KULT

10 híres rockdal, amelyeket tragikus események ihlettek

Súlyos társadalmi kérdések, gyerekkori emlékek, tragédiák ihlették a zenetörténet számos híres dalát.


A rockzene nem mindig a szex, a drog és a folyamatos bulik bűvköréről szól, igen gyakori az is, hogy negatív élményeikből táplálkoznak a dalszerzők. Itt van 10 példa arra, hogy nem csak móka és kacagás a rocksztárok élete.

10. Beatles – A Day in the Life

A Beatles olyan, mint a pizza. Mindenki ismeri, és nagyjából mindenki szereti is őket. A habkönnyű Twist and Shouttól kezdve a pszichedelikusabb témákig rengetegféle dalt adtak ki karrierjük során. A történelem egyik legelismertebb zenekaraként tartják őket számon, egyaránt kivívták a kritikusok és a közönség szeretetét.

A fenti dalukat egy autóbaleset ihlette. Egészen pontosan Tara Brown, a Guiness sörbirodalom örökösének halála. Az előkelő londoni férfi sportautójával száguldozott, és nem vette észre időben egy lámpánál, hogy az pirosra váltott, így belehajtott egy álló kamionba. Másnap belehalt sérüléseibe.

9. The Doors – Peace Frog

A Doors blues, jazz és rock and roll stílusok ötvözésével és a frontember, Jim Morrison megnyerő személyiségével vívta ki magának a világhírnevet. Morrison – aki nem csak énekes, dalszerző, filmes és költő is volt – érdeklődött az amerikai őslakos kultúra iránt, ilyen téma ihlette az 1970-es Peace Frog című dalukat is.

A háromperces dal több sora kezdődik a „vér” szóval, ami ambivalens hatást ér az egyébként vidám zenei aláfestéssel. Vérző indiánokról, véres utcákról énekel benne: elmondása szerint egy korai emléke ihlette a dalt. Négyéves volt, amikor családjával áthajtottak egy indián rezervátumon, ahol végignézett egy súlyos autóbalesetet.

Elképzelhető, hogy Morrison felnagyította a történteket az emlékezetében, mert a róla megjelent biográfiákból az derül ki, hogy annyira nem is volt durva a baleset.

8. Neutral Milk Hostel – In the Aeroplane Over the Sea

A Jeff Mangum vezette rejtélyes formáció a késő ’90-es évek egyik legnagyobb független zenekara volt. Híres albumuk, az 1998-as In the Aeroplane Over the Sea dalszövegeit az Anne Frank naplója könyv ihlette.

Mangum egy interjúban elismerte, hogy a könyv olvasása után napokig sírt és arról álmodott, hogy visszamegy az időben és megmenteni a fiatal Holocaust-áldozat életét. Ezek a képek jelentek meg a dalszövegben is, amelyekben megjelenik Anna szelleme, és az is, hogy az énekes hallja, hogy beszél hozzá.

7. The Fray – Heartbreak

A lista legfiatalabb zenekara 2002-ben alakult. 2005-ben jöttek az első komolyabb sikereik, amikor az Over My Head (Cable Car) című daluk top 10-es sláger lett Amerikában.

A 2011-es Heartbeat első hallásra egy kommersz szerelmes dal, de valójában sokkal mélyebb jelentés húzódik meg mögötte. Az 1994-es ruandai népirtásról szól, ami becslések szerint 800.000 ember életét követelte mindössze 100 nap leforgása alatt. Az énekest a ruandai fővárosban, Kigaliban tett látogatása ihlette meg, ahol egy 250.000-es tömegsírt is látott. A dal az erőszak ellen szólal fel.

6. Blink-182 – Adam’s Song

Futottak meztelenül videoklipben, énekeltek csajozásról és rengeteg hülyeségről, de ők sem foghatták meg mindig az élet bohó oldalát. Legjobb példa erre a 2000-ben megjelent Adam’s Song.

Azután írták a dalt, hogy búcsúlevelet kaptak egy 17 éves rajongójuktól, aki öngyilkos akart lenni, de sikertelen volt a kísérlete. Később csúnya fordulatot vett a történet- Talán pont ezen felbuzdulva egy 17 éves fiú – aki végignézett egy iskolai mészárlást – felakasztotta magát garázsukban, miközben ez a dal szólt CD-ről. Mark Hoppus, a zenekar basszusgitárosa később azt nyilatkozta az MTV-nek, hogy rendkívül elszomorította őket a hír, mivel a dal pont a depresszión és az öngyilkossági gondolatokon való felülemelkedésről szól.

5. Bruce Springsteen – Nebraska

Nem véletlen hasonlítják gyakran Bob Dylanhez. Bruce Springsteen is igen sok versszerű dalszöveget írt, amelyeket a kritikusok imádtak. 1982-es szólóalbumán megjelenő dalát, a Nebraskát egy sorozatgyilkos története ihlette.

Charles Starkweatherről van szó a dalban, aki tíz embert ölt meg az ’50-es években Amerikában. Tinédzser barátnőjével együtt követték el a bűncselekményeket. Springsteen azután merített inspirációt a történetből, hogy megnézte a részben arról szóló 1973-as, Badlands című filmet.

4. Eric Clapton – Tears in Heaven

A világ egyik legjobb gitárosaként számon tartott Clapton legérzelmesebb dala kétségkívül az 1992-es Tears in Heaven. Fiáról, Conorról szól, aki négyévesen szörnyethalt az 53. emeleti New York-i lakásukból kizuhanva.

„Tudnád-e a nevem, ha találkoznánk a Mennyországban?” – teszi fel a kérdést a dalban elvesztett fiának. Arról is énekel benne, hogy ő maga nem való a Mennyországba.

3. Nirvana – Polly

A Nirvana legendás frontembere, a 27-esek klubjához tartozó Kurt Cobain állítólag mindenhez vonzódott, ami groteszk. Kevesen tudják róla, hogy festett is, képei készítése során állítólag használt vért, ondót és fekáliát is.

Míg a leghíresebb daluk, a Smells Like Teen Spirit körülbelül egy házibuli élményeiből született, vannak sokkal súlyosabb tartalmú szerzeményeik is – ilyen például a Polly.

Springsteenhez hasonlóan egy gyilkos bőrébe bújt a dalszöveg megírásakor, amelyet egy 14 évesen megerőszakolt és meggyilkolt lány története ihletett.

Cobain öngyilkossága után pedig Lukács Lacit ihlette meg a történet, és a rocklegendáról való megemlékezésként adta ki a Tankcsapda az Egyszerű dalt.

2. U2 – Sunday Bloody Sunday

Senkinek sem kell bemutatni a világ leghíresebb ír zenekarát, akik 1976-os bemutatkozásuk óta szinte folyamatosan öntik magukból a slágereket.

Ezt az ikonikus dalt egy 1972-es írországi esemény, a „Véres vasárnap” ihlette. Egy évtizedeken át tartó, az írek és a britek között húzódó nemzetiségi ellentét brutális formát öntött abban az évben január 30-án. Brit katonák tüzet nyitottak egy fegyvertelen tüntetőcsoportra, megöltek 14 embert, köztük hét tinédzsert.

1. Pearl Jam – Jeremy

A Nirvana versenytársa, a ’90-es években elsöprő sikert arató grunge színtér másik ikonikus zenekara, a Pearl Jam 1992-ben adta ki a kísérteties, dühös hangulatú Jeremyt. Egy tizenöt éves fiúról szól, aki osztálytársai előtt lőtte magát fejbe az iskolában 1991-ben.

A dalszöveg hátborzongató metaforával írja le a történetet: „Jeremy megszólalt ma az osztályban” (Jeremy spoke in class today) – Eddie Vedder frontember olvasta a hírekben, hogy osztálytársai nagyon csendes srácként ismerték Jeremyt.

Forrás: Listverse

Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk