KULT

7+1 könyvújdonság az őszi napokra

Van köztük életrajzi, riportkönyv és regény is. Mutatjuk a könyveket!


Most, hogy egyre hidegebbek az esték, jól fog esni egy különleges könyvvel elvonulni egy bögre forró tea társaságában, és csak elmerülni egy történetben, ami sodor magával.

Hoztunk egy kis válogatást a Kossuth Kiadó könyvújdonságairól, amelyek közt minden korosztály és mindenféle műfaj kedvelője találhat kedvére való csemegéket.

Lévai Balázs: Azok a régi csibészek

Ebben az interjúkötetben olyan zenészekkel találkozhattok, akiknek összejött: feltették az életüket a zenére, és cseppet sem bánták meg. Azt csinálhatják, amit a legjobban szeretnek, sikeres és boldog ember lett belőlük. Lévai Balázs által vezetett talkshow-k anyagából készült ez a válogatás, az eredeti beszélgetéseket – egy kivétellel – a budapesti Rockmúzeumban vették fel közönség előtt, olykor az ő kérdéseik, reakcióik is alakították a beszélgetések menetét. A interjúalanyok: Szikora Róbert, Karácsony János, Novai Gábor, Bornai Tibor, Várkonyi Mátyás, D. Nagy Lajos, ef Zámbó István, Varga Miklós, Berkes Gábor és Geszti Péter, Soltész Rezső, Szigeti Ferenc és Takáts Tamás.

Zenészéletút-interjúkat olvashattok, olyan életutakat, amelyek jelentős részét erősen befolyásolta a szocialista kultúrpolitika: ki kapott ORI-engedélyt; kinek jelenhetett meg lemeze; ki utazhatott Nyugatra; kinek neveztették át a zenekarát felsőbb utasításra; kit csuktak le egy ártatlan performansz miatt; kiről jelentettek; ki turnézhatott a „baráti országokban”; milyen dal nevezését fogadták el a táncdalfesztiválra és mit utasítottak el; hogyan büntettek egy zenekart, ha disszidált az egyik tag.

A könyv végére szinte azt fogjátok érezni, hogy ebben a (hős)korszakban, mint valami furcsa poptörténeti mitológiában, minden és mindenki összekapcsolódik, és az út végén mindig Erdős Péter áll.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

Kertész István: Ókori hősök

Az Ókori hősök című kötet Kertész István két korábban megjelent kötetének írásaiból válogat: Ókori hősök, ókori csaták; Antik harcmezőkön. Olyan ókori hadvezérekkel, harcosokkal foglalkozik, akik a görög-perzsa háborúk és a hellenizmus kibontakozása, valamint a második pun háború időszakában éltek, továbbá olyan legendás hadvezérek tetteit mutatja be, mint II. Philipposz, Marius vagy Julius Ceasar. Az izgalmas csataleírások, a hadieszközök és felszerelések bemutatása, a színes leírások nemcsak az ókori harcművészetet és általában a hadászatot hozzák életközelbe, de megelevenítik az ókori világ társadalmát és mindennapjait is.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

Limpár Imre : 100 mondat, ami megváltoztatta az életemet

„A mondatok között lesznek olyan passzusok, amelyek sorscsapásként tépázták meg vagy küldték padlóra formálódó személyiségemet. Akadnak olyanok is – mint látod majd –, amelyek utat mutattak, és fényként jelentek meg, amikor a legnagyobb volt a sötétség körülöttem.” Különleges kötetet tart kezében az olvasó, mert ezt egy pszichológus írta a saját lelkéről. E könyv 100 életesszenciát tartalmaz, amely gyökerestül változtatta meg a szerző életét. Tükröt tart, amelybe pillantva némiképp mi is változhatunk, továbbá töprengésre késztet, hogy miként képes a pokolba küldeni vagy a mennybe emelni egy-egy mondat, amelyet nekünk címeznek. Olykor fájdalmasan és szemtelenül őszinte, máskor humorosan könnyed stílussal ismerjük meg a transzgenerációs téglák sorskönyvi hatását, és jutunk el a lélek szubjektív igazságához, mozgatórugóihoz, miértjeihez. Ez a könyv a miértekről szól.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

Köves József: Isten veled, Tiszavirág! Egy szépségkirálynő története

A regény a 30-as években játszódik Budapesten, Európában és Dél-Amerikában. Főhőse, Gál Júlia, egy nyolcadik kerületi lány – az 1933. évi magyar szépségkirálynő, Miss Hungária, aki az európai választáson egyetlen szavazattal maradt le a győztes Miss Európa mögött. Julika sorsa lányregénybe illik. Beleszeret egy Dél-Amerikában élő gazdag magyar vállalkozó, akiről kiderül, hogy kivándorlásakor tetemes adósságot hagyott hátra Erdélyben. A „vajkirály” – ahogy a lapok nevezik – igyekszik jóvá tenni tettét, és eljegyzésük után két évre eltűnik. Julika közben nehéz polgári pereket és komoly színpadi sikereket is megél, sőt regényt ír (mely később meg is jelenik). A módos dél-amerikai hajójegyet küld Julikának, és a lány elindul, de – mint kiderül - nem a végleges boldogság felé... A szerző regénye egy szegény lány sorsán keresztül hitelesen és történészi precizitással, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan és olvasmányosan mutatja be a harmincas évek Budapestjét, és főhősének érdekes utazásait. Filmre kívánkozó történet, amelyben egyetlen sorson keresztül egy teljes korszakot meg lehet ismerni.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

Szakonyi Péter: Beszélgetés gazdagokkal a gazdagságról

Vajon ma mivel és főleg hogyan lehet nagy cégeket és nagy vagyont felhalmozni? Hazánk és korunk „aranyembere” meg tudja őrizni arcát és személyiségét? Gyermekei büszkén vállalják, vállalhatják édesanyjukat vagy édesapjukat? Netán folytatják azt, amit elkezdett? A magyar újkapitalizmus alig több mint három évtizede egy sor rossz és nagyon rossz példát mutatott – gyors, látványos sikereket, melyeket előbb vagy utóbb csúfos bukás követett. De az „üstökösök” mellett állócsillagok is megjelentek a magyar gazdaság egén. Olyanok, akikre ma is felnézünk, akiknek pályaívét már üzleti iskolákban is tanítják. Őket, pontosabban őket is szólaltatta meg Szakonyi Péter az elmúlt években készült interjúkban. Példájukkal azt szeretné bebizonyítani, vagy legalábbis bemutatni, hogy most, ebben a korrupcióval, paternalizmussal átitatott és urambátyám légkörben működő magyar gazdaságban is lehet sikert elérni. A siker így is bárki számára kézzelfogható, akiben van tehetség, elhivatottság, kitartás és persze kurázsi.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

Laurent Allen-Caron: A titokzatos LAGERFELD

Karl Lagerfeldnek (1933–2019) nemcsak a megjelenése volt egyedi, hanem az életútja is. A kifutók császára, a divat nagyatyja egész életében álarcok mögé bújt, s bár való igaz, hogy olykor felfedni látszott néhány titkát, valójában mindig is misztikus köd övezte. Ahogyan ő fogalmazott: „Olyan akarok lenni, mint egy látomás. Felbukkanok és eltűnök.” Vajon milyen ember rejtőzött a világ leghíresebb napszemüvege mögött? Milyen múltja volt az örök jelen időben létező ikonikus alaknak? A kötet szerzője, Laurent Allen-Caron újságíró az „Egy nap, egy sors” című műsor számára készített, Karl Lagerfeldről szóló, 12 részes „Lenni és látszani” című dokumentumfilm-sorozat ötletgazdája és rendezője. Az Allen-Caron általa készített riportokban Lagerfeld barátai, ismerősei és munkatársai mesélnek a divattervező pályafutásáról és arról a férfiről, akinek álmait, vágyait Párizs testesítette meg, ahol azzá a minden részletében megkomponált, jellegzetes figurává vált, akit világszerte ismerünk.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

Michael Crichton: Kongó

Crichton ezúttal Fekete-Afrika szívébe, Kongó legsűrűbb dzsungelébe vezeti az olvasót. Egy amerikai hi-tech mamutvállalat, az ERTS a Föld stratégiai nyersanyagait kutatja. A zaire-i „kék gyémánt” is ilyen kincs, mert ez a sajátosan szennyezett, ékkőként értéktelen ásvány a mikorelektronika új csodafegyvere. A lelőhelyért halálos versenyfutás indul meg különböző államok titkos expedíciói és kommandói között. Amikor az ERTS által korábban kiküldött kutatócsoport rejtélyes módon elpusztul, a cég új csapatot indít útnak, hogy felderítse az előző végzetét, és folytassa a kutatómunkát, amely az őserdei elveszett város, Zindzs megtalálására összpontosul. A feltevések szerint ugyanis ott van a kék gyémánt legfőbb lelőhelye. Az amerikai expedíció tagja Amy, az állatkerti körülmények között nevelkedett, az emberrel kommunikálni képes gorilla is.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

Cindy Woodsmall: Ébredő remény

Hannah kapcsolata Paul Waddell-lel végképp zátonyra fut. A lány vőlegényét és családját hátrahagyva elmenekül a szigorú amish közösségből, hogy új otthonra találjon Ohióban, ahol rég kitagadott nagynénje él. Nincs könnyű dolga, amikor boldogulni szeretne a sok meglepetést és kihívást tartogató angol világban. Eközben odahaza, Owl’s Perchben Paul már nagyon bánja, ahogy Hannah-val viselkedett. Aggódik a lány biztonsága miatt, ezért megpróbálja meggyőzni a barátait, hogy segítsenek neki a szökevény felkutatásában. Hannah apja azonban továbbra is meggyőződéssel hiszi, hogy a lánya bűnös, és vakságában nem veszi észre, mennyire szenved a család minden tagja. Hannah úgy gondolja, régi élete helyrehozhatatlanul tönkrement, ezért új életcélt és megnyugvást keres nagynénje mellett, miközben egyre jobban elmélyül a barátsága egy Martin Palmer nevű fiatalemberrel. Az angol világban számtalan lehetőség vár a lányra, és Hannah egyre inkább úgy érzi, odatartozik. Vagy mégis a szívére hallgat, és visszamegy korábbi otthonába, az amish közösségbe, hogy szembenézzen a múltjával...?

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni.

További izgalmas könyvekért, látogass el a Kossuth Kiadó oldalára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk