KULT

10 magyar bűnügyi film, amit Hollywood se szégyellne

Válogatásunk szubjektív: érdekességeket, kuriózumokat, egyedülálló műfaji kísérleteket gyűjtöttünk össze.


Az idei Filmhét legnagyobb győztese vitathatatlanul Ujj Mészáros Károly filmje, a Liza, a rókatündér lett, de Szász Attila tévékrimije, a Félvilág sem hagyta hidegen a szakmát és a közönséget. Mi is szerettük, a Filmhéten elért sikerei kapcsán pedig felelevenítettük a magyar filmtörténet néhány izgalmas bűnügyi filmjét. Bár hazánk filmgyártásának a vígjátékoktól eltekintve sohasem volt erőssége a tömegszórakoztató filmek készítése, a bűnügyi műfajokban a kezdetektől fogva születtek érdekesebb tételek.

Ezekből állítottuk össze listánkat: íme 10 magyar krimi, amit nem szabad kihagynunk!

1. 5 óra 40 (André de Toth, 1939)

Az 1930-as években Magyarországon cenzurális okok miatt nemigen lehetett valódi krimit forgatni: nehéz ugyanis olyan izgalmas bűnügyi történetet elképzelni, amiben magát a bűnügyet nem ábrázolják, az igazságszolgáltatás pedig örökké tévedhetetlen. Pedig az 1930-as évek cenzorai valahogy így gondolták el az ideális magyar krimit. Tóth Endrének így gyakorlatilag ellenszélben kellett leforgatnia az 5 óra 40-et, ami ugyan a cenzorok kedvéért külföldön játszódik, de cserébe valódi gyilkosság is szerepel benne. Tóth később Amerikába ment, ahol sikeres filmrendezőként többek között kiváló bűnügyi filmeket is készített.

2. Gázolás (Gertler Viktor, 1955)

Az aranyember és az Állami áruház rendezőjének egyik kevésbé ismert, sajátos filmje a Gázolás, ami felerészt az amerikai film noirokra, felerészt a tárgyalótermi rejtélyekre emlékeztetheti a nézőt. A filmben a Ferrari Violetta alakította Zenthe Judit egy halálos kimenetelű balesetet okoz, ügyében pedig egy fiatal bírónak, Csanádi Andrásnak (Darvas Iván) kell döntenie, aki azonban halálosan szerelmes a lányba. Mivel az ötvenes évek közepén járunk, rejtély nem létezhet politika nélkül: a csábító, romlott femme fatale természetesen egy lecsúszott polgári család tagja! Az erőltetett politikai kontextus ellenére azonban a Gázolás nem egy rossz film, ráadásul sok tekintetben egyedülálló. Sodródó hőse, végzetes szerelmi konfliktusa, komplex flashback-szerkezete miatt például a film noir kontextusában is működik, ami máris egyedi ízt ad a kissé poros bűnügynek.

3. Defekt (Fazekas Lajos, 1977)

Fazekas Lajos elfeledett tévéfilmje valódi kuriózum, amelyet igen találóan a „magyar Psycho” címkével tudnánk jellemezni. Senkit ne tévesszen meg a film első néhány perce, ami egy lomha tévékrimit ígér Kern Andrással a főszerepben. A nyomozó alakja ugyanis szinte azonnal háttérbe szorul, ehelyett egy csinos nőt fogunk követni, aki a címadó durrdefekt után kénytelen egy közeli házban segítséget kérni egy esős éjszakán. A feszültség forrása természetesen az, hogy a lányt befogadó gyanús idegen vajon a Kern által üldözött sorozatgyilkos lesz-e, vagy sem. Sajnos az idétlenre sikeredett nyomozási szál miatt nem tekinthető igazán kiemelkedő filmnek, ám a Defekt így is kivételes és bátor kísérlet a pszichothriller műfajának meghonosítására, ráadásul van néhány igazán hátborzongató pillanata.

4. Az áldozat (Dobray György, 1979)

Szintén pszichothriller-kísérlet, ám a Defektnél jóval szokatlanabb megközelítésű film Az áldozat, amelyben Kristály Zoltán nyomozó (Reviczky Gábor) a városban garázdálkodó sorozatgyilkos helyett annak soron következő prédája után kutat. Kristály ugyanis a viktimológia megszállottja, vagyis az ügy felgöngyölítésének kulcsát abban látja, ha a gyilkos fejével gondolkodva megtalálja a következő áldozatot, aki – természetesen – egy csinos és fiatal nő lesz. Ez sikerül is neki, a bonyodalmat inkább az okozza, amikor beleszeret a gyilkos potenciális kiszemeltjébe.

5. A Pogány Madonna (Mészáros Gyula, 1980)

Míg az olaszokat gyakran vádolták az amerikai mozi másolásával, 1980-ban mi, magyarok nyúltuk le az olasz filmet Bujtor István Ötvös Csöpi-sorozatával, amely – kár lenne tagadni – a Bud Spencer-féle Piedone-filmeket imitálta. Maguk a kész filmek mégis hamisítatlanul magyar produkciók, elég ha csak egy pillantást vetünk a sorozat nyitódarabjára. A Pogány Madonna balatoni rejtélye ugyanis nemcsak szórakoztató krimivígjáték, hanem korrajz, humoros társadalmi tabló is egyben. Bemutatásának idején 1,2 millióan voltak kíváncsiak A Pogány Madonnára, amellyel abszolút rekordernek számít ezen a listán, de Bujtorék filmje manapság is sikerrel fut a tévéképernyőkön.

6. Dögkeselyű (András Ferenc, 1982)

A Cserhalmi György főszereplésével készült Dögkeselyű alighanem a legjobb film ezen a listán: ritka példája az eredeti, komolyan vehető és művészileg is értékes magyar bűnügyi filmnek. Cserhalmi egy taxist alakít, akinek valósággal összeomlik az élete, miután az egyik utasa meglopja. A budapesti hétköznapokba helyezett film az izgalmak mellett az éles társadalomkritikát sem nélkülözi, hiszen egy olyan szocialista Magyarországon játszódik, ahol a megélhetésért küszködő átlagembernek saját kezébe kell vennie az igazságszolgáltatást, ha eredményeket akar. Mindezeken túl a film a korabeli Budapestet ábrázoló felvételeivel is kitűnik a sorból: András Ferenc filmje látványosan az „itt és most” Magyarországán játszódott.

És még autós üldözés is volt benne...

...amit a Totalcar újraforgatott:

7. Mielőtt befejezi röptét a denevér (Tímár Péter, 1989)

Sokan nem emlékeznek rá, hogy Tímár Péter nevéhez köthető az egyik legsikerültebb és legkarakteresebb magyar thriller-kísérlet. Ki gondolta volna, hogy az elsősorban kísérleti filmjeivel és vígjátékaival ismertté vált rendező a szorongáskeltéshez is ért? A Mielőtt befejezi röptét a denevér egy homoszexuális pedofil története, aki azért kezd udvarolni egy magányos asszonynak, hogy tinédzserkorú fia bizalmába férkőzhessen. A film leginkább a játékidő második felében kalandozik el a thriller irányába, a végeredmény azonban – nem kis részben a pszichotikus Lászlót alakító Máté Gábor játékának köszönhetően – felejthetetlen.

8. A nyomozó (Gigor Attila, 2008)

Gigor Attila rendezői debütálása kifordított krimi, amelyben a kórboncnokból nyomozóvá avanzsáló Malkáv Tibor (Anger Zsolt) egy saját maga által elkövetett gyilkosság hátterét kutatja. Jobban mondva annak az idegennek a személyazonosságát, akit pénzért tett el láb alól. A nyomozó noir-elemekkel zsonglőrködő műfajjáték, ami nem is a szövevényes történet, hanem a groteszk hangvétel, a fekete humor kiváló alkalmazása, illetve Anger Zsolt emblematikus alakítása révén lett igazán emlékezetes.

9. A vizsga (Bergendy Péter, 2010)

Köbli Norbert forgatókönyvíró első bűnügyi filmje a Kádár-rendszer hajnalára kalauzolja el a nézőket, amikor a vezetőség a forradalom leverését követően újjászervezte az ügynökhálózatot. A vizsga azzal tűnik ki az ügynökmúltat feldolgozó alkotások közül, hogy magyar filmtől szokatlan módon képes tisztán szórakoztató formában, amerikai szabályokat követő ügynökthrillerként működni anélkül, hogy a máig feldolgozatlan ügynökkérdéssel kapcsolatban állást foglalna. Az egymást keresztül-kasul lehallgató ügynökök története a visszafogott költségvetés ellenére olyan sikeresnek bizonyult, hogy két kvázi-folytatása is készült, amelyeknek szintén Köbli írta a forgatókönyvét.

10. A berni követ (Szász Attila, 2014)

Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró első közös filmje precíz, feszült és mindenekfelett nagyon szórakoztató mozi, amelyet kritika és közönség is lelkesen fogadott. Köbli ötvenes évek-trilógiájának utolsó, egyben legkiforrottabb darabja, amely a heist-film és a túszejtős mozik hagyományait ötvözi: a történet szerint a forradalom leverése után két magyar foglyul ejti a berni magyar nagykövetet, hogy megszerezhessenek egy taktikai jelentőségű kódkönyvet. Szász és Köbli tavaly a Félvilággal tért vissza, amely a Filmhéten a legjobb tv-játékfilm és a legjobb forgatókönyv díját is elnyerte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk