Magyar önkéntesek építenek újabb napiskolát a Himalájában
Hogy törhetnének ki a gyerekek a világ egyik legelszigeteltebb és legkietlenebb szegletéből? Hogyan lehet élhető közösségi tereket varázsolni a világ tetejére, ahol még az áram is luxuscikk, nemhogy a fűtött tanterem? Egyáltalán: mit keresnek magyar vályogvetők a Himaláján? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ a Csoma Szoba Alapítvány legújabb kihívása.
A világhírű magyar polihisztor szellemi örökségét ápoló Csoma Szobája Alapítvány évről-évre próbál helyi igényekkel összehangolt, fenntartható válaszokat adni a Himalája vonulataitól körülzárt kicsi faluban, Zanglában. Az idei, közösségi finanszírozású „digitális téglajegy” kampány kitűzött célja, hogy újabb, napenergiával működő passzív házakat építsenek a ladakhi iskolások számára.

Képek: Csoma Szobája Alapítvány, 2017
A Csoma Szobája Alapítvány neve ismerősen csenghet azoknak, akik képben vannak a külföldön aktív magyar civil szervezetekkel, az ökotudatos építészettel, Kelet-Tibettel vagy épp a polihisztor Kőrösi Csoma Sándor életútjával kapcsolatban.
A Csoma Szobája Alapítvány még
2007-ben határozta el, hogy megmenti Kőrösi Csoma Sándor Himalája-beli „otthonát”, a 3500 méter magasan fekvő Zanszkár völgyében található királyi palotaerődöt.
Az erőd többek között arról nevezetes, hogy itt készítette el a tudós Kőrösi Csoma a világ első tibeti-angol szótárát. A kutató közel másfél évig élt a „világ tetején”, a buddhista szerzetesekkel szomszédos kicsiny szobában, a külvilágtól elzárva.
A palota renoválása, a 16. századi műemlék régészeti feltárása, tudományos feldolgozása után
a Csoma Szobája Alapítvány egy napenergiával működő, passzív iskola építésébe kezdett 2012-ben.
Kitartó munkájuknak köszönhetően ma már négy tanterem, egy mellékhelyiség és egy téli tanárszállás áll a zanglai hegyoldalban.


Az építészeti megközelítés a civil szervezetet alapító Irimiás Balázs műemlékvédelemi szakértő szemléletéből, érdeklődéséből fakadt. A palota körüli állagmegőrzést követően, ez a megközelítés további kapcsolódási pontot kínált Zangla lakosságával is.
A kezdetben – 2007-ben – egy kalandos biciklitúrával indult, és a ladakhi régió épített emlékei iránti szakmai kíváncsiságból kinövő projekt mára építészeti motivációit, érdeklődését megtartva, a helyi közösség igényeire keres válaszokat az oktatás és környezettudatos megoldások alkalmazásával.
A „napiskola” tantermeinek felhúzása mellett – a helyi mesteremberek és a nyaranta felálló nemzetközi önkéntes csapat munkájának köszönhetően – az Alapítvány a helyi állami iskolába is delegált önkénteseket, kipótolva a nyári időszakban a mezőgazdasági munkák miatt jelentkező tanárhiányt. A kötelező órákon túl, az önkéntesek az iskola után kreatív foglalkozásokkal várják a zanglai gyerkeket, vagy épp a buddhista szerzetesnövendékeknek adnak játékos angolórákat.



Dilemma, hogy egy Budapestről megtervezett épületegyüttes, vagy az elmúlt tíz év tapasztalatai tudnak-e valós válaszokat adni a zanglai emberek életkörülményeire: a fogyasztási cikkeken keresztül begyűrűző globalizációra, a sokáig ismeretlen szervetlen hulladék problémájára vagy akár a közelítő észak-indiai úthálózat okozta gazdasági, turisztikai változásokra.
Az Alapítvány most meghirdetett kampányában további két, napenegriával fűthető vályogtanterem kivitelezésére gyűjt.
Ezúttal azonban a dél-zanglai és a környező falvak diákjai számára keresnek megoldást a télen szünetelő oktatás beindítására a Zanszkár-folyó medréhez közelebb eső Tanpó településén. A kemény – akár mínusz 30 fokos – hidegben, az elnyúló téli szünet lerövidítésével az Alapítvány a kulturális felzárkózásban és a helyi közösségi élet erősítésében egyaránt nagy segítséget nyújthat.
A kampány célja tehát az, hogy legyen egy meleg – jelen esetben napenergiával fűtött – közös tér, ahol össze lehet jönni, mesélni, tanulni egymástól.
Maga az épített szolárkonstrukció (mint beépített üvegfelület mérete és tájolása, a tetőszerkezet enyhe lejtése) is mintát adhat a helyi családok számára, jövőbeli házaik tervezéséhez.
Az Alapítvány ereje éppen ebben rejlik: az időszakos beavatkozások helyett hosszabb távú célkitűzések megfogalmazásában és elérésében. Ezt igazolta két önkéntes téli látogatása is, akik inkognitóban, egy kemény magashegyi túra után érkeztek a hóval borított Zanglába, ahol tapasztalatokat és bizonyosságot szerezhettek az eddig készült iskolaépületek használatáról, a komfortos melegben a nemez szőtteseken tanuló ladakhi gyerekek között.



Aki támogatni szeretné a Csoma Szobája 2017-es Indiegogo kapmányát, az IDE kattintva válthat „digitális téglajegyet”!