Narradívák: „Nélkülük olyan a világ, mintha fekete-fehér tévét néznék, velük viszont olyan, mintha moziban lennék”
Kötelező audionarráció
Szeptember óta Magyarországon már kötelező a főműsoridőben sugárzott magyar gyártású filmek és sorozatok kommunikációs akadálymentesítése. Bár a szakemberek szerint a médiatörvény ezen módosításának egyelőre még nem tesz eleget minden tévétársaság, sokan pedig hivatásos audionarrátor nélkül akarják megoldani a feladatot.
„Nyugaton sokkal nagyobb a lefedettség a kultúrában és az élet más területein is. Évekkel ezelőtt mi is megvettünk egy eszközt a színháznak, amit korábban Németországban láttam. Ez egy applikáció, amelynek segítségével a látássérültek a telefonjukon tudják hallgatni az élő narrációt a színházban. De sajnos, úgy tudom, mi vagyunk az egyetlen színház még mindig Magyarországon, akik ezt használjuk. A neve egyébként MobilConnect, és külföldön létezik a CinemaConnect is, amit mozikban használnak, de itthon egyetlen egy moziban sincs ilyen.”
Nyugaton a színházak is sűrűn veszik igénybe audionarrátorok segítségét. A szakemberek szerint hazánkban viszonylag ritka erre a lehetőség. Illetve akkor dolgozhatnak, ha kijárják maguknak. Sokszor még a pályázatokat is ők maguk írják a színházak számára.
„Ráadásul, ha vége a pályázatnak, ők saját büdzséből ritkán költenek az akadálymentesítésre. Hiszen ez nem egy gazdasági, hanem egy erkölcsi nyereség.
Cecília azt mondja, neki szerencséje volt, hiszen a Pesti Magyar Színház igazgatójának, Dr. Zalán Jánosnak a kommunikációs akadálymentesítés volt a kutatási témája az egyetemen. Így amikor megkereste, ő pontosan értette, miről van szó. Egy hét alatt fel is vették főállásba, így Cecília az egyetlen audionarrátor az országban, aki kizárólag ebből a munkából él.
Olyan jelnyelvi tolmács, akit főállásban alkalmazna színház, nincs ma Magyarországon.
– teszi hozzá Ildikó.
Fotó: Kundri Tamás
Segítek a hozzánk fordulóknak a mindennapi életben is jeltolmácsként. Ez a telefonos vagy hivatali ügyintézéstől a szövegértelmezésen keresztül a banki, rendőrségi, bírósági eljárásokig terjednek. Minden olyan területen, ahol szükség van a kommunikáció segítésére, vagy a törvény előírja a jelnyelvi tolmács alkalmazását, mert kizárólag színházi munkákból nem tudnék megélni” – fejti ki a szakember.
Éppen ezért a Narradívák már nem csak a színházi és filmes világban gondolkodnak. Most azon dolgoznak, hogy az élet más területein is hasznosan tudják segíteni a sérült embereket.
Érzékenyítés
A csapat ezen kívül feladatának tekinti az ép emberek érzékenyítését is. Ezen Andrásék is dolgoznak a Budakörnyéki Látássérültek Közhasznú Egyesületével. Ők iskolákba járnak és osztályfőnöki órákon ismertetik meg a gyerekeket a látássérültek hétköznapjaival, életével.
A Narradívák is hasonló programokon dolgoznak, de ők a felnőtteket is szeretnék megszólítani. Úgy érzik, hogy Magyarországon az ép emberek számára még mindig sokszor tabu erről beszélni, kérdezni, ezért sokak számára szinte teljesen ismeretlen az, ahogyan a látás- vagy hallássérültek a mindennapjaikat élik.
