KULT

19 évesen már példakép volt, és Barbie baba is készült róla – Zendaya a Z-generáció legnagyobb sztárja

Tánc, színészet, éneklés, írás, producerkedés, divattervezés – csupán néhány dolog, amibe Zendaya belefogott életének eddigi 26 éve alatt. És még mennyi mindent csinálhat! Portré egy lángoló fiatal lányról.


Bár a világ csupán Zendayaként ismeri (a nevének helyes kiejtése amúgy Zendéja), valójában ez csak az első keresztneve, ami az afrikai sona nyelven azt jelenti: hálát adni. A teljes neve azonban Zendaya Maree Stoermer Coleman, és 1996. szeptember 1-jén született a kaliforniai Oaklandben két tanár, a német és skót felmenőkkel rendelkező Claire Stoermer, valamint a nigériai származású Kazembe Ajamu Coleman gyermekeként. „Van egy afrikai keresztnevem, egy középső nevem, ami egyben az anyukám középső neve is, illetve ott vannak a szüleim vezetéknevei, a Stoermer és a Coleman. Vagyis szó szerint olyan, mintha egy történelmi idősík lenne a nevemben" – magyarázta az ifjú sztár.

Zendayának öt idősebb féltestvére van az apja révén. A Fruitvale Általános Iskolába járt, ahol édesanyja két évtizeden át tanított.

Hatéves korában a suliban két barátjával együtt előadott egy színdarabot a Fekete Történelem Hónapja alkalmából, innen indult minden.

2016-ban a W magazinnak elmondta, hogy az első meghallgatása a James és az óriásbarack című iskolai előadására szólt. „A főszerepre jelentkeztem, de végül a selyemhernyó szerepét kaptam. Nem volt szövegem, de tudod mit? Ragyogtam! Egy féreg voltam, de mindenre reagáltam, és arcokat vágtam, én voltam a legjobb selyemhernyó valaha” – emlékezett vissza egy interjúban.

A Disney színpadán

A karrierjét gyerekmodellként és háttértáncosként kezdte. Nyolcévesen csatlakozott a Future Shock Oakland nevű hiphop tánccsoporthoz, amelynek három évig volt a tagja, első fizetős munkáját pedig egy Sears-reklámban kapta Selena Gomez háttértáncosaként.

Zendaya részben a California Shakespeare Színházban nőtt fel, ahol az édesanyja munkát vállalt. A kislány segített neki leültetni a vendégeket, jegyeket árult, és végül ezek a színházi előadások vezették őt a színészi pályára, mivel teljesen elvarázsolta ez a világ.

Hetedik osztályos, tehát körülbelül 13 éves volt, amikor a család Los Angelesbe költözött, ahol folytatta a színészi tanulmányait a gimi mellett. Közben pedig 14 évesen betáncolta magát a Disney Channel Indul a risza című sorozatának egyik főszerepébe, amiben Bella Thorne-nal játszott és táncolt együtt, amíg a sorozat 2013-ban véget nem ért.

Nagyon tetszett neki a színészkedés, ezért képezte magát: az Oaklandi Művészeti Iskolába járt, és más egyéb színészképzőkbe, így már diákként kapott komoly színházi szerepeket.

Több William Shakespeare-drámában is feltűnt, ő játszotta például Lady Anne-t a III. Richárdban, Celiát az Ahogy tetszikben, és részt vett a Vízkereszt, vagy amit akartok című előadásban is.

Az Indul a risza miatt azonban a Disney Channel egyik nagy sztárja lett, és a csatorna több műsorában is játszott, például a Bar/átokban (2012) vagy a Megkutyulvában (2014). Ráadásul nem volt elég számára a tánc és a színészkedés: 2012-ben, 16 évesen leszerződött a Hollywood Recordshoz, egy évvel később pedig megjelent debütáló, Zendaya című albuma. Ugyanebben az évben feltűnt a Dancing with the Stars című tévéműsorban, ahol partnerével, az ukrán-amerikai táncos Val Csmerovszkijjal a második helyet szerezték meg.

Tini segíti a tiniket

Lássuk csak, hol tartunk. Filmek, sorozatok, zenei album, színházi darabok, táncos produkciók. Nem volt elég. Zendaya a Disney Channel sztárjaként arra is ihletet kapott, hogy írjon egy tinédzsereknek szóló tanácsadó/önsegítő könyvet. „A tinédzserévek nagyon szórakoztatóak és izgalmasak lehetnek, de egyben nehéz időszak is egy lány életében. Ekkor találod meg a hangodat és a saját stílusodat. Rengeteg dráma éri az embert ilyenkor a szülőkkel, a testvérekkel, a tanárokkal, a fiúkkal és a lányokkal való kapcsolatokban. Remélem, hogy ez a könyv átsegíti a lányokat a tiniévek nehezebb részein, és ráébreszti őket arra, hogy értékeljék a szórakoztató részeket” – nyilatkozta akkor.

Immár ő diktál

2015-ben Zendaya leérettségizett, majd visszatért a Disney Channel K.C. a tinikém című sorozatában, ezúttal azonban már nemcsak színészként, hanem producerként is kivette a részét a munkából. És még mindig csak 19 éves…

„Az egyetlen módja annak, hogy visszatérjek a Disney Channelhez, az volt, ha egy nagyobb hatalommal bíró pozícióba kerülök. Az egyik dolog, ami nagyon fontos számomra, az a sokszínűség a csatornán. Nehéz más etnikumú vagy hátterű fiatal lányként úgy nézni a tévét, hogy nem látsz senkit, aki hasonlít rád. A reprezentáció nagyon fontos" – magyarázta 2016-ban.

Konkrét feltételei is voltak azzal kapcsolatban, hogy a karakterét hogyan mutatják be a műsorban. „Biztos akartam lenni abban, hogy ne csak énekelgessen meg táncolgasson. Hiszen vannak más dolgok is, amiket egy lány csinálhat. Azt akartam, hogy például képzett legyen a harcművészetekben. Hogy képes legyen mindenre, amit egy fiú is tud. De azt is akartam, hogy szociálisan esetlen legyen, és ne egy menő gyerek. Egy teljesen normális ember, akinek rendkívüli az élete” – mondta ezzel kapcsolatban.

Barbie lett belőle

A 2015-ös Oscar-gálán Zendaya rasztahajjal jelent meg, és szembe kellett néznie az E! News riportere, Giuliana Rancic negatív megjegyzéseivel, aki azt mondta, hogy a fürtjei bizonyára pacsuli- és fűszagot árasztanak, amire a tinisztár egy széles körben megtapsolt Instagram-poszttal válaszolt. „Van egy vékony határvonal aközött, hogy mi a vicces és mi a tiszteletlen. Azzal, ahogy az Oscar-díj vörös szőnyegén viseltem a hajamat, az volt a célom, hogy emlékeztessem a színes bőrű embereket, hogy a hajunk elég jó. Számomra ezek a loknik az erő és a szépség szimbólumai” – állt a bejegyzésében.

Többek között ennek hatására, még abban az évben a Mattel egy, a vörös szőnyeges megjelenéséhez illő Barbie babát készített róla, hogy ezzel is tisztelegjen Zendaya példaképként való szerepvállalása előtt.

A pók hátán a csúcsra

Mindez pedig már elég volt ahhoz, hogy felkérjék őt egy hollywoodi gigafranchise, az MCU, azon belül is az új Pókember-filmek női főszerepére. Így lett Zendaya bemutatkozó mozifilmje a 2017-es Pókember: Hazatérés, amelyben MJ-t, Peter Parker későbbi szerelmét játszotta, és itt ismerkedett meg a címszereplő Tom Hollanddal is… A film persze óriási kasszasiker lett, és nem sikerült rosszul a következő projektje sem, hiszen még ugyanebben az évben szerepelt A legnagyobb showman című musicalben Hugh Jackman és Zac Efron oldalán, ami szintén nagyot robbantott a mozik kasszáinál, és itt kamatoztathatta énekesi és táncos képességeit is.

A következő évben, vagyis 2018-ban pedig már csatlakozott Lupita Nyong'óhoz és Julia Robertshez, mint a Lancôme szépségmárka globális nagykövete.

2019-ben Zendaya bejelentette, egy időre visszavonul a zenétől, hogy a színészi karrierjére koncentrálhasson. „Azt hiszem, a zeneipar egy kicsit kiöli a szenvedélyt az emberből. Kiszipolyoz téged. Amiről azt hittem, hogy akarom, az már nem az, amit valóban szeretnék, különösen, ha arra gondolok, hogy mi mindennel kellett megküzdenem. Egyébként, ha bárki tanácsot kérne tőlem a szórakoztató- és legfőképp a zeneiparral kapcsolatban, azt mondanám, hogy nézzétek át a szerződéseket, minden egyes szót, és ne írjatok alá semmit, ami nem éri meg nektek. Sokkal többet érsz, mint amennyit ők mondanak rólad” – osztotta meg a rajongóival akkor.

A színészi karrier pedig be is indult rendesen, hiszen egyrészt még ebben az évben kijött a második hálószövős filmje, a Pókember: Idegenben, amely szintén nem kerülhette el a sorsát, és kasszasiker lett, másrészt pedig elstartolt az HBO egekig magasztalt sorozata, az Eufória, amelyben Zendaya megmutatta a komoly színészi oldalát is, de még hogy!

Rue szerepéért 2020-ban ugyanis megkapta a legjobb női főszereplő Emmy-díját drámai sorozatban, 24 évesen így ő lett a legfiatalabb színésznő valaha, aki ebben az elismerésben részesült. Az Eufória premierje előtt egyébként a következő nyilatkozatot tette: „Az Eufória az érett közönségnek szól. Ez egy nyers és őszinte portré a függőségről, a szorongásról és a mai életben való eligazodás nehézségeiről. Vannak jelenetek, amelyek megrázóak, nehezen nézhetőek és erős érzelmeket kiváltó hatásúak lehetnek. Kérjük, csak akkor nézd meg, ha úgy érzed, hogy mindezt tudod kezelni.”

Kasszasiker, szerelem

A Covid alatt sem tétlenkedett, a lezárások idején az Eufória író-rendezőjével, Sam Levinsonnal és John David Washingtonnal 2020-ban elkészítették az egy helyszínen játszódó, frappáns dialógusokban tobzódó párkapcsolati drámát, a Malcolm és Marie-t (2021), amiben szintén nagyot játszott, és a Disney Channel-féle vicceskedő és butácska tiniműsorokat maga mögött hagyva végérvényesen komoly drámai színésznővé vált.

A 2021-es év azonban még két kasszasikert hozott a számára, a Dűnét és a Pókember: Nincs hazautat. Majd ismét minden energiáját az Eufóriába fordította, immár producerként is: a 2. évad 2022 elején jött ki, Zendaya pedig másodszor is megkapta e szerepéért az Emmyt, így ő lett az első fekete színésznő, aki kétszer is győzedelmeskedni tudott a legjobb drámai női főszereplő kategóriában.

2021 azonban nemcsak a szakmai életében hozott sikereket…

Már korábban is sokan sejtették, hogy lehet valami közte és a Pókember-filmek sztárja, Tom Holland között, majd a hónapokig tartó titkolózásokat követően végül az év végén, a Pókember: Nincs hazaút premierjének idején vallották be a nyilvánosság előtt, hogy együtt vannak.

A szerelmük azóta is tart, vélhetően idén nyáron ünneplik a harmadik évfordulójukat.

Eufórikus jövőkép

És hogy mit hoz a jövő? Nos, jelenleg épp a Dűne: Második rész öregbíti Zendaya hírnevét, a folytatásban ugyanis a karaktere, Chani sokkal nagyobb és fontosabb szerepet kapott, és úgy tűnik, ez a filmje sem lóg majd ki a filmográfiájából, vagyis anyagilag felettébb jövedelmező lesz.

Ezt követően idén áprilisban mutatják be a mozikban a Challengers című filmjét, amelyben egy szerelmi háromszögbe keveredő teniszezőnőt alakít, a rendező pedig a Szólíts a neveden, a Sóhajok és a Csontok meg minden direktora, Luca Guadagnino. Sportos és fülledt filmnek ígérkezik.

Ezután pedig jöhet az Eufória harmadik évada, ami a tervek szerint 2025-ben érkezik majd az HBO felületeire. És talán vele együtt egy harmadik Emmy-díj is? Meglátjuk. Hiszen Zendaya még mindig csak 26 éves!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk