Sándor 43 éve él golyóval a fejében
A csúzai (Csúza egy horvátországi magyar falu) Cövek Sándor életét egy 43 évvel ezelőtti sajnálatos baleset örökre megpecsételte. Fél oldalára teljesen lebénult. Minden baja ellenére hite nem hagyta el, és örül, hogy egyáltalán életben maradt.
Rossz időben, rossz helyen
Lakodalom volt a drávaszögi Csúzán 1971. december 12-én. Cövek Sándor szomszédja nősült. A család otthon tartotta a menyegzőt. Már javában folyt az ünneplés az éjszakában, amikor egy lövés riasztotta meg a násznépet. A lövés az utcáról érkezett, a golyó fejbe találta a szobában tartózkodó, akkor 19 éves Cövek Sándort. A 7 milliméteres ólomlövedék a jobb szeme felett hatolt be, és mélyen belefúródott Sándor fejébe. A ravaszt Sándor ittas állapotban lévő unokatestvére húzta meg, azt mondta, a lámpát akarta kilőni, de célt tévesztett.

"A lövés után nem tudtam rögtön felfogni, hogy mi is történt velem, csak éreztem, hogy valami nincs rendben. A legfurcsább az volt, hogy egyáltalán nem vérzett a seb. A násznép soraiban ott volt egy dárdai kocsmáros, kocsijával bevitt az eszéki sürgősségi osztályra. Az út során mindvégig eszméletemnél voltam. Az eszéki kórházból azonnal átszállítottak a belgrádiba, mivel az itteni orvosok tanácstalanok voltak, az óra pedig ketyegett" – idézi fel Cövek Sándor.
Az ottani orvosok sem tudtak mit kezdeni a sérülésével, csupán fájdalomcsillapítókkal kezelték. A golyót nem merték eltávolítani, azt mondták, csak nagyobb kárt okoznának vele. A lövedék több fontos idegközpontot is megsértett, ezért a bal oldalára teljesen lebénult.
"A műtét további kockázattal járt volna, így nem egyeztünk bele a rizikós operációba. Mindezek ellenére az elkövetkező három évemet kórházban töltöttem. Végül 1974 nyarán engedtek ki, de a golyót nem távolították el, ott van mind a mai napig" – erősíti meg Sanci bácsi. Riportalanyunk azt is hozzáfűzte, hogy szerinte unokatestvére túl enyhe büntetést kapott, csupán másfél évet, és ami még jobban fáj neki, még csak bocsánatot sem kért tőle a történtekért.

A baleset után
A baleset előtt Cövek Sándor az eszéki élelmiszeripari egyetem elsőéves hallgatója volt. Nagy tervei voltak az életben, ám azon a balszerencsés napon mind szertefoszlottak. Miután három év után kijött a kórházból, tanulmányait már nem tudta folytatni, ezért más elfoglaltság után kellett néznie. Hatvanszázalékos rokkantként ez nem volt egyszerű.
"A munkaközvetítő irodában akkoriban szerencsémre egy falubeli ismerős, Segota Leó dolgozott, ő segített munkát találnom, ezért mindörökre hálával tartozom neki. A Bellye vállalat egyik raktárában helyezkedtem el segédraktárosként. A dolgom az áruk nyilvántartása volt, ezt fél kézzel is el lehetett végezni. Egészen 1986 augusztusáig csináltam ezt a munkát, akkor idő előtti rokkantnyugdíjba küldtek" – emlékezik vissza Sándor.


Riportalanyunk 2002-óta egyedül él, családtagok, közeli rokonok nélkül. A sors iróniája, hogy legközelebbi élő rokona épp az az ember, aki azon a napon azt a bizonyos lövést leadta. Hozzátartozók híján csupán szomszédaira hagyatkozhat, akik alkalmanként meglátogatják, segítik, amiben tudják. Főzni persze fél kézzel nem tud, ezért Sándor étrendje nem éppen változatos. Általában konzervek, gyümölcsök és felvágottak kerülnek az asztalára. Ha az idő engedi, szívesen eljár sétálni, de a legtöbb idejét olvasással tölti. Kedvenc témája a történelem. Hányatott sorsa ellenére Cövek Sándort nem gyötrik kétségek, hitét nem vesztette el.
"Furcsán hangzik, tudom, de nem vagyok elégedetlen a sorsommal, hiszen, ha belegondolok, lehetne ennél sokkal rosszabb is. Becsülnünk kell az életet, és el kell viselnünk minden megpróbáltatást, bármilyen nehezek is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom a történteket, ám változtatni rajtuk sajnos már nem tudunk, bele kell törődnünk" – meséli higgadtan a 62 éves Cövek Sándor, aki örült megkeresésünknek, mert egy kis változatosságot vittünk szürke hétköznapjaiba.
Forrás: HUNCRO
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!