Szavazz 2017 hétköznapi roma hősére!
A Nemzetközi Roma Napon, április 8-án harmadik alkalommal adják át az Aranypánt-díjat annak a hétköznapi roma hősnek, akit a roma közösség tagjai jelöltek. Szavazás dönt arról, hogy ki kapja a díjat.
A jelöltek mindegyike olyan hétköznapi hős, akire büszkék a társai, akinek a munkáját megbecsülik, aki elismerésre méltóan végzi a dolgát.
Az idei tíz jelöltön kívül is hosszan lehetne sorolni, hogy ki mindenki érdemelné meg a díjat. Ők mindannyian példát mutatnak, segítenek. Nem hírességek, hanem a mindennapi életükben tesznek, tettek olyat, amiért büszkék lehetünk rájuk.
A Roma Sajtóközpont Aranypánt díjára egyszerre három jelöltre lehet szavazni, és a legtöbb szavazatot kapó nyeri el a díjat. Szavazni április 8-án 13.00 óráig lehet.
Csámpai Attila, tűzoltó „Egyszer egy vonat által kettévágott autóból élve kimentettünk egy kisgyereket. Ez az, amiért érdemes ezt a szakmát csinálni, mindannyiunkat az ilyen élmények éltetnek.” –mondja a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője. A 41 éves törzszászlós sok ezer tűzesetnél és balesetnél vett részt a mentésben.
Domány Mariann, óvónő ugyanabban az épületben dolgozik, ahol ő maga is eltöltötte óvodás éveit. A Szolnok megyei Tiszabő első roma értelmiségije sokszor megkapta, hogy csak egy tiszabői cigány, de ennek ellenére sem fordult meg a fejében az elköltözés. „Ki marad, ha én is elmegyek?” – kérdezi.
Lacziné Somogyi Tímea, játszóház-vezető. A hatgyerekes anyuka Kecskemét cigány telepén nőtt fel, innen vitt az útja az egyetemig, hogy visszatérjen gyökereihez és a legrászorulóbbakon segítsen: a telepi gyerekeken. Tímea, emellett szociológusként egy mélyszegénységben élőket segítő civil szervezetnek dolgozik.
Lakatos József, kőműves életének első fele koránt sem volt harmonikus, ma már menő borászokkal dolgozó kőműves. „Annyi a munka, hogy ma reggel is listát kellett írnom, hogy hol kezdjem. Nagyon szeretek régi kövekkel, épületekkel dolgozni, a legbüszkébb a Pataki kúria pincerendszerére vagyok, három évig dolgoztunk rajta, gyönyörű lett.”
Lakatos Norbert, szobafestőként hozzátapadt a hála festője eposzi jelző, pedig bevallása szerint nem is elsősorban hálából, hanem leginkább felháborodásból festette ki a kerepestarcsai kórház orvosi szobáját. Dühítette, hogy a lányáért küzdő orvosok egy olyan helyiségben dolgoznak, ahol munka közben fejükre hullik a vakolat.
Mitrovics Zoltán pártfogóként a pécsi börtönben dolgozik, a „Tényleg olyan sok roma van a börtönökben?”- kérdést ezért gyakran megkapja. „Amíg a szegények között sok a roma, addig miért csodálkozunk, ha a börtönökbe is nagyobb arányban kerülnek?” – szokott ilyenkor visszakérdezni.
Orsós Sándor, gyámügyi szakügyintéző az elmúlt 20 évben a főváros csaknem mindegyik kerületében dolgozott szociális munkásként, gyermekjóléti szolgálatoknál. A kiégés mégis messze elkerüli, minden nap új lendülettel kezdi a napot, ahogy fogalmaz, ő nem egy pillangó lelkű segítő.
Orsós Zsolt, termelésvezető ma több ember munkáját irányítja, mint ahányan szülőfalujában összesen élnek. Egy dél-baranyai aprófaluból indulva rövid idő alatt lett felelős beosztású mérnökember, útja azonban koránt sem nevezhető zökkenőmentesnek.
Rózsa Gusztáv, autórestaurátor, felismerhetetlen rozsdás roncsokból százezer eurót érő autócsodákat varázsol, munkáját olyannyira elismerik a szakmában, hogy több mint két évre le van kötve minden kapacitása.
Seres Antal, zeneterapeuta gyerekeket tanít gitározni és énekelni, emellett röplabdaedzéseket tart a híres szentesi gimnáziumban. Öccseivel sikeres zenekart alapított, amivel a Megasztár döntőjéig jutottak, néhány éve azonban arról ismert, hogy rákos gyerekeknek segít zeneterápiás foglalkozásaival.
A jelöltekről részletesen ITT olvashatsz.
