meg

A ’80-as évek legendás underground csapata mostanában ismét koncertezik, sőt két évtized kihagyás után új lemezt is kiadtak. Vitathatatlan azonban, hogy legmaradandóbb alkotásaik a hőskorban születtek. A Romolj meg című számnál aligha akad jobb példa Menyhárt Jenő szövegírói zsenialitására: gyönyörű és őszinte szerelmi vallomás bontakozik ki előttünk, az ilyenkor szokásos sablonokat teljesen mellőzve. Zenével együtt, a lassan áramló és rendkívül szuggesztív előadásmódnak köszönhetően még nagyobbat üt az egész.

Hiperkarma – Szerinted

Bérczesi Róbert vitán felül a magyar könnyűzene egyik legzseniálisabb, egyben legszomorúbb sorsú egyénisége. A hiperkarmával a 2000-es évek első felében két azóta is mérföldkőnek számító lemezt készített el, melyeknek köszönhetően hatalmas rajongótáborra tettek szert. A frontembert azonban elkapta a showbiznisz mókuskereke, egyre mélyebbre süllyedt drogfüggőségében, amire 2007-ben az egész zenekar ráment. Három éve úgy tűnt, sikerült legyőznie a kábítószert: maga köré gyűjtötte a többieket és újra koncertezni kezdtek, sőt régóta késlekedő harmadik lemezük befejezésére is ígéretet tettek. Sajnos ebből nem lett semmi, Bérczesit alig fél év után ismét bedarálta a gépszíj. Vigaszdíjként mindössze az a pár új dal maradt meg, amelyeket a rövid visszatérés idején bevettek a koncertműsorba. Ilyen a Szerinted is, amely hihetetlenül sűrű szövegével még az átlagos hiperkarma szerzeményeket is felülmúlja. Gyakorlatilag nincs benne instrumentális rész, négy perc folyamatos „darálással” állunk szemben, a végeredmény mégis fülbemászó.

Hobo – Bolond lett a bölcsből

Földes László 2009 őszén adta ki Circus Hungaricus című lemezét, amely nem az akkor hivatalosan még működő Hobo Blues Band keretein belül, hanem szólóanyagként jelent meg. Az album tökéletes korképet fest napjaink Magyarországáról, szövegei igencsak keserű hangvételűek, világosan megmutatják Hobo kiábrándultságát a manapság uralkodó társadalmi, politikai viszonyokból. A Bolond lett a bölcsből a lemez egyik kulcsdala, alcíme (Utószó a 20. századhoz) egyben témáját is előrevetíti.

rajz hobo

Szalai Attila rajza Hobóról

Kiscsillag – Van-e szándék

Lovasi András nevét a legtöbben még mindig a Kispál és a Borzzal kötik össze, nem véletlenül, hiszen életművének túlnyomó részét ezzel a zenekarral alkotta meg. Mi most mégis egy Kiscsillag számot választottunk tőle, amely alig kétperces játékideje ellenére teljességgel formabontó nézőpontot tár a szemünk elé. A szituáció egy futó egyéjszakás affér, aminek körülményeit a lány bőrébe bújva ismerjük meg. Hamar kiderül az is, hogy a másik fél nem más, mint maga a frontember. A dolog igazán viccessé az „ugye nem gondolod, hogy én is ilyen csaj vagyok?” sorral válik, amire ugye a történések éppen rácáfolnak. Lovasitól egyébként nem idegen ez a látásmód, a Mol kútnál című dalban szintén külső szemlélőként festi le önmagát, bár ott csak mint mellékszereplő jelenik meg.

Neurotic – Brék

Pajor Tamás a Neurotic élén a ’80-as évek talán leglázadóbb zenészfiguráját testesítette meg, afféle romlott prófétát, akire fiatalok tömegei tekintettek kétes értékű példaképként. Az életmódjába belekódolt elkerülhetetlen haláltól minden bizonnyal csak a Hit gyülekezetébe való megtérése mentette meg. Ennek hatására teljesen megtagadta korábbi énjét, Amen néven alapított keresztény rockzenekart, illetve több szólólemeze is megjelent. Kicsit talán túl is kompenzálta a dolgot: interjúiban rendszeresen kijelenti, már attól is rosszul lesz, ha csak meghallja valamelyik régi dalát. Pedig a Neurotic nem túl bő (17-18 számos) repertoárja tele van bravúros szövegírói megoldásokkal. Ezek közül is kiemelkedik a Brék – vagy ahogy sokan emlegetik, a Mozi –, amely egyes vélekedések szerint az első hazai rapdalnak tekinthető.

Quimby – Viharon túl, szélcsenden innen

A Kilégzés című lemezen szerepel ez a szintén mindössze kétperces „szösszenet”, amelyben Kiss Tibor fantasztikus metaforákkal festi le a drogokkal megvívott győztes harcát. Mint ismert, ez az album azt követően jelent meg, hogy a frontember másfél évet töltött egy komlói elvonón, ahol testileg és lelkileg is új emberré vált. Ennek tökéletes lenyomata a Viharon túl, szélcsenden innen: bár mondanivalója nagyon is direkt és bárki számára könnyen értelmezhető, mégis olyan köntösbe van csomagolva, amit a legnagyobb költők is megirigyelhetnének. A minimál-hangszerelés csak tovább erősíti a vallomás személyes hangvételét.

Sziámi – Apokalipszis itt és most

Müller Péter Sziámi egyik legnagyobb dala – ezzel a kommentárral látták el az Apokalipszis itt és most youtube-ra feltöltött verzióját, és mi is egyetértünk a minősítéssel. Az egész szöveg elég szürreális, tele van meglepő költői képekkel és rímpárokkal (pl. „ha te dugsz, nem kell a Seduxen”), de abszolút visszaadja azt a lázadó életérzést, amely miatt a Sziámihoz hasonló underground zenekarok annyira népszerűek voltak a fiatalok körében az előző rendszer utolsó évtizedeiben.

Tai Chi Teacher – Kiskosz

A Tai Chi Teacher annak ellenére számít az egyik legtermékenyebb hazai formációnak, hogy lényegében hobbizenekar: tagjai közül mindenkinek van civil foglalkozása. Mégis, megalakulásuk óta minden évben kiadtak egy hét-nyolc számos lemezanyagot, mindegyiket egy adott koncepcióra felfűzve. Kiskosz című daluk a globális felmelegedés témáját járja körül, egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó pályázaton még díjat is nyertek vele pár éve. Elgondolkodtató szöveg remek rímekkel (Huszti Gergely érdeme), ráadásul feszes rockritmusban, így koncertslágerként is tökéletesen megállja a helyét.

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk