KULT

10 kihagyhatatlan magyar metál zenekar

Az angolszász metál kedvencek után a hazaiakkal folytatjuk a felsorolást. Büszkék lehetünk rájuk, vannak olyan jók, mint a külföldiek!


A közösségi oldalak és videómegosztók előtt szájhagyomány útján, az egyetlen metálos újságból, agyonmásolt és egymásnak kölcsönadott demó kazettákból vagy éppen Nagy Feró 1988 és 1992 között futó rádióműsorából (Garázs) tájékozódtunk a hazai zenekarokról. Meggazdagodni vagy szimplán megélni viszont nem mindig lehetett a heavy metalból, akit ugyanis a nyolcvanas években nem tartott figyelemre méltónak Erdős Péter, az lemezt sem adhatott ki.

Az első áttörést a kilencvenes évek hozták, amikor a Music Television-ben éppen az őszinte, kőkemény zenének adtak nagyobb játszóteret, így itthon is megfelelő figyelmet kaptak a súlyosabb kategóriájú együttesek. A kétezres években pedig az online felületek elszaporodása és a nagy kiadók hazai jelenléte hozott változást.

A különböző tartalommegosztó platformoknak köszönhetően egy-egy zenekar kiemelkedhet az imeretlenek közül és nagy rajongótábort építhet ki, viszon ezzel együtt a médiazaj is nagyobb lett, erősebb a konkurencia.

Tíz olyan zenekart választottunk ki és mutatunk be, akik ma is aktívak, vagy ma is megdobogtatják a magyar rockerek szívét. Természetesen minden válogatás és kiemelés szubjektív és önkényes. Ez is.

Ilyen volt a Garázs 1989-ben:

1. Pokolgép

Kikkel is kezdhetnénk, ha nem azzal a zenekarral, akik megírták a nyolcvanas évek metál himnuszát. Ugye ismerős a szöveg? "A ruhám bőr és nem ballon/Az arcszeszem is csak Pitralon/De jegyezd meg jól míg a Föld kerek/Mindig lesznek Rockerek!" Kukovecz Gábor, Paksi Endre és Varga Tibor alapították, hamarosan csatlakozott Németh László és Kalapács József (örök móka tárgya volt, hogy a Pokolgépben van egy Kalapács, hahaha), aztán Neográdhy Dezső. Az 1983-as Ki mit tud? tehetségkutatón mutatkoztak be, egyből népszerűek lettek közönség körében, és az antiklerikális szövegeiről ismert zenekar 1984-ben elkészíthette a Magyar Rádióban első felvételét. Lemezt először 1986-ban adhattak ki Totális metál címmel, innen megállíthatatlan volt a siker 1990-ig. A pokoli színjáték, az Éjszakai bevetés és a Metál az ész hazai alapvetések lettek. Közben távozott Paksi Endre és saját zenekart hozott létre (Ossian), aztán '90-ben Kalapács hagyta ott a Pokolgépet, hogy megalapítsa az Oment. Többször újjászületett és újraindult, ám a kezdeti sikereket már nem tudták megismételni. Még aktívnak mondhatók, júniusban adnak jubileumi koncertet.

2. Moby Dick

Itthon az egyik legrégebbi metálzenekar. Ki tudja, hányadik felállásban léteznek, és az emlékezetes, 1998-as búcsúkoncertet követően még mindig rendszeresen fellépnek (például ma, április 5-én a Club 202-ben). Utolsó albumuk pár éve jelent meg. A Moby Dicket 1980-ban alapította Mentes Norbert és Schmiedl Tamás, de igazán népszerűvé és ismertté csak a nyolcvanas évek utolsó éveiben váltak, részben Nagy Feró műsorának, a Garázsnak köszönhetően. A kilencvenes évek elején megjelent három albumuk után (Ugass kutya!, Kegyetlen évek, Körhinta) már nem szóltak akkorát, ám a koncertjeikre érdemes elmenni. Különösebb manírok nélkül zúznak, helyén van a gitár, a dob, az ének, jó őket hallgatni, na.

3. Tormentor

1985-ben alakult black metal/doom metal zenekar alapító tagjai közül Csihar Attila éneksről hallhattunk a legtöbbet, miután sok helyen, többféle zenei formációban megfordult már. Az első két év fellépései és tagcseréi, valamint az első album (7th Day Of The Doom) megjelenése után már a klasszikus felállással zenéltek tovább: Csihar Attila – ének, Szigeti Attila – gitár, Farkas György – basszusgitár, Machát Zsolt – dobok. A csapat második albuma 1988-ban jelent meg, az Anno Domini, ami igazán népszerűvé tette őket, néhény évig koncerteztek itthon és külföldön, aztán ’91-ben elbúcsúztak egymástól. Az időközben a Mayhemhez igazolt Csihar Attila és a tetoválóművészként dolgozó Machát Zsolt 2000 körül újraindította a Tormentort, de 2 album után 2005-ben csak az Anno Domini újramasterelt változatát adták ki.

4. Nevergreen

Száz hang közül felismerni azokét, akik a Vajdaságban nőttek fel, a kiejtésről és az intonációról. Nem volt ez másként 1994-ben, amikor a Nevergreen Ámok című dalát először hallottuk. A leginkább gót metált játszó (itthon a kilencvenes és kétezres években népszerű) zenekar tagjai szabadkai és magyarországi kötődésűek, rajongóik egy része pedig szegedi és Szegedhez köti. Jelenleg a következő felállásban dolgoznak: Slobodan Macura (ének) Matláry Miklós, Kovács Tamás, Simon Valentina, a tiszteletbeli tagok között van Erős Szabolcs, Ispán András, Mića Kovacević, Vladimir Rusic és Simon Zoltán. Fennállásuk húsz éve alatt kiadtak egy rakás lemezt, és olyan külföldi bandákkal játszottak együtt, mint az Apocalyptica, a Within Temptation, a Paradise Lost,vagy a Sepultura. Új albummal idén jelentkeznek, jövő hónapba jelenik meg a Vendetta. A szép, nehéz, mi több súlyos alapok miatt szeretjük őket.

5. Sear Bliss

A szombathelyi együttes alapítása (1993) óta folyamatosan jöttek-mentek a zenekari tagok, tegye fel a kezét, aki még soha nem játszott a Sear Blissben! Az alapítókkal és a vendégzenekarokkal együtt 26 név szerepel a listán, olyan arcokkal, mint a billentyűs és trombitás Szűcs Gergely, a zenei tartalmak menedzselésével foglalkozó Kovács Attila (Superbutt, Watch My Dying), vagy a Tormentorból már ismert Csihar Attila (2004, ének, Glory and Perdition album). Az alapítók közül Barbarics János és Nagy András tagja még ma is a zenekarnak. A Sear Blissnek sok szép pillanata volt eddig, az egyik egy 2000-es nyári fellépés a szombathelyi Isis szentély romjainál. Tizenhárom albumuk van , ezek egy része újrakiadás. Legközelebb április 20-án, Münchenben, egy fesztiválon lépnek fel.

6. Ossian

Amikor ’86-ban Paksi Endre kilépett a Pokolgépből, nem sokat tétlenkedett, Ossian néven folytatta, új tagokkal. Paksi és Maróthy Zoltán egy rakás nagyszerű dalt írt. 1988-ban jelent meg első nagylemezük, az Acélszív. (Ejnye, mi ez az Accept utánérzés?) Egészen a kilencvenes évek közepéig jól ment a zenekar dolga, aztán a tagok úgy döntöttek, külön folytatják. Addig 7 stúdióalbumot adtak ki, és olyan rockslágereik voltak, mint A rock katonái, az Ítéletnap, a Sörivók vagy az Éjféli lány.

Egy 1998-as igen sikeres tribute fellépés után Paksi Endre újjászervezte az Ossiánt, ismét új csapattal. Bár történtek tagcserék, a zenekar ma is dolgozik, legutóbb 2013-ban jelent meg lemezük, a közösségi oldalon több mint 60.000 rajongójuk van.

7. Ektomorf

A mezőkovácsházi zenekar alapítói Farkas Csaba, Farkas Zoltán és Ternován Csaba húsz éve kezdett el együtt zenélni. Két korai demó és két év gyakorlás után nyertek egy tehetségkutató versenyen, így elkészülhetett az első album, a Hangok, amelyet 1998-ban az Ektomorf című lemez követett. A harmadik album, a Kaly Jag 2000-ben jelent meg, amelyre az alapító Farkas testvérek származása és a cigány dallamok miatt a rajongók egy része kulturálatlan módon reagált. A zenekar viszont külföldön is ismert lett, először Németországban próbáltak szerencsét, aztán 2004-ben Dániában vették fel a Destroy című lemezt. Karrierjük beindult, a 2014-es koncertnaptáruk tele van lekötött fellépésekkel, itthon alig láthatjuk őket. A tagcsere őket sem kerülte el, az alapítók közül ma már csak Farkas Zoltán maradt az együttesben. Vigyázat, szanaszét zúznak maguk körül mindent! A mi legnagyobb örömünkre.

8. Carmen

Nem tudjuk, ki hogy van vele, nekünk néha a Guns 'N' Roses ugrik be a Carmenről. Kellemes, pihentető dallamú, énekelhető számaik vannak. Egy olyan feldolgozást készítettek a kilencvenes években, amit csak azért nem említünk meg, mert a karrierjüknek nem tett jót (szerintünk), hogy sokan csak ezt az egy nótát fújják tőlük. Hogyan indultak? "Balassa Zoltán és Pintér "Pinyő" Csaba barátságával kezdődött... Zoli akkoriban hagyta el a Dance zenekart, éppen a lemezük megjelenése előtt és úgy döntöttek, hogy csinálnak egy glam rock zenekart. Kellett egy énekes...Pinyő még az általános iskolából ismerte Szilágyi "Szizsó" Zsoltot, aki azonnal igent mondott a megkeresésre. Kellett egy gitáros... Szizsó javaslatára került a képbe és a zenekarba Weisz "Kicsi" László" olvashatjuk a honlapjukon. Sajnos mostanra a Carmen eléggé eltűnt. Tudomásunk szerint ma már nem aktívak.

9. Cadaveres de Tortugas

Igen, magyarok, spanyol névvel, magyar, angol és spanyol nyelvű szövegekkel. Néhány nagylemezük megjelent, egész szép rajongótábort tudhattak maguk mögött, üdítő színfolt voltak a hazai metálzenei palettán, ha szabad ilyen nagyszerű közhelyekkel élnünk. Körmöczi Péter, Viniczai Szabolcs, Persoczki Gábor, Kecskés Péter és ifj. Zsombok Tibor sajnos csak 1993 és 2005 között zenélt együtt ebben a felállásban, Körmöczi Péter Cadaveres néven viszi tovább a hagyományt.

10. Leander Rising

Sok hazai zenekarhoz képest meglehetősen gyorsan építették fel magukat és jutottak el a lemezszerződésig. Ez különösen annak fényében kiemelkedő teljesítmény, hogy Köteles Leander néhány éve még szólóban nyomta, aztán bemutatkozó klipje (Csak Te) után csatlakozott hozzá Vörös Attila (Nevermore), majd a duó pár világsláger feldolgozását (Szomorú vasárnap, Only Gilrl, Bad Romance) és egy sikeres koncertet követően csatlakozott Takács József és Maczák Márk, hogy Leander néven folytassák a zenélést. Maczákot aztán 2011-ben Budai Béla váltotta a doboknál. A tehetség és a szorgalom egy dolog, a fiúk azért szerencsésebb korszakban élnek, mint húsz-harminc éve elődeik, ugyanis felfedezte őket egy nagy kiadó, akikkel a hátuk mögött könnyebb külföldi és hazai fellépéseket szervezni, és lemezeket dobni a piacra.

Ha szereted a metált, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk