Virág és bonbon helyett ments inkább kutyákat Valentin-napon!
"Ezen túl nálunk biztosan felmerül a karantén lakhatási költsége (a nem megfelelően oltott kutyák nem mehetnek kutyaközösségbe), illetve a további állategészségügyi költségek is tetemesek: chip, kombinált oltások és azok ismétlései, veszettség oltás, parazitamentesítések, szívféreg-szűrés, szívféreg-kezelés, szívféreg prevenció, ivartalanítás. Ha nem tudjuk a kutyát a karanténból gazdához vagy ideiglenes befogadóhoz kihelyezni, akkor a kutyapanziós költségekkel is számolni kell, vagy ha olyan szerencsés, hogy szabadul fel számára valamelyik menedékünkben hely, akkor az ott dolgozó munkatárs béréből, illetve a menedék rezsijéből van egy minimális ráosztás. Ezen túl van olyan kutya, akiről az érkezése után kiderült, hogy olyan problémával küzd, melynek feloldásához trénerre van szükség, az is külön kiadást jelent" – sorolja Német Réka, hozzátéve,
több kutya érkezett kifejezetten komolyan problémával, csontműtétek, szemeltávolítások, belgyógyászati kezelések vártak rájuk, ezek önmagukban is több százezres tételek.
Voltak kutyák, akikről az érkezést követően derült ki, hogy betegséget hoztak a gyepmesteri telepről, volt parvós, Korona-vírusban érintett kutyájuk, akiknek kórházi ellátásra is szüksége volt, ami szintén nagyon drága fertőző részleg igénybevétele esetén.
Mindebből látszik, hogy
a százezres becsült összeg sok esetben jóval meghaladta a mentési költségeket.
A decemberi elszámolás szerint 100 ezer forint feletti költsége volt addig 85 kutyának, tehát az érkezett ebek 33%-ának, 200 ezer forint felett járt 29 kutya és 300 ezer forint feletti költsége 11 kutyának volt, sőt, akadt olyan kutya is, akinek a költségei a 400 ezer forintot is meghaladták.
Eddig 276 kutya érkezett meg a 310-ből az Eszkuláp Egyesület gondozásába, 20 olyan kutya van, akire már ígéretet tettek, ők is érkeznek majd.

"Aki nem volt még gyepmesteri telepen, nem tudja, milyen érzés ez"
Magos Judit számára a projekt legnehezebb része a kutyák kiválasztása volt.
"Sokszor éreztem azt, én vagyok Mengele, akire rábólintok, él, akire nem…, az, nos, nem biztos. Ez teher. Mert hiába mentettünk ki 10-20 kutyát is akár egyetlen helyről, én csak azokra gondoltam, akik ott maradtak. Igyekeztem mindenfélét választani, öreget, fiatalt, fiút, lányt, kicsit, nagyobbat, nem csak a saját preferenciám szerint, hanem mindenhogy. Legyen minél esélytelenebb. Legyen olyan, akit más észre sem vesz, de legyen cukibaba is, akit hipp-hopp örökbe adunk"
– mondta, hozzátéve, aki nem volt még gyepmesteri telepen, az nem tudhatja, milyen érzés ez. A legtöbb kutya valamelyik kelet-magyarországi telepről vagy menhelyről érkezett.
"Ennek az is oka, hogy a nyugati gyepmesteri telepek többségének van kialakult, rendszeres mentést biztosító külföldi kapcsolata is. Ez nem adott a keleti régióban, hiszen ott a gyepmesteri telepi rendszer sok esetben nem együttműködés alapú, kiszámíthatatlan" – mondta Réka, hozzátéve, sok helyen a körülmények azok, amelyek elborzasztóak, de van, ahol a bürokratikus hozzáállás az, ami a mentést nehézzé teszi.
A mentés során szorosan együttműködtek a területi mentést végző állatvédő szervezetekkel, akik ismerik a gyepmesteri telepeket, mentenek is onnan.
Réka azt mondta, rengeteget dolgoznak ezek is kisebb, kevésbé ismert szervezetek azért, hogy az általuk "felügyelt" gyepmesteri telepeken ne legyen altatás, és akit csak lehet, kimenekítsenek.

Réka az állatvédelemben eltöltött hosszú idő után már tudja, melyik kutyát lehet jó eséllyel örökbe adni egyáltalán, melyik az, akit intenzívebb marketinggel, és melyik az, amelyiket nem igazán.
"Minden alkalommal fellistáztam, hogy milyen kutyák jöhetnek, hogy a financiális oldala is tartható legyen a dolognak, de aztán nem tartottuk be őket. Mert nem tudtunk nemet mondani a dupla lábtörött miskolci gyepis kiskamaszra, a kiesett szemű, selymes bundájú mixre Kunszentmártonból vagy a daganatos bullra az ózdi ebtelepről. Judit rendre beválasztott valami nikkelbolha terriert, akiktől nekem a hajam égnek áll, és fekete kutyából is hoztunk el bőven, pedig ők sem igazán kellenek senkinek. Szóval szempontok voltak, persze. De nem tartottuk be őket" – jegyezte meg mosolyogva.
Beragadnak a kutyák, nőnek a költségek
Réka számára a projekt legnehezebb része a finanszírozás megoldása. 10-15 kutya esetén az ellátás, gazdához adás még gördülékenyen megy. 100-150 és ennél is több kutyánál a folyamat már lényegesen lassabb, sokan „beragadnak”, ezzel együtt pedig a költségek is nőnek.
"Sokkal intenzívebb köztes finanszírozási kampányokra lett volna szükség, hogy tényleg nullán zárjunk, de nem fogunk. Innentől jön a küzdelem része, a gondozásunkban lévő Valentin Projekt-beli kutyák havi fedezetének előteremtése. Ez nem kis összeg, de ez is egy vetület. Nekünk nehézség, de talán a minket követők számára tanulság: állatot menteni nem olcsó dolog" – jegyezte meg Réka, aki azt is mondta, hogy az elmúlt év tapasztalata alapján nem biztos, hogy bele merne vágni egy ilyen projektbe.
Ugyanis most az a helyzet állt elő, hogy hónapról hónapra gyűjteni kell, hogy rendezni tudják a számlákat. Vagy reménykedni, hogy az emberek újra összedobnak valamennyi pénzt, amelyből átmenetileg még finanszírozhatóak az extra kiadások, és szép lassan mindenki gazdára talál.
2020 Judit és Réka elmondása szerint arról fog szólni, hogy a Valentin-ebeknek megtalálják a tökéletes családot.
Az Eszkuláp Egyesület pedig nagyon meggondolja, kinek ad kutyát. Kutyát hazavinni ugyanis mindig sok meló, sok energia, sok fáradtság, sok nehéz nap, sok szétrágott bútor, lepisilt szőnyeg, ideges szomszéd.
"Aki jó gazdi, az erre felkészül. Az ad elég időt, figyelmet, szeretetet annak a kutyának, és együtt megoldják a kezdeti nehézségeket. Ez a legnehezebb. Olyan gazdit találni, aki nem kész kutyát akar, hanem hajlandó megdolgozni azért, hogy boldog, kiegyensúlyozott falkája legyen"
– mondta Réka.
"Azért nagy lutri az egész, és nagyon sok dolog történt közben, hogy ez ilyen jól sikerülhetett. Keveset aludtam, és kevés nyugodt időszakom volt, na. De a kutyák és a támogatók átlátható tájékoztatása miatt megérte."