KULT

10 film, amely eredetileg véres vagy tragikus befejezést kapott volna

Az Alien, a Die Hard 3, a Rocky, sőt A remény rabjai végkifejlete is rettentően unalmas lett volna, vagy semmit nem tett volna hozzá a teljes sztorihoz.


Nem a film hossza számít, hanem a bejezése, mert végül úgyis a fináléra fog emlékezni a legtöbb néző. Részben azért, mert ez volt, amit legutóbb láttak, de sokkal inkább azért, mert az utolsó percek határozzák meg, hogy érdemes volt-e annyi időt tölteni a film előtt.

Az alábbi filmek az eredeti elképzeléstől eltérő befejezést kaptak, mert nem voltak szinkronban a film többi részével, és szerencsére valaki, aki magasabb pozícióban volt, még időben látta a teljes képet, így a gyengébb végződést ígérő eredeti forgatókönyvet átírták.

10. Ananász expressz (2008)

Az Ananász expressz egy amerikai drogos akcióvígjáték, melyben a két ügyetlen idiótát üldözi egy korrupt zsaru és drogbáró, aki holtan szeretné látni a srácokat. A sztori többnyire könnyed, annak ellenére, hogy erőszakos. Az eredeti befejezés viszont elrontotta a film végét.

1

A két főszereplő, Dale (Seth Rogen) és Saul (James Franco), miután meghiúsította a rosszfiúk tervét, jointot szívva ünnepel egy raktárban. Észrevesszük, hogy az egyik rosszfiú feléjük lopakodik. Dale még rá is mutat, de a kétbalkezesek túlságosan be vannak szívva ahhoz, hogy észleljék, az életük veszélyben van. Így agyonlövik őket, Dale megfogja Saul kezét, mielőtt meghalnak.

Miután a két füvest kivégezték, túl sivárrá vált az egyébként optimista drogos komédia, főleg mivel a nézők már az összes poént látták. Ez a befejezés teljesen alkalmatlan lett volna az Ananász Expressznek.

9. Alien (1979)

2

Habár az Alien saga teljes mondanivalójában elég üres, az első film különösen az. A karakterek csapdába esnek egy űrhajón, melyen egy idegen lény egyesével gyilkolja meg őket. A záró rész egy vidám felütés, mert a főhős, Ripley (Sigourney Weaver) megöli az idegent.

A forgatókönyv eredeti befejezése azonban még ennél is komorabb.

Az idegen megöli Ripleyt is: konkrétan leharapja a fejét, majd a főhős hangján elmondja a hajónapló utolsó üzenetét, mielőtt a Földre jön és meggyilkolja az összes embert.

Ezzel a befejezéssel azonban nem készülhetett volna folytatás a filmhez, és Ripley sem válhatott volna az egyik legnagyobb női akciófilmes ikonná.

8. Die Hard 3. – Az élet mindig drága (1995)

A Die Hard-sorozatok összhangban vannak a gyors ütemükkel és a rengeteg akciójukkal, mégis sikerült minden egyes filmnek saját, egyedi történetet kreálni. A sorozatban nincs kivétel, ezért furcsa, mikor kiderül, hogy a harmadik rész vége teljesen máshogy végződött volna, mint a többi rész.

3

Azért módosították az eredeti befejezést, mert a forgatókönyíró Jonathan Hensleigh megállapította, hogy hiányzik a cselekvés a film többi részéhez képest. Bírálta a befejezést is, mert McClane egy kegyetlen, bosszúálló oldalát mutatta, ezáltal a karakter elvesztette volna csodálatra méltó személyiségét.

7. Rocky (1976)

A Rocky az egyik legmotiválóbb filmek közé tartozik, melyben a főszereplő (Sylvester Stallone) alulról indulva jut el a csúcsra és válik „valakivé”. A filmben, annak ellenére, hogy Rocky Balboa elvesztette az Apollo Creed (Carl Weathers) világbajnok ellen vívott meccsét, bebizonyította minden kétkedőnek, hogy ő nem egy vesztes.

Az eredeti befejezés azonban az ellenkező irányba ment volna: eszerint Rocky kiábrándul a profi boksz világából és a pénzét hasznosítva, barátnőjével, Adrian-nel (Talia Shire) kisállatkereskedést nyit.

De ez a befejezés ütközött volna a film szellemével. A készítők eleshettek volna az Oscar-októl, melyeket az új befejezés hozott meg számukra. Stallone-nak pedig talán el sem indult volna a filmes karrierje.

6. A mélység titka (1989)

Talán az egyik legtöbb kasszasikert hozó filmrendező, James Cameron legkevésbé népszerű filmje ez. Egy amerikai nukleáris tengeralattjáró felkutatására indul egy víz alatti olajfúró bázis személyzete. A mélyben rekednek és rátalálnak egy idegen civilizációra.

5

A film végén Bud (Ed Harris) az óceán mélyén hatástalanít egy nulkeáris robbanófejet, amely megölhetné az idegeneket. Az idegenek értékelik Bud áldozatát és megmentik a személyzetet. Bud szerető üzenetet hagy a feleségének.

Az eredeti befejezésben Bud üzenete az idegenek ellen irányult volna és félelmet szült volna az emberekben. Felkészülésre buzdította volna az emberiséget. Így viszont minden, ami a filmben elhangzott az idegenekről és békés jellemükről, semmissé vált volna. Túl sok kérdés maradt volna, hogy mért vártak ennyi ideig az idegenek az emberiség elpusztításával az óceán mélyén.

5. A remény rabjai (1994)

A cselekmény az Állami Fegyház két fogvatartottjának életét részletezi, mely papíron unalmasnak tűnik, de a két férfi között kialakult kötődés és megpróbáltatásaik szívszorítóvá teszik a történetet. Bár nem nagy összeget fordítottak a filmre, azóta a valaha készült egyik legjobb filmként tartják számon. Az IMDB top 250-es listáján az első helyezett, még a Keresztapát is megverte.

6

A film vége szívmelengető: a két főszereplőt egymás mellett látjuk Mexikó partjainál, távol a múlttól és az amerikai jogrendszertől. Ám a filmnek eredetileg az utolsó előtti jelenet volt a befejezése, amikor Red (Morgan Freeman) még nem tudja, hogy láthatja-e valaha Andy-t (Tom Robbins), csupán Mexikó felé utazik egy busszal.

Bár csak egy jelenetről van szó, hatalmas a kettő közti különbség, mert a kibővített változatban a két rab élethosszig tartó barátságára és az együtt felfedezett új szabadságra helyeződik a hangsúly. Hála az égnek, a rendezők befejezték a filmet és nem hagyták, hogy a hiány marcangolja a nézőket.

4. Strangelove (1964)

Stanley Kubrick hidegháborús szatírája a Dr. Strangelove, mely a mai napig az egyik legjobb feketehumorral fűszerezett komédia. Az alkalmatlan hadsereg tökéletes ironikus-komikus megjelenítése.

7

A film úgy végződik, hogy mindenki egy pitét kap az arcába. Eredetileg viszont úgy zárult volna, hogy az amerikai és orosz politikusok egy szobában élelmiszerharcot vívva tortákat dobálnak egymáshoz. Annak ellenére, hogy a film egy szokatlan szatíra, ez a befejezés túl buta lett volna. Tönkretette volna a teljes befejezést a nukleáris apokalipszis nélkül.

Egy 1969-es interjúban Kubrick megállította, hogy a pite-küzdelem nem lett volna összhangban a szatirikus hanggal. A pitedobálásnak súlyos üzenete lett volna: valamennyi fél egymásra lőtte volna a rakétáit.

3. Shop-stop (1994)

Kevin Smith rendező első filmje a Shop-stop volt. Több típusú filmet készített karrierje során, de a rajongók még mindig az elsőt kedveleik leginkább, mert annyira vidám. Azonban az eredeti befejezés valójában lapos és lehangoló volt.

90 perc nevetés után a film azzal ért volna véget, hogy egy betörő meglövi az épp zárni készülő Dante-t, aki belehal a sérülésébe, majd a tolvaj ki is fosztja őt.

Ez a vég nem illett volna a film vicces hangulatához, kegyetlen lett volna, ha a nehéz nap után pihenni vágyó Dantet megölik, így Smith úgy döntött, hogy máshogy zárja a filmet. (Szerencsére, mert így a teljes szereplőgárdával készülhetett el a második rész, ami legalább annyira szórakoztató lett, mint az első!)

clerks

2. Tiszta románc (1993)

Ez a film Quentin Tarantino szellemes párbeszédének és a rendező Tony Scott erős látványvilágának páratlan kombinációja. Annak ellenére, hogy vannak ellentmondások a film készítésében, remekműről beszélünk.

Ahelyett, hogy Clarence (Christian Slater) és Alabama (Patricia Arquette) túlélték volna a lövöldözést a film végén, Clarence eredetileg meghalt volna.

Scott azért változtatott a film végén, mert annyira tetszettek neki a karakterek, hogy happy endet akart adni nekik.

1. Brazil (1985)

A Brazil Terry Gilliam sötét és kábító szatírája a bürokráciáról és a zsarnoki kormányokról szól. Bár a film eredetileg nem volt túl sikeres, azóta kultikussá vált. Gilliam vizuális érzéke jól illeszkedik az orwelli történethez, majdnem az 1984 komikus változata lett a film. Az eredeti befejezés viszont szinte tönkretette volna a klasszikust.

Ebben a verzióban az események valójában úgy végződtek volna, ahogy Sam (Jonathan Pryce) elképzelte, hogy boldogan él álmai nőjével.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk