Mezítláb ment a reptérre, mert a cipőjét egy hajléktalannak ajándékozta
Nap mint nap találkozunk olyan emberekkel, akiknek segítségre van szükségük - bár sokszor nem kérnek segítséget. A Love What Matters Facebook-oldalon osztották meg az alábbi, szívmelengető történetet, amelynek hőse saját cipőjével, ami éppen a lábán volt, segített ki egy hajléktalan embert.
A teljes történet a férfi szavaival
„Ma reggel mezítláb mentem el a repülőtérre, és nagyon jó érzés volt. A reptér előtt megálltam egy Starbucksban, hogy vegyek még gyorsan egy kávét San Franciscóban, mielőtt a reptér felé veszem az irányt.
Beálltam a sorba egy hajléktalan férfi mögé, akin nem volt cipő, de elég aprót összegyűjtött ahhoz, hogy vegyen egy banánt és valami innivalót. Miután megkapta az italát egy kicsit kilöttyintett belőle a padlóra, és gyorsan rohant, hogy hozzon pár szalvétát, amivel feltörölhet maga után, miközben azt mondta, hogy: 'Utálnám, ha valaki belelépne ebbe.'
A cipő nélküli férfi azon aggódott, hogy valaki más, aki van cipő, belelép majd a piszokba.
Követtem, amint az üzlet felé ment, hogy még több szalvétát hozzon, és megkérdeztem tőle, hogy van-e cipője. Azt mondta: 'Haver, ellopták őket előző éjjel, de tudod, mit? Nem fogok panaszkodni, ilyen az élet hajléktalanként'. Szép napot kívánt nekem, és nem kért semmit sem. Még egyszer mondom, nem kéregetett, nem is kért tőlem semmit.
Megkérdeztem tőle, hogy hányas a lába. Válaszolt, hogy 45-ös. Mondtam, hogy nekem 48-as, de odaadom neki a cipőmet, ha szeretné. Nem is gondolkodott rajta, nem érdekelte, hogy hányas volt.
Levettem a cipőmet, odaadtam neki, és szó szerint eleredtek a könnyei.
Az autómig követett és többször is megkérdezte, hogy biztosan oda akarom-e neki adni a cipőmet. Nem gondoltam meg magam, hiszen a négynapos útnak úgy vágok neki, hogy itt van a táskámban egy másik pár cipő.
Fotó: Facebook
Nem azért mondom el mindezt, hogy valaki megveregesse a vállamat, hanem, hogy felhívjam a figyelmet: nagyon jó emberek vannak odakinn, akiknek segítségre van szükségük. Mindenkinek meg van a saját története. Akárhogy is nézem, én hálát adhatok azért, hogy a munkámnak köszönhetően időnkét ingyen juthatok egy pár cipőhöz.
Látnátok kellett volna a férfi arcát: mindent megért, amikor odaadtam neki azt a cipőt!
Remélem, hogy nagyon élvezni fogja azt a Nike Air Prestost, és megtalálja a módját annak, hogy ő is jót cselekedjen valakivel cserébe. Azt is remélem, hogy azok közül, aki ezt elolvassa, lesz olyan, akit inspirálni fogok, hogy ő is tegyen valamit jót ma másokért. A sok őrültség közepette, ami manapság történik találd meg az utat, hogy akár egy kis változást is elérj.”
