Négy Down-szindrómás lányt fogadott örökbe és nevelt fel férjével a tanárnő
Amikor Lorraine Cridge 30 évvel ezelőtt elhatározta, hogy családot alapít, még nem sok szülő fogadott örökbe fogyatékossággal élő gyerekeket. A ma már nyugdíjas tanár azt mondta a Metrónak, hogy mindig is átérezte a fogyatékkal élők helyzetét:
"Talán furcsán hangzik, de olyan volt ez akkor, mintha egy előre elrendelés. Persze nem a vallásos értelemben, de mégis valami hasonló. Tudtam, hogy ez olyasmi lesz, amit mindig is tudtam, hogy meg kell tennem, és meg is akartam tenni. Úgy voltam vele, hogy a többség egészséges, fehér gyerekekre vár, hát akkor meghagyom nekik őket, én pedig családot alapítok olyanokkal, akiknek másképp erre nem lenne esélye" - mesélte a lapnak az asszony.
Lorraine mindig is egy teljesen hétköznapi családot szeretett volna. Férjével, Derekkel születésnapi partikról, parkbéli piknikekről és tengerparti vakációkról ábrándoztak. Ahogy egyre jobban beleásták magukat a Down-szindrómás gyerekek világába, egyre inkább azt gondolták: ez kell nekik.
Az első gyerek, Laylat 1986-ban csatlakozott a családhoz, valamivel később pedig ikreket ajánlottak a Cridge házaspárnak. Az ismerőseik közül ekkor sokan féltették őket a három fogyatékkal élő lány nevelésétől, de belevágtak. Carlyn és Rose után még egy Down-szindrómás lány, Lucy érkezett Cridge-ékhez.
Lorraine folyton azt várta, hogy mikor jönnek már a nehézségek, de valahogy soha nem voltak igazán nehéz pillanatok. Bizonyos szempontból könnyebb helyzetben is volt, mintha ép gyerekei lettek volna, például soha nem kellett azért aggódnia éjszakánként, hogy hol vannak a lányok.
Pillanatok elrepült az együtt töltött harminc év, a gyerekek még mindig együtt élnek a család házában, miközben Lorraine és Derek már elköltöztek. A négy nővér kiválóan megvan, felosztják egymás között a feladatokat: Layla anyáskodó lett, ő végzi el a házimunkák legnagyobb részét is, például a testvérei szobáit is ő takarítja.
Az ikrek valamivel csendesebbek, nagyon közel állnak egymáshoz, alig csinálnak valamit a másik nélkül. Ezzel szemben Lucy egy igazi energiabomba, kicsit talán hiperaktív is, és rettentően vicces alkat.
