Pacsival jelzi, ha baj van - egyedülálló munkát végez Gofree, a gluténjelző kutya
Hogyan kell elképzelni a gluténjelzést? Bengyel Nóra a már említett üvegbe teszi a mintát, például egy darab csipszet, egy kis ketchupot vagy éppen tésztát. Gofree a tartály tetején található lyukakon keresztül megszagolja, és ha érzi rajta a glutént, akkor rápacsizik. Ha nincs pacsi az üvegre, tehát Gofree nem reagál, akkor a tartályban található étel fogyasztható.
A kutyus szaglása annyira érzékeny, hogy egészen kis mennyiséget, 1 kilogrammnyi ételben 5 milligrammnyi glutént is megérez.
Ezt Bengyel Nóra külön tesztelte. Amikor az emberek csodálkoznak ezen és fantasztikusnak találják Gofree teljesítményét, ő csak annyit szokott mondani, semmivel nem fantasztikusabb, mint más kutyák, bármelyik kutya képes a glutént kiszagolni, a kérdés az, hogy meg tudjuk-e neki képzéssel tanítani, hogy ezt számunkra jelezze.
„Olvastam, és szakemberekkel le is ellenőriztettem az információt, igaz-e, hogy ha egy stadionban egy csepp parfümöt lecseppentünk, akkor azt a kutya érzi, és képes alkotóelemeire is bontani. Igaz. A kutya szaglása nem olyan, mint a miénk, hogy beleszippantunk a levegőbe, és érezzük, hogy pörköltet főzött a nagyi, milyen finom. A kutya beleszippant a levegőbe, és érzi külön az egyes alapanyagok illatát, de még a fűszerekét is. Ezért van az, hogy ha én egy szagra kondicionálással megtanítom őt – szag-jutalom, szag-jutalom –, amikor azt a bizonyos szagot megérzi, jelez. Megtanulja azt az egy szagot, majd szépen óvatosan felépítem a többit, és neki mindig ki kell szűrnie a többi közül azt az egy fontos szagot. Így képzik az embereket kereső, a robbanószert vagy kábítószert felkutató kutyákat is.”
A képzés ideje tapasztalt kiképzővel és nagyon jó szagmunkával rendelkező kutyával 3-4 hónapra csökkenthető. Egy kevésbé aktív kutyával és kevésbé rutinos kiképzővel hosszabb idő. Gofree-nál a képzés összesen 10 hónapot vett igénybe. Jelenleg egy másik gluténjelző-kutya képzése zajlik, őt Bengyel Nóra a kiképzővel együtt tanítja.
A klasszikus kiképző kutya nevelése úgy történik, hogy még kölyökként az egyesület magához veszi a kutyát, aki egy nevelőszülőnél növekszik, ott előképezzük, egy kiképző „gyúr” rajta még egy évet, és akkor hozzuk össze egy jelentkezővel. Összeszoknak, majd levizsgáznak. De ehhez kell egy nevelőszülő és egy szabad kapacitású kiképző.
Kevesen tudják, hogy a kiképzők rendszerint dolgoznak a megélhetésükért, és sokuk a munka mellett, önkéntesként, hétvégén végzik a képzést. A vakvezetőket kivéve senki sem kap támogatást a kiképző munkáért, és az önkéntességünk a kapacitást erősen behatárolja.
A másik probléma, hogy még nem elég széles körű a segítő kutyák elfogadottsága Magyarországon. Rendszerint a vakokhoz és gyengénlátókhoz kötik az emberek a segítő kutya jelenlétét, és azt már megszokták. De más fogyatékosság vagy esetleges egészségügyi probléma esetén már adódhatnak nehéz szituációk. Az egyik hallássérült hölgy segítő kutyáját például nem akarták beengedni a boltba, pedig a hölgy számára tovább nehezítette a kommunikációt, hogy a maszkviselés miatt szájról olvasni sem tudott. Nekünk is akadt egy ízben vitánk egy étteremnél, mivel nem akarták Gofree-t beengedni, holott a jelenléte létfontosságú, egy cukorbeteg vendégnél pedig egyenesen életmentő lehet, ha ott van mellette a vércukor szintjét jelző kutya, vagy egy ételallergiás mellett a kutyája, aki jelzi, hogy számára életveszélyes összetevő van az ételben.
Ezzel kapcsolatban is akad még teendő: edukálni az embereket, a hivatalokat és a döntéshozókat, hogy minél természetesebbé és elfogadottabbá váljon a segítő kutyák jelenléte.”
