KULT

151 hulla, 380 kimondott szó, 222 halálos lépcsőfok és 225 perc játékidő – 10 dolog, amit nem tudtál a John Wick: 4. felvonásról

Az egyre sikeresebb John Wick-franchise 4. epizódja nemrég került fel a Netflix kínálatába, és azonnal a nézettségi listák élére küzdötte magát. Ennek apropóján pedig olyan kulisszatitkokat kapartunk elő a film készítéséről, amelyekről nem sokan tudtak eddig.


Épp tíz évvel ezelőtt, 2014-ben hozta el Keanu Reeves sokadvirágzását Chad Stahelski akciófilmje, a John Wick. A hollywoodi mércével igen alacsony, mindössze 20 millió dolláros költségvetésű mozgóképből nem sokan nézték ki előzetesen, hogy ekkora karriert fut majd be, és hogy 2023-ra már a negyedik része robog be a mozikba, ami az eredeti film ötszörösébe, 100 millió dollárba kerül, s világszinten 440 millát söpör be. A John Wick egy intézmény lett, stílust teremtett, és hivatkozási alappá vált az akciófilm műfaján belül, a franchise pedig rendesen kinőtte magát, hiszen részről részre egyre több pénzt hozott, és már túllépett az egymilliárd dolláros mozis bevételen is.

Valószínűleg nem véletlen tehát az sem, hogy a John Wick: 4. felvonás, ami 2023 márciusában került a mozikba, majdnem másfél év után is rögtön a Netflix nézettségi listájának élére ugrott, amint felkerült a streamingszolgáltató kínálatába. A 4. etap egyébként kifejezetten jól sikerült, s mivel újra sikerrel pörög, csak ezúttal a nézők otthonában, úgy gondoltuk, összeszedünk róla 10 olyan érdekességet, amikről eddig nem nagyon lehetett hallani.

1. Akiket el kell ismerni!

Keanu Reeves mindegyik epizódot a szívén viselte, legfőképpen pedig a John Wick-filmek valódi hőseit/sztárjait, akik nélkül nem lenne olyan sikeres ez a franchise: a kaszkadőröket. A színész a 4. felvonás forgatása után például minden egyes kaszkadőrnek egy személyre szabott pólót ajándékozott, amelyen részletesen szerepelt, hogy az adott előadó hányszor halt meg a filmben. Reeves saját ötfős kaszkadőrcsapatának tagjai emellett egy-egy Rolex Submariner órát is kaptak tőle, amelyek mindegyike kb. 10 000 dollárba (kb. 3 millió 590 ezer forintba) került, a forgatás befejezése után pedig mindegyik óra hátuljára egy személyre szóló üzenetet gravíroztatott.

2. A szótlan pisztolyos

John Wick mindössze 380 szót mond ki a film során. A karakter párbeszédének majdnem egyharmada pedig csupán egyetlen szóból áll, mint például a „Yeah”, ez elég sokszor hagyja el a száját. A rendező Chad Stahelski elárulta, hogy Wicknek azért nincs sok dialógusa, mert „Reeves úr nagyjából a karaktere szövegeinek a felét kivette.” A leghosszabb mondata a 4. felvonásban akkor hangzik el, amikor a Wick a Hiroyuki Sanada által alakítot Shimazu Kojival beszélget, s azt mondja: „Te és én már régen magunk mögött hagytunk egy jó életet, barátom.”

3. Body count

John Wick összesen 151 embert öl meg ebben a filmben. Mindent összevetve pedig az eddigi négy epizódban 438 embert tesz el láb alól. Részekre lebontva: a 2014-es első részben 77-et, a 2017-es másodikban 116-ot, a 2019-es harmadikban pedig 94 embert küld át a másvilágra.

4. 222 lépcsőfok

Jeremy Marinas harci koordinátor a párizsi Sacré-Coeur bazilikához vezető 222 fokos lépcsőnél megrendezett emlékezetes harci jelenettel először szembesülve a következőket gondolta saját elmondása szerint, amikor Chad Stahelski rendező felvázolta neki a koncepciót: „Hát persze, hogy ezt akarod. Hogy 100 fickó essen le a lépcsőn, és hogy minden egyes reakciót és esést másképp csináljak. Mi mást szeretnél?! Úgy beszélt erről, mintha csak átlagos munkanap lett volna.” A kaszkadőrök védelme érdekében néhány lépcsőfokot természetesen rejtett párnázással látták el, amelyet vizuális effektekkel el lehetett távolítani, bizonyos esetekben azonban a kaszkadőröknek párnázás nélkül kellett elviselniük a becsapódásokat. Scott Rogers harci koordinátor elmondta, kifejezetten büszke arra, hogy néhány horzsolástól és zúzódástól eltekintve nem történt semmi komoly, még egy agyrázkódás sem.

5. Majdnem négyórás volt

Chad Stahelski elárulta, hogy volt a 4. felvonásból egy 225 perces verzió is, amit ő elcseszettnek érzett, mivel úgy érezte, túlságosan hosszú lett a film a címszereplő kibővített világépítése és az új karakterek bevezetése miatt. Nathan Orloff vágó ezután jelentősebb kurtításokat hajtott végre, s így a film végül 169 percesre csökkent (így is a leghosszabb rész eddig a franchise-ban, ami kb. egy órával hosszabb, mint az első rész). Stahelski szerint számos jelenetet eltávolítottak, köztük egy Berlinben játszódó részt, mielőtt John találkozik a Ruska roma családdal. Emellett kiesett több apró geg a diadalíves szekvenciában, illetve több minden a Nyomkövető kutyatámadásából az éjszakai klubszekvenciában. Emellett több olyan szóváltás is volt a Nyomkereső és John között, amelyet túl hosszúnak ítéltek, így Keanu Reeves kérésére eltávolították őket.

6. John, Paul és Ringo

Basil Iwanyk producer Chad Stahelskit és Keanu Reevest John Lennonhoz és Sir Paul McCartney-hoz hasonlította: „Mindannyian annyira jó barátok lettünk, annyira kedveljük egymást, és annyira felcsigázott minket ezeknek a filmeknek a sikere kritikai és kereskedelmi szempontból egyaránt, hogy azt gondoltuk magunkban: »Oké, hogyan hozhatnánk újra össze a bandát úgy, hogy a következő filmre is összejöjjön egy jó sztori«. Jelenleg Keanu és Chad együtt agyalnak azon, hogy mi legyen ez a történet. Olyanok ők, mint Paul McCartney és John Lennon, én pedig Ringo Starr vagyok. Felhívnak, és tudatják velem, hova menjek, hogy elmondják, mi lesz a sztori.”

7. Jokerből inspiráció?

A Nyomkeresőt játszó Shamier Anderson elárulta, hogy a karakteréhez Heath Ledger Jokerjéből merített ihltetet A sötét lovag (2008) című filmből. Bár a Nyomkereső és a Joker látszólag eléggé különböznek egymástól, mindkettőjüknek nagyon titokzatos a múltja, és ez az egyik dolog, amihez Anderson ragaszkodott: „Sokat tanulmányoztam a Jokert és azt, amit Ledger csinált. Például honnan szerezte azokat a sebhelyeket? És nekem miért van ez a kutyám? Miért van ez a hátizsákom? Miért vagyok így öltözve? Ez a fickó tünékeny, csak átmeneti vendég mindenhol. Azért vannak zsebei, mert sokat utazik. Azt a jegyzetfüzetet, amit a filmben látsz, hazavittem, és sok mindent magam írtam bele. A hátizsák, ami rajta volt, egy csomó személyes tárgyat tartalmazott, például kutyajátékokat, kutyakajákat és öngyújtókat a nevemmel gravírozva. Bele kellett csempésznem a karakterbe a saját DNS-emet. És azt hiszem, ez bejött, mivel a nézők odavannak a Nyomkeresőért.”

8. A cuki Keanu

Az egyik francia kaszkadőr, Vincent Bouillon így mesélt Keanu Reevesről: „Ő egészen elképesztő. Őszintén szólva tényleg nagyon kedves, de nemcsak a kaszkadőrökkel törődik, hanem mindenkivel.” Bouillon elmondta, hogy minden alkalommal, amikor a stáb egy új forgatási helyszínre érkezett, Keanu időt szakított egy személyes bemutatkozásra. „Összegyűjtött maga köré mindenkit, majd azt mondta: »Üdvözlöm önöket a filmben, Keanu Reeves vagyok. Köszönöm szépen, hogy ma itt vagytok.« Egyáltalán nem kellene ezt mondania, semmi és senki nem kötelezi őt erre, ő mégis minden egyes alkalommal megtette. Nagyon kedves."

9. Ez a kidobó nem viccel

A filmbeli Klaust Sven Marquardt, egy berlini kidobóember alakította. A sok piercing és arctetoválás pedig nem a sminkes székben töltött órák eredménye, ez Marquardt valódi és jellegzetes külseje, ezek segítették őt abban, hogy Európa egyik leghírhedtebb kidobóemberévé váljon. Bár Marquardtnak nincsenek komolyabb színészi kreditjei, a tapasztalat hiánya nem jelentett problémát a feltűnésében. Ő egyébként a Berghain nevű rendkívül népszerű techno-klub kidobóembere, ami egy Berlin külvárosában található épület, és korábban egy erőmű volt. Marquardt szigorú és brutális kidobó hírében áll, aki a nem odaillő öltözködés, a csúnya beszéd vagy akár egy neki nem tetsző mosoly miatt is megtagadhatja a belépést a klubba. Az interneten számtalan cikk található arról, hogyan lehet őt lenyűgözni, és így bejutni a szórakozóhelyre, sőt, még egy online szimulátor is létezik, amivel kipróbálhatod, hogyan jutsz be a Berghainbe. Marquardt többek között olyan hírességektől tagadta már meg a belépést, mint pl. Conan O'Brien vagy Elon Musk.

10. Kövéren is halálos

A Killát alakító Scott Adkins egy harcművészetekben jártas (és amúgy Ben Affleckre eléggé hasonlító) színész, aki olyan filmekben tűnt fel többek között, mint A nyakörv, A Bourne-ultimátum, az X-Men kezdetek: Farkas, A feláldozhatók 2, a Zero Dark Thirty: A bin Láden-hajsza, a Doctor Strange, az Amerikai bérgyilkos vagy a Nappali műszak. Killa kedvéért természetesen igencsak elmaszkírozták, és kapott nem kevés áltúlsúlyt is. Állítása szerint óriási rajongója Keanu Reevesnek, és nagyon várta már, hogy harcolhasson vele. Az alakítását elmondása szerint a Ronald Lacey által megformált Toht karaktere inspirálta Az elveszett frigyláda fosztogatóiból, Chad Stahelski pedig azt mondta, a Casablanca Signor Ferrarija (Sydney Greenstreet) és a harcművész-színész-rendező Sammo Hung voltak a lelki szemeik előtt, amikor megalkották Killa figuráját.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk