Tizenöt évig éltek egy kunyhóban villany és víz nélkül, most otthonos lakást bérelhetnek
Takaros, szoba-konyha-fürdőszobás garzonba lépünk be Kőbánya központi részén. Mindenhol tisztaság, az ágy megvetve, a poharak és edények szépen elmosogatva. Nehéz elhinni, hogy nem is olyan régen itt még egy romos, lakhatatlan mosókonyha volt, pedig ez a helyzet.
Házigazdáink az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) otthonteremtési programjának első nyertesei. Három éve költöztek ide Csepel erdős részéről, abból a komfort nélküli faházból, ahol előtte másfél évtizedig meghúzták magukat.
A pár férfi tagja, a most 66 éves Jenő helyzete mondhatni tipikusan alakult: édesanyja meghalt, alkalmi munkákból nem bírta fenntartani lakását, fokozatosan eladósodott, így végül fedél nélkül maradt.
Pár hetet eltöltött egy hajléktalanszállón, de azt mondja, ott még egy börtönnél is rosszabbak a körülmények.
„Vannak részegesek, verekedősek, tolvajok. Aki nem akar fürdeni, az nem fürdik. Olyat is láttam, akinek szó szerint belenőtt a zokni a lábába. Én mindig rendszerető ember voltam, nem bírtam ezt elviselni”
– magyarázza. Hamar odébb is állt és úgy döntött, saját kezébe veszi a sorsát: ő maga építette fel a csepeli kunyhót. Már beköltözött, amikor megismerkedett Erzsébettel – ahogy emlegeti, az asszonnyal –, akivel azóta is együtt vannak.
Fedél ugyan volt a fejük felett és fűteni is tudtak, de körülményeik így is messze álltak az ideálistól: fát kintről kellett hordaniuk, ahogy a tisztálkodáshoz a vizet is, áramot pedig csak gyakran elromló aggregátorok segítségével tudtak termelni.
Így amikor A Város Mindenkié csoport aktivistái szóltak nekik az éppen csak meghirdetett pályázatról, azonnal eldöntötték, hogy ők is tesznek egy próbát. És bejött.
„Ez épp olyan dolog, mintha magával közölnék, hogy megnyerte az ötöslottót” – fogalmaz Jenő, elég jól érzékeltetve, mit jelentett számukra a lehetőség.

Fotók: Mervai Márk

Első a lakhatás, utána jöhet minden más
Az ULE öt éve működik azzal a céllal, hogy minél több közterületen – akár utcán, akár kunyhóban – élő hajléktalan ember költözhessen szociális bérlakásba. Munkájuk úgy indult, hogy észrevették: ezekből rengeteg áll Budapesten kihasználatlanul, nagyon rossz állapotban.
A felismerést követően tárgyalni kezdtek az önkormányzatokkal. Azt vállalták, hogy saját költségükön, önkéntesek bevonásával felújítják őket, majd pályázatok útján döntik el, ki költözhet be.
Aki elnyeri a lehetőséget, rendszerint részt is vesz leendő otthonának rendbehozásában, így még inkább a magáénak érezheti.
A program lassan, de biztosan halad előre: nemrég kapták meg a 14. lakás kulcsait, ebből kettő Kispesten, a többi pedig Kőbányán található. A X. kerületi önkormányzattal olyan szerződést kötöttek, hogy évente kettővel biztosan növekszik majd ez a szám.
Alapfilozófiájuk az „elsőként lakhatást” szemlélet – mondja Szarka Alexandra, az egyesület kommunikációs munkatársa. Eszerint a fedél nélkül élőknek az a legnagyobb problémájuk, hogy nincs hol lakniuk, így ennek megoldását minden más elé kell helyezni. Utána jöhet az egészségi állapot felmérése, a munkakeresés és az összes többi.
Amikor megkapnak egy lakást, először az adott kerületben működő szociális szolgálatokkal veszik fel a kapcsolatot, akik ismerik a terepet. Az ő feladatuk, hogy minden érintettnek szóljanak a lehetőségről.


A pályázatokat összetett szempontrendszer szerint bírálják el. Figyelembe veszik például, mennyi ideje él az illető közterületen, van-e jövedelme, milyen az egészségi állapota, rendelkezik-e káros szenvedéllyel. Utóbbi sem kizáró ok, de ezzel együtt nem lehet eltitkolni. Aki az első körből továbbjut, azzal személyesen is elbeszélgetnek, ezután születik meg a végleges döntés.
A nyertes pályázók a beköltözéssel egy időben kapnak maguk mellé egy szociális munkást, aki onnantól rendszeresen látogatja őket, és a távollétében is bármikor felhívhatják, ha segítségre van szükségük.
„Hiába tűnik úgy, hogy ki tudok állni magamért, nélküle biztosan nem boldogulnánk” – mondja Jenő a melléjük rendelt Melindáról, akinek telefonszámát látásproblémái ellenére is azonnal elő tudja hívni a névjegyzékből.
„Ha nem lennénk itt, talán már hiányoznánk is”
A szociális bérlakások lényege, hogy a lakók a piaci árnál jóval alacsonyabb bérleti díjat fizetnek, ez alól viszont nem kaphatnak mentességet, legyen bármilyen rossz is az anyagi helyzetük. Az összeg általában néhány tízezer forint, plusz a rezsiköltség.
A szerződést évente meg kell újítani, de akinek nincs tartozása, nem kell aggódnia: szinte biztosan hosszabbít vele az önkormányzat.
Jenőék kettejük nyugdíjából élnek, a férfi emellett lomtalanításokon és fémgyűjtéssel próbálja kiegészíteni bevételeiket.
„Ott a biciklim letámasztva az udvaron, azzal járok. Eleinte még szóltak érte a szomszédok, hogy mit képzelek magamról, amiért foglalom a helyet, de azóta megbékéltek vele”
– meséli.


Voltak más konfliktusai is a többi lakóval, miután beköltöztek. Rossz néven vették például, ha elővette szintetizátorát – ugyanis szeret zenélni –, sőt még azt is, ha bekapcsolta a tévét vagy a rádiót.
Párszor kihívták rájuk a rendőrséget, de komolyabb intézkedés sosem lett belőle, hiszen voltaképpen semmilyen vétséget nem követtek el. A végén pedig már közölték a rendőrök, hogy ilyesmi miatt nem jönnek ki többet, van annál jobb dolguk is.
Aztán lassan megnyugodtak a kedélyek. „Ha köszönünk, visszaköszönnek, szépen megvagyunk egymás mellett. Most már talán hiányoznánk is nekik, ha nem lennénk itt” – foglalja össze mosolyogva Jenő.
Hogyan segíthetsz?
Az alapítvány folyamatosan fogad adományokat, anyagit és tárgyit – például bútorokat – egyaránt. Az ideális persze az volna, ha a kiadható bérlakások száma egyre nagyobb arányban növekedne, ez azonban a rendelkezésre álló erőforrásoktól is függ: van-e elég pénz és önkéntes a felújításra, illetve szociális munkás, aki a beköltözőkkel foglalkozik.
Magánszemélyek mellett a Lakhatást, Most! nevű alapítványtól is sok segítséget kapnak. Velük együttműködve indították be nemrég mobilházprogramjukat, ami a bérlakásokba költöztetéssel párhuzamosan működik.
Egy nagyobb összegű támogatásnak köszönhetően ugyanis vásárolni tudtak egy telket Soroksáron, ezt szeretnék mobilházakkal telerakni.
A kidolgozott modell szerint a házakat befektetők vennék meg, tőlük lízingelné az ULE évente kifizetett fix bérleti díjért cserébe.
A lízingszerződés 15 évre szól, ezután a mobilház az egyesület tulajdonába kerül, de addigra a befektető többszörös nyereséggel kapja vissza a beletett összeget.


Ilyen házból egyelőre kettő van, most épp a közművesítésük zajlik, az első bérlők hamarosan beköltözhetnek. További kettőnek lenne még hely a telken, tehát a fenti modell iránt érdeklődő befektetők jelentkezését is várják.
Folyamatosan tartanak adománygyűjtő rendezvényeket is, a következő ilyen a K&H maraton- és félmaratonváltó keretében valósul meg június 10-én.
A versenyen az egyesület munkatársai közül is többen indulnak, de bárki jelentkezhetett úgynevezett futónagykövetnek. Ők azt vállalták, hogy személyesen kampányolnak az ULE céljaiért, és az adjukössze.hu felületén gyűjtik az adományokat. A kitűzött célösszeg 1 millió 300 ezer forint, a cikk írásának pillanatában ennek 41 százaléka gyűlt össze.