KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Újabb horrortörténetek a magyar szülőszobákból

Egyre több anyuka meséli el traumatikus szülésének történetét a Roses Revolution mozgalom Facebook-oldalán.


Korábban már beszámoltunk a Roses Revolution nevű mozgalomról, amelynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a szülőszobában történő visszaélésekre, orvosi és személyzeti figyelmetlenségre, az empátia hiányára. Március 20-án a traumatikus szülésélményen átesett édesanyák és a velük szimpatizálók fel is vonultak, Facebook-oldalukra pedig sorra töltik fel a megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb történeteket, #masallapotot2016 hashtaggel. Ebből teszünk közzé néhányat.

"Első terhességem volt. Ijesztgettek, hogy gyorsabban öregszik a méhlepény, mint kellene (holott dohányos közelébe se mentem) és reménykedjek, hogy nem lesz koraszülött. Aztán 40 hetes és 2 napos terhességem hajnalán, 1 órakor megéreztem az első fájásokat. 3-ig rendszertelenek, majd utána beállt 10 percesekre. 8-ra szerencsére NST-re kellett mennem, elmondtam mindent, de még soha nem végeztem ilyen gyorsan. Hazaküldtek, és mondta a doki, hogy ha sűrűbbek lesznek a fájások vagy elfolyik a magzatvíz, esetleg vérzek, menjek be.

Este 10-kor még mindig 10 percesek voltak a fájások, de már nagyon erősödtek. Nem éreztem magam otthon biztonságban, bementünk a kórházba. Ugyanaz az orvos volt, kérdezte, mióta vannak fájásaim, majd leszidott, hogy ezt reggel NST után miért nem mondtam neki. Hiába szabadkoztam, hogy a doktor úrnak is említettem, nem felejtem el, ezt mondta: "Kisasszony. Ha le akar szállni a buszról mit tesz? Szól a mellette állónak vagy megnyomja a gombot? Na ugye... Most már mindegy, ha bejött, maradjon... " A papíromra azt írta, 10 óta vannak fàjásaim, szóltam neki, hogy egy nullát is odaírt véletlen, de elküldött, hogy feküdjek le!

Megvizsgált, zárt volt a méhszáj, de elkezdtem vérezni, így fent tartottak. A férjemet hazaküldték, így egyedül maradtam. Egy tanuló szülésznő járt be hozzám, elengedett zuhanyozni többször is, a hajnali 4 felé meg masszírozta a derekamat 10 percenként fájásokkor, mert nem sűrűsödtek, csak még jobban erősödtek. Féltem... A méhszáj még mindig zárt, hiába vizsgáltak óránként, attól csak egyre jobban véreztem...

Fél 6-kor bejött a választott orvosom, rögtön megnyugodtam. Megvizsgált, kérdezte mióta tartanak a fájások, mire mondtam, hogy előző nap hajnali 1 óta. Nem tudott róla, rögtön magzatburkot repesztett. Miért nem értesítette az ügyeletes orvos? 7-kor bejöhetett a férjem is, végre sínen voltunk. Sűrűsödtek a fájások, elkezdett nyílni a méhszáj. Az orvosom javasolta, hogy álljak, a szülésznők lefektettek volna, a dokim mondta nekik, hogy hadd álljak, erre csak rám szóltak, hogy: "Anyuka, ha lehet halkabban!"

10 órakor màr teljesen nyitott volt a méhszáj, de a kislányom felkuckózott a gyomrom felé, holott már a 28. héten beilleszkedett a szülőcsatornába. Álltam a legvégéig, rugóztam minden fájásnál, az orvosom próbálta beilleszteni a fejét, de nem sikerült... Már nagyon kimerültem, 2 fájás közt volt, hogy elaludtam...vártunk még egy darabig, hátha, de végül 34 óra vajúdás után megcsászároztak. Hálás voltam érte, hihetetlen fáradt voltam, már alig álltam a lábamon... 4050 gramm és 51 cm-es csodát emelt ki az orvos a hasamból! Megveregette a vállam és mondta, hogy ne aggódjak, nem rajtam múlt, a kislányom jól érezte magát bent!

A következőt majd természetes úton szülöm meg!

Sajnálom, hogy utána nem kaptam meg a kislányom, meg hogy nem segítettek a szoptatásban, amikor még ágyhoz voltam kötve...

De mindent megoldottunk hárman, sikerült beindítani a tejtermelést, rengeteg tejem lett! Miután hazaengedtek már guggoltam itthon, hason aludtam. A gyerekemért kellet erősnek lennem, és abbahagynom a sírást, amikor eszembe jutott a vajúdás első 29 órája!

Rengeteg "mi lett volna ha" van bennem, de tudom, hogy a választott orvosom mindent megtett értünk, a férjem keze egy mentsvár volt, és a kislányom mindenért kárpótol! A következő terhességnél tapasztaltabb leszek!

Azt sajnálom, hogy ennyi, a munkájába belefásult ember dolgozik egy olyan osztályon, ahol napról napra csodák mennek végbe! És ezek a csodák nem rajtuk múlnak, hanem legfőképpen rajtunk, anyákon! És a munkájukat szerető és odaadóan végző orvosokon, nővéreken és szülésznőkön! "

szul2

szul4

"2008. szeptember 18. Győr

Sajnálom, hogy az első gyermekem születésekor, amikor elfolyt magzatvízzel, kontrakciók nélkül bementem a kórházba, hagytam, hogy megvizsgáljanak. Akkor nem tudtam és nem is tájékoztattak arról, hogy megrepedt magzatburok esetében minden hüvelyi vizsgálat növeli a fertőzés veszélyét.

Dühös vagyok amikor arra gondolok, hogy az engem felvevő ügyeletes orvos, mikor a vizsgálat közben feszengtem és nagyokat sóhajtottam a vizsgálat okozta fájdalom miatt, azt kérdezte, hogy akarok szülni, ha még ezt sem bírom. A tágulás 1 cm volt.

Szomorú vagyok ha felidézem milyen egyedül éreztem magam, és milyen jó lett volna ha a férjem bent maradhatott volna velem még az aktív vajúdás nélküli hosszú órákban is.

Hálával és örömmel gondolok arra a kedves szülésznőre, aki a szülőszobán fogadott és a műszakja végéig volt velem. Csak azt sajnálom, hogy nem kértem meg, maradjon velem végig. Jelenléte támogató, megnyugtató volt. Tájékoztatott, testhelyzeteket ajánlott, nem utasított. Jó őrá gondolnom.

A tehetetlenség érzése tölt el mikor arra gondolok, hogy a frissen megszületett pici fiamat egy percnyi rám helyezés után rögtön elvitték, mondván fázik és inkubátorban melegen tartják. Csak a fejemben kattogott a mondat: 'Én majd melegítem, tegyék vissza!' Nem tudtam megszólalni."

szul1

szul3

"Másállapotot a nőgyógyászatban is! Egy kolozsvári történet: 2016-ban vagyunk. Nem szülhettem, és talán genetikai okokból sosem hordhatok ki gyereket. De volt két korai vetélésem, egyik hat-, másik tizenkét hetesen. Az első otthon történt, éjszaka. Lelkileg összetört, fizikailag nem. A második otthon indult be, de hirtelen és gyors vérvesztéstől elájultam. Élettársam miután valamelyest eszméletemre térített, mentőt hívott. Félájult állapotban, reszketve feküdtem a vizsgálóasztalra (egyedül), ott feküdtem, miközben vártunk, nem tudom kire, mire, én meztelenül, szédülve.

Közben kérdezgettek románul mindenről, de én még magyarul sem tudtam összetetten gondolkodni. Fájásaim voltak – igen, tudom, hogy nem olyan, nem akkora, de a méhem másképp húzódott össze, lefelé koncentrált fájásokkal, működött a szervezetem! Fáztam, féltem, még szédültem, félig ájult voltam, fájt a lelkem, fájt a testem. Azt mondták, hogy műszeres befejezés kell, de nem volt erőm tiltakozni, pedig tudtam, hogy ha békén hagynak, talán jó lesz. De féltem, mert nagyon véreztem.

Műszeres befejezésre fel kellett másznom a másik asztalra. Én teljesen meztelenül, tíz idegen körülöttem az éjjel közepén. Hisztizik az ügyeletes főnővér, miért nincs pizsamám, mi a frászért nem vittem be. (A párom épphogy összerakta a pongyolámat meg egy bugyit. Úgy aggódott, amíg a mentők ki nem jöttek, nem mozdult el mellőlem.) Féltem, hogy mi lesz. Ott feküdtem egyedül, teljesen meztelenül az asztalon, mindenki másnak csak egy éjjeli meló voltam, én fáztam, reszkettem, szédültem és egyszer kijött belőlem a sírás. A nővér megkérdezte kiabálva, miért sírok. Akkor sírjak, ha rosszul vagyok. Nem tudtam válaszolni, mit mondjak neki…

A doki odajött, meleg volt a keze. A műszeres befejezést nem nagyon bírtam, pokolian fájt. Egy rezidens végezte. Én voltam az egyik kötelező méhűri kaparása. Yeeeee. Görcseim voltak és kapartak. Sírtam. A doki, vagy a takarítónő, vagy valaki aztán megfogta a kezem. Meleg volt a kezem. Szoríthattam az övét, nemcsak az ágyon lévő vasat. A doki kedvesen mondogatta, ne féljen, még csak egy perc. Most segíts meg Máriát mondtam, mert azt hittem, ott fogok meghalni. Arra gondoltam még: Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgy is/Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgy is.

Tudom, ha békén hagynak, csak megfigyelnek, akkor „befejezem” magamtól a vetélést. Egyszer már megtettem. A nőgyógyászom (a korábbi vetélés után) azt mondta, mellőzzük a műszeres befejezést, „nem egészséges”, csak indokolt esetben. Az állami kórházban nem mondták, miért KELL műszeres befejezés, azon kívül, hogy a rezidens kell dolgozzon. Azt KÉRDEZTÉK, miért sírok…. Hát miért sír egy vetélő nő, éjjel, egyedül, meztelenül, fájva és félve, kiterítve egy asztalon…

Hálás vagyok a dokinak, mert nem üvöltött, nyugtatott, bejött a kórterembe utána, érdeklődött. Nem kapott csúszópénzt senki, emberi volt. De azt az érzést, az asztalon nem tudom elfelejteni! Megerőszakoltak egy méhűri kaparással."

szul5

szul6

"Szerintem elég, ha annyit mondok SOTE I.

Két nappal a kiírt császár előtt (azt mondták túl nagy a baba és nem tudom megszülni. 3570 gr, 52 cm.) beindultak a fájások. 10 óra vajúdás után az orvosom hajlandó volt bejönni a kórházba megnézni.

Reggeli első császár voltam.

Mikor megvágták a hasam a magzatvíz beterítette az egyik orvosnőt. Ezt utólag tudtam meg. Ott csak annyit hallottam, hogy: bassza meg, a kurva életbe" stb stb. Nem tudtam mi történik, nem láttam semmi a lepeltől, tájékoztatást nem kaptam. Azt hittem a babával van baj. Ideges lettem, mindenem fájt, szabadulni akartam, megnézni a babát. Senki sem szólt hozzám. Rosszul lettem. Hánytam. Féltem.

És akkor jött a műszakváltás. Egyszer csak hallottam, hogy az egyik nővér felkiált: "úristen már ennyi az idő?! Lekésem a vonatot!" Majd még ketten. Ott feküdtem felvágva és épp az első lányom miatt aggódtam. A személyzet meg otthagyott. Szó szerint kirohantak a műtőből mert lejárt a műszak.

Hogy lehet ilyet csinálni? Életemben nem féltem még ennyire. Persze nemsokára megérkezett a váltás, de ezt az élményt nem köszönöm meg nekik.

Utána pár másodpercre megmutatták a kislányom pici lila lábikóját. Se a fejét nem láttam, se a testét. Nem szagolhattam, nem érinthettem meg. Nem tudtam mi van vele, hogy alakultunk.

Pár óra múlva közölték, hogy minden rendben, egészséges pici született.

Ez reggel hétkor volt. Délután fél ötkor láttam újra kerek fél órára. Legközelebb másnap délben kaptam meg a szerencsére makk egészséges kislányomat. Többé nem is eresztem el. "

Ha szerinted is fontos az ügy, oszd meg másokkal is a cikket!

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEGED
„Arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál” – szegedi orvostanhallgató mentett életet egy repülőn
A fiatal orvos korábban uszodamesterként is került már éles helyzetbe. Dékáni kitüntetést kapott, amiért életet mentett.


Életet mentett egy repülőúton Szabó András, a Szegedi Tudományegyetem hatodéves orvostanhallgatója – írja a Házipatika. Szabó februárban, egy Gran Canariára tartó repülőjáraton, egy epilepsziás rohamot kapott utason segített, amiért június végi diplomaosztóján dékáni dicséretet kapott.

„A felszállás után hamar elaludtam, majd körülbelül húsz perc múlva arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál, hogy: »Help!« Csak annyit láttam, hogy az előttem lévő sor teljes szélességében rángatózik, de nem tudtam, mi történt”

– idézi az SZTE Szabót. Amikor a légiutas-kísérők megkérdezték, van-e orvos a gépen, azonnal jelentkezett.

„Légúti akadálya volt, elharapta a nyelvét, illetve a szaturációja nem volt megfelelő”

– részletezte a frissen végzett orvostanhallgató. Egy repülő- és űrorvostan kurzuson tanultak alapján tudta felmérni a helyzetet, így döntötte el azt is, hogy kényszerleszállásra kéri a pilótákat.

A hódmezővásárhelyi fiatal orvos aneszteziológia és intenzív terápia szakágon szeretne továbbtanulni. Korábban már uszodamesterként is mentett életet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy 18 éves balatonfüredi lány lett idén az Anna-bál szépe – fotók
Soós Kriszta Szonja idén érettségizett, Budapesten tanul tovább, a bálra pedig párjával és családjával érkezett.


Elsőbálozó balatonfüredi lány, Soós Kriszta Szonja lett a 199. Anna-bál szépe. Első udvarhölgye a fővárosi Mihály Angelika, a második udvarhölgye pedig a szintén budapesti Bundschuh Jázmin lett.

A bál 18 éves szépe az idén érettségizett, és Budapesten tanul tovább, a bálra párjával és családjával érkezett. A 21 éves első udvarhölgy iskolai barátjával vett részt az Anna-bálon, míg a 17 éves második udvarhölgy a családjával jött a balatonfüredi rendezvényre, amelyen már másodszor vett részt.

Az est folyamán az idén is a báli közönség szavazta meg a 15 legszebb lányt. Közülük egy szakmai zsűri választotta ki a bál szépét és udvarhölgyeit,

akik vasárnap délelőtt a Kisfaludy Színpadon találkoznak az érdeklődőkkel, majd sétakocsikáznak a városban.

Az első Anna-bált 1825. július 26-án tartották Balatonfüreden, a Horváth-házban, Szentgyörgyi Horváth Fülöp János fogadójában a házigazda leányának tiszteletére.

Az ifjú Anna Krisztina azon az estén ismerkedett meg majdani férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, aki később az 1848-49-es szabadságharc aradi tábornok-vértanúja lett. Emlékére 2003 óta minden évben átadják az őt ábrázoló herendi porcelán huszárszobrot egy olyan embernek, aki sokat tett és tesz Balatonfüred kultúrájáért, szellemi életéért.

via MTI


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Sziget arcai: édes hármas guminővel, görög istenek és egy szokatlan páros
A Szigetet nemcsak a koncertek és a különféle előadások színesítik, hanem maga a látogatóközönség is.


Ahogy minden évben, így idén sincs másképp: a nonstop hangzavar mellett vizuális ingerekben is igen gazdag a Sziget. A fesztiválon gyakorlatilag párméterenként érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb programok. Ezek hangulatához pedig rengeteget ad a gyönyörű díszlet, a különböző színes installációk és az esti fények pompája.

Ami a Sziget esszenciáját adja, az viszont nem más, mint maga a közönség. Amíg a kilencvenes években a punkok Mekkája volt ez, addig manapság már a kisgyerekes családtól a szingli hetvenesig bárki magáénak érezheti a rendezvényt.

Ahogy a címlapfotón is látható, páran bevállalták a kőkeményre lakkozott hajat és a hozzá illő rikító sminket annak ellenére, hogy napokig moshatják majd ki magukból.

Ha fesztiválozásról van szó, akkor a divatról is illik ejteni pár szót. Neonfonatot és extrém sminket a fesztiválon is kérhetünk magunknak, de sokat mutató vagy éppen vicces ruhákkal is könnyen találkozhatunk. Az már valamivel ritkább, amikor valaki minden nap tetőtől talpig más-más extrém szettbe bújik. Találtunk egy szlovák párt, akik pont így tűntek ki a tömegből:

A divatot máshogy értelmezte egy csapat fiatal, akik ókori görög szereléssel fejezték ki tiszteletüket az olimpiai játékok előtt. Ők még józanul is vállalták ezt.

Egy picivel ittasabb srác a guminőjével karöltve keresett résztvevőt egy édes hármashoz, de felbukkantak csinos szoknyás férfiak is.

A kora délutáni órákban egy, a párnáival ácsorgó srác szúrt szemet. Be volt kötve a karja. Azt mondta lehet hogy, eltört, amikor részegen bungee jumpingozott, de a Szigeten megkérdezett dolgozók szerint nem szokatlan, hogy késő este kisebb sor van az elsősegély-sátornál.

A nyári hőségben megtelt a strand is, ahol egy stílusos úriember tűnt ki a tömegből egy fiatal hölgy oldalán. Szokatlan páros. Az óvatos rákérdezés után kiderült, hogy csak barátok, de a kedves lány nyomatékosította, hogy „nem a stricim”, mivel korábban már ezt is megkérdezték tőlük.

Az átlagtól eltérő karakterek megtalálása még a Szigeten is időigényes, de abszolút megérte minden lépés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Smile örökre elhagyta a bandát: az ország egyetlen mentőtacsija nem mosolyog többet gazdájára
Az Életjel Mentőcsoport hős kutyáját egy vásári ketrecben szúrta ki későbbi gazdája, aki meglátta benne azonnal, hogy kiváló keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.


Sikeres és boldog 13 év után elment Smile, a mentőtacskó. A szomorú hírt a Katasztrófavédelem osztotta meg a közösségi oldalán.

Egy kicsi tacsi pacsi címmel azt írták:

"Smile, az Életjel Mentőcsoport (pontosabban Életjel Mentőcsoport Önkéntes Tűzoltóság) apró, de nem csekély jelentőséggel bíró tagja örökre elhagyta a bandát.

Tulajdonképpen mindig is önálló döntéseket hozott, de megengedte társának, Turi Lacinak, hogy azt higgye, ő a főnök.

Smile 13 évvel ez előtt pontosan tudta, hogy ha elég kedvesen mosolyog ki abból a vásári ketrecből, amelyikben Laci észrevette, akkor még keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.

Smile nemcsak a romos, veszélyes terepen, a földi poklokban tudta, mi a dolga, hanem az előkelő fogadásokon, nagykövetségeken, cifra társaságban is elég jól viselkedett.

Most azért elég nagy próbatétel elé állította a gazdáját. Lacinak úgy kellene a továbbiakban mosolyognia bajbajutottra, segítségkérőre, menekülőre, hogy Smile már nem lesz ott mellette, nem segít neki, nem mosolyog vele soha többet.

13 év egy kiskutya életében egy teljes életpálya. Köszönjük, Smile….

(Laci, kezdheted nézegetni a vásárokra hurcolt kutyagyerekeket.)" - áll a bejegyzésben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk