KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ma még kuriózum a gyermekét egyedül nevelő vak apa

Demeter Viktor egyedülálló apa, ő gondoskodik a kétéves kislányáról, de ezt egyáltalán nem érzi tehernek. Riport.


A kétéves Kittit reggelente az édesapja, a harminc éves Demeter Viktor pelenkázza és öltözteti, de a kislány maga választ cipőt. Egyedül veszi fel. Azután felemeli a lábát, hogy az apukája ellenőrizhesse, nem cserélte-e fel a balt és a jobbat. Ha "kacsaláb" akkor át kell cserélnie.

Viktor tapintással állapítja meg, rendesen felhúzta-e Kitti a cipőjét, és nem fog-e útközben leesni a lábáról.

Aztán leveszi a kalaptartóról a fehér botját, kézen fogja a kislányát, bezárja maga mögött az ajtót, és indulnak a bölcsődébe. Viktor ugyanis születése óta vak. És egyedül neveli a kislányát.

v4

Eleinte meg kellett szoknia, hogy nem egy asszonnyal él, hanem egyedül fekszik le, nincsen kihez szólnia. Esténként, amikor Kitti már elaludt, és csend volt körülötte, Viktor telefonálgatott. „Talán akkoriban magányosnak éreztem magam.” Ennek ellenére Demeter Viktor nem úgy éli az életét, hogy neki mennyire nehéz a dolga. Egy-egy helyzet után csak utólag gondol bele, hogy hű, ez azért kemény volt.

„Néhány hete Kittinek hányás-hasmenéses betegsége volt. Felhívtam a doktornőt, megbeszéltük, hogy azonnal bemegyünk. Taxit rendeltem, negyed órával későbbre - ez elegendő időnek tűnt. Ezután szegény Kitti újra hányt, újra kezdtem az öltözésünket, de szegény rosszul érezte magát, bújt hozzám, közben pelenkát is kellett cserélni. Na, akkor éreztem úgy, hogy két ember valószínűleg jobban meg tudná osztani a feladatokat,

de csak akkor tudatosult bennem, milyen meredek helyzet volt, amikor beültem a taxiba, és sóhajtottam egyet, hogy Úristen, megcsináltuk! Más értelemben nem érzem az egyedülálló szülői lét nehézségeit, nem érzem tehernek.”

Kíváncsi vagyok, mások sem érzékeltetnek-e vele ilyesmit. Viktor azt mondja, hogy elsősorban a férfiak nyilatkoznak így, mivel jó részük valamiért nem érzi ennyire magáénak a gyermekét. A környezetében nincsenek egyedülálló, csak „normális apukák, aki részt vesznek a család életében, igen. Az én apukám nem ilyen volt. A gyermekneveléshez való hozzáállásomat tudat alatt talán az is befolyásolhatta, hogy nem kaptam meg tőle, amire szükségem lett volna. Talán ezzel kompenzálom. Soha nem akartam olyan apa lenni, mint ő.”

v1v3
v2

Az első napok, hetek Kittivel kettesben nyugodtan teltek, pedig Viktor arra számított, hogy a kislány rosszul éli meg a helyzetet, sírósabb lesz. A legfurcsább a napi rutinba való belerázódás volt. Eleinte hajnalban kelt, órákkal Kitti ébredése előtt. „Ma már például sokszor addig alszom – teljesen nyugodtan –, amíg ő. Az ágyamhoz sétál, megfogja a kezem, apa kipattan, teát főz, kávét főz.” Kitti egyébként kifejezetten segítőkész és rendszerető gyerek. Viktor biztos benne, hogy ez az ő vakságára vezethető vissza.

Kitti és Viktor egy átlagos napja így telik

Miután felkeltek, Kitti felmászik az etetőszékbe és beleül. Készül a reggeli, Viktor kávézik, a kislánya babanyelven beszél hozzá. Viktor elmeséli például, hogy mit álmodott, és arra kéri, ha majd nagyobb lesz, és tud már beszélni, mesélje el az álmait, mert arra kíváncsi leszek.

Reggeli után Viktor először Kittit öltözteti fel. Pelenkát úgy cserél, hogy a kislányát a kád szélére állítja, leveszi a pelust, és akár van benne valami, akár nincsen, a kádba dobja. Ezután Kittit a mosdóra ülteti, és ott megmossa. A törlőkendős megoldás neki vakként nem annyira tetszik, és az eredmény sem biztos, mert nem látja, mindent letörölt-e.

A pelenkázón öltözteti, aztán jön a cipő. Kitti időnként, amikor várnia kell Viktorra indulás előtt, sürgetve elé dobja a cipőjét. A bejárati ajtónál a kislány megpróbálja megmutatni, hogyan tudja bezárni – csukni már tudja, zárni még nem, és emiatt az ajtó le is szállt.

Elsétálnak a bölcsibe, majd Viktor megy a munkahelyére – innen két sarokra van a Lepkeháló Egyesület által működtetett Demeter Masszázs szalon, ahol masszőrként dolgozik. Munka után elmegy Kittiért a bölcsődébe; hazafelé játszanak, Viktor mondja neki, hol lassítanak, hol kelnek át a zebrán. A kislány néha Viktor elé toppan, hogy vegye fel, ő megpuszilgatja, aztán folytatják az utat. Egy-egy alkalommal hazafelé menet a bevásárlást is elintézik.

Otthon, a két szobás önkormányzati lakásban patika rend és tisztaság van. Ha Kitti meglát egy morzsát, felveszi, Viktor arra is megtanítja Kittit, hogy játék után pakoljon el maga után. A fürdetés, a vacsoráztatás is flottul megy, pár alkalommal viszont előfordul, hogy Kitti összekeni az apukája pólóját, amikor az kiemeli a az etetőszékből, mert nem látja a maszatot.

Lefekvés előtt Viktor mesél Kittinek.

v8

„Mindig is tudtam, hogy egyszer lesz gyermekem” - mondja Viktor. A legtöbben elfogadják a helyzetét, azzal együtt, hogy

az egyedülálló vak apa kuriózum, mint ahogy van, akinek az is kuriózum, hogy a vakok önállóan esznek, önállóan dolgoznak, és önállóan közlekednek.

A látók többsége ugyanis egyáltalán nem ismeri a vakok életét. „Ugyanolyan emberek vagyunk, mint a többi, és ugyanúgy élünk, azzal a különbséggel, hogy a látás hiányában bizonyos dolgokat másképp teszünk.” „Például, hogy mindig rend legyen, és mindig ugyanott legyenek a megszokott tárgyak?" - kérdezem. „Persze, de az egy rendszerető emberrel is így van” - válaszolja Viktor. „A látó is órákig keresgélni fogja a dolgait, ha nem ugyanoda tette vissza, ahonnan elvette.”

v9

Érdekel, mit szólt Viktor családja ahhoz, hogy ő fogja nevelni Kittit, és nem az anyukája. „Apukám megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne, mert nagyon nehéz dolgom lesz. Én erre azt válaszoltam: Nem mindenki olyan apa, mit te vagy.”

Viktort az anyukája mindenben támogatja, bár addig nem is hitte el, hogy a fia tényleg meg tudja és akarja csinálni, amíg egyedül nem maradt a kislánnyal. „Anyukámmal szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk – szeretném, ha a miénk is ilyen lenne Kittivel. Mindent megteszek érte."

A férfi egyébként úgy gondolja, bizonyos szempontból könnyebb dolga van, mint azoknak, akik ketten nevelnek kisgyermeket. A két szülő szerinte sokszor kétfélét akar, más elvek mentén nevelnének.

Aki egyedül van, annak nem kell a másik szülővel vitatkoznia.

„Gyakran azért lesz valaki egyedülálló, mert a kapcsolat nem működött, nem volt köztük egyetértés. Ott valószínűleg a gyermeknevelésben is akadtak konfliktusok. Mi Kitti anyukájával természetesen megbeszéljük, mi a helyes irány, de én vagyok a pont a mondat végén.”

v6
Az újpesti önkormányzatnak sokat köszönhet

Demeter Viktor már fiatalon is számíthatott a segítségükre. Amikor 21 évesen elköltözött otthonról, hogy önálló életet kezdhessen, önkormányzati lakásba költözhetett.

Amikor Viktor megnősült, majd kiderült, hogy a felesége kisbabát vár, kérvényezték, hogy nagyobb lakást kapjanak. A képviselők a férfi elmondása szerint maximálisan azonosultak a helyzetükkel és a hozzáállásuk is lelkesítő volt.

Viktor azt mondja, hogy amiben csak tudta, támogatta a képviselő-testület és a polgármester. Egyszer valamilyen problémával fordult üzenetben Wintermantel Zsolthoz a Facebook-oldalán. A polgármester szombat reggel válaszolt neki, kis türelmet kért míg utánajár, majd végül keddre elintézte, amit kért. Viktor újpestiként nagyra értékeli ezt az emberséges hozzáállást.

Korábban a férfi bébiszittert is keresett a kislánya mellé, mivel előfordult, hogy estébe nyúlóan kellett dolgoznia. Aztán feladta. Voltak jó és rossz tapasztalatai is. „Nem tetszett, amikor az egyikük felültette Kittit az ablakpárkányra, és úgy játszott vele. Szerinte jó móka volt, szerintem pedig életveszélyes dolog, és nem szeretném, ha ilyet játszanának vele azok, akiknek órabért fizetek azért, hogy vigyázzanak rá.”

Viktor úgy döntött, inkább korábban bezárja a szalont és igyekszik időben a bölcsibe érni. És akkor mindig apa lesz vele este, apa mesél neki elalvás előtt. „Ráadásul kialakulóban van egy kapcsolatom, így ha olyan program adódna, amelyet egyedül nem tudnék megoldani, például a játszóterezés vagy az állatkert, arra már ketten leszünk.”

v5

Hogy mégis mi a legnehezebb Viktor számára? A munka és az apai teendők összeegyeztetése. Kompromisszumot kellett kötnie a karrierépítésben. Szeretett volna továbbtanulni, de erre Kitti mellett nem lesz sem lehetősége, sem ideje. A szakmájában sem ártana továbbképzésekre járnia, és bár találna hétvégi alkalmakat, ezek legtöbbször pont nem azokra a hétvégékre esnek, amikor Kitti az anyukájánál van. Éppen meg tudná oldani azt, hogy vigyázzon valaki a kislányára, Viktor sajnálja azt az időt feláldozni, amit a gyermekével tölthetne.

A mindennapok apróságai

Amikor hosszabb távolságra mennek, vagy több sávos úttesten kell átmenniük Kittivel, kenguruban viszi. A járdaszigeteket nem szereti. Különösen azokat nem, ahol villamos is jár, mert mindig attól fél, hogy ha csak a kezét fogja a kislánya, váratlanul kihajol, és baj lesz.

Amikor nem használnak kengurut, olyan erősen és biztonságosan próbálja fogni a kicsi kezét, hogy amennyire csak lehet. Így Kitti is megszokja, hogy ne engedje el magától az apukája kezét.

Néha teljesen jó szándékkal próbálnak segíteni nekik az üzletekben vagy az után az emberek, de olyasmiben, amiben nem tudnak. Van, aki nem érti például, hogy Viktor nem szeretné, ha felemelnék, megfognák a kislányát, és Kitti is fél az idegenektől. Előfordul, hogy azt sem könnyű elmagyaráznia, hogy nem mozgáskorlátozott szülő, hanem vak.

Tévét nem néz vele, de nem a vakság miatt, hanem mert Viktor úgy véli, az ő generációjának éppen elég kárt okozott az, hogy sokat ültek a tévé vagy a számítógép előtt. Pár mai mesét megnézett, de nagyon rossz véleménnyel van róluk, sem a szövegük, sem a szereplők hanghordozása, sem a történet nem tetszik neki. Szerinte a régieknek – a Pumuklinak, a Süsü a sárkánynak és a többinek – még volt érdemi mondanivalója és igényes nyelvezettel írták meg őket.

Viktor maga fogalmaz esti mesét Kittinek esténként. Azzal kezdi, hogy „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy törpe. 2014. február 26-án megszülettél…” Elmeséli neki az aktuális napot, azt is elmondja, mi volt a nap tanulsága, majd egy kis mondókával fejezi be, amiből Kitti tudja, hogy az már a mese vége.

v10v7dv1

Amikor Kitti kéthetente az anyukájánál van, hiányzik Viktornak. „Nem szuszog a másik szobában, nem hallom, ahogy a játékaival zörög, hiányoznak a reggeli szertartások, az, hogy felkeltsen, hogy reggelizni akar.

Az édesapa gyakran tépelődik azon, mi lesz majd velük később. „Egy egyedülálló szülő úgy érzi, a gyermeke jövőjét neki kell megteremtenie: lakást, kocsit, továbbtanulást biztosítani. Egy fizetésből ez elég nehéz. A munkámban is van némi bizonytalanság: ha betegség vagy más miatt kevesebbet tudok dolgozni, csak annyit keresek, amennyi a csekkek befizetésére elég. Az ilyen helyzetekre kellene tartalékot képezni. Sok munkával jár egyedülálló szülőnek lenni, és sok kitartásra van szükség.

„De amit az ember egy ölelésben, egy pacsiban, egy nevetésben kap, vagy amikor először kimondta, hogy apa, az mindenért kárpótol. Kittit imádom, életem fő művének tartom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEGED
„Arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál” – szegedi orvostanhallgató mentett életet egy repülőn
A fiatal orvos korábban uszodamesterként is került már éles helyzetbe. Dékáni kitüntetést kapott, amiért életet mentett.


Életet mentett egy repülőúton Szabó András, a Szegedi Tudományegyetem hatodéves orvostanhallgatója – írja a Házipatika. Szabó februárban, egy Gran Canariára tartó repülőjáraton, egy epilepsziás rohamot kapott utason segített, amiért június végi diplomaosztóján dékáni dicséretet kapott.

„A felszállás után hamar elaludtam, majd körülbelül húsz perc múlva arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál, hogy: »Help!« Csak annyit láttam, hogy az előttem lévő sor teljes szélességében rángatózik, de nem tudtam, mi történt”

– idézi az SZTE Szabót. Amikor a légiutas-kísérők megkérdezték, van-e orvos a gépen, azonnal jelentkezett.

„Légúti akadálya volt, elharapta a nyelvét, illetve a szaturációja nem volt megfelelő”

– részletezte a frissen végzett orvostanhallgató. Egy repülő- és űrorvostan kurzuson tanultak alapján tudta felmérni a helyzetet, így döntötte el azt is, hogy kényszerleszállásra kéri a pilótákat.

A hódmezővásárhelyi fiatal orvos aneszteziológia és intenzív terápia szakágon szeretne továbbtanulni. Korábban már uszodamesterként is mentett életet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy 18 éves balatonfüredi lány lett idén az Anna-bál szépe – fotók
Soós Kriszta Szonja idén érettségizett, Budapesten tanul tovább, a bálra pedig párjával és családjával érkezett.


Elsőbálozó balatonfüredi lány, Soós Kriszta Szonja lett a 199. Anna-bál szépe. Első udvarhölgye a fővárosi Mihály Angelika, a második udvarhölgye pedig a szintén budapesti Bundschuh Jázmin lett.

A bál 18 éves szépe az idén érettségizett, és Budapesten tanul tovább, a bálra párjával és családjával érkezett. A 21 éves első udvarhölgy iskolai barátjával vett részt az Anna-bálon, míg a 17 éves második udvarhölgy a családjával jött a balatonfüredi rendezvényre, amelyen már másodszor vett részt.

Az est folyamán az idén is a báli közönség szavazta meg a 15 legszebb lányt. Közülük egy szakmai zsűri választotta ki a bál szépét és udvarhölgyeit,

akik vasárnap délelőtt a Kisfaludy Színpadon találkoznak az érdeklődőkkel, majd sétakocsikáznak a városban.

Az első Anna-bált 1825. július 26-án tartották Balatonfüreden, a Horváth-házban, Szentgyörgyi Horváth Fülöp János fogadójában a házigazda leányának tiszteletére.

Az ifjú Anna Krisztina azon az estén ismerkedett meg majdani férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, aki később az 1848-49-es szabadságharc aradi tábornok-vértanúja lett. Emlékére 2003 óta minden évben átadják az őt ábrázoló herendi porcelán huszárszobrot egy olyan embernek, aki sokat tett és tesz Balatonfüred kultúrájáért, szellemi életéért.

via MTI


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Sziget arcai: édes hármas guminővel, görög istenek és egy szokatlan páros
A Szigetet nemcsak a koncertek és a különféle előadások színesítik, hanem maga a látogatóközönség is.


Ahogy minden évben, így idén sincs másképp: a nonstop hangzavar mellett vizuális ingerekben is igen gazdag a Sziget. A fesztiválon gyakorlatilag párméterenként érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb programok. Ezek hangulatához pedig rengeteget ad a gyönyörű díszlet, a különböző színes installációk és az esti fények pompája.

Ami a Sziget esszenciáját adja, az viszont nem más, mint maga a közönség. Amíg a kilencvenes években a punkok Mekkája volt ez, addig manapság már a kisgyerekes családtól a szingli hetvenesig bárki magáénak érezheti a rendezvényt.

Ahogy a címlapfotón is látható, páran bevállalták a kőkeményre lakkozott hajat és a hozzá illő rikító sminket annak ellenére, hogy napokig moshatják majd ki magukból.

Ha fesztiválozásról van szó, akkor a divatról is illik ejteni pár szót. Neonfonatot és extrém sminket a fesztiválon is kérhetünk magunknak, de sokat mutató vagy éppen vicces ruhákkal is könnyen találkozhatunk. Az már valamivel ritkább, amikor valaki minden nap tetőtől talpig más-más extrém szettbe bújik. Találtunk egy szlovák párt, akik pont így tűntek ki a tömegből:

A divatot máshogy értelmezte egy csapat fiatal, akik ókori görög szereléssel fejezték ki tiszteletüket az olimpiai játékok előtt. Ők még józanul is vállalták ezt.

Egy picivel ittasabb srác a guminőjével karöltve keresett résztvevőt egy édes hármashoz, de felbukkantak csinos szoknyás férfiak is.

A kora délutáni órákban egy, a párnáival ácsorgó srác szúrt szemet. Be volt kötve a karja. Azt mondta lehet hogy, eltört, amikor részegen bungee jumpingozott, de a Szigeten megkérdezett dolgozók szerint nem szokatlan, hogy késő este kisebb sor van az elsősegély-sátornál.

A nyári hőségben megtelt a strand is, ahol egy stílusos úriember tűnt ki a tömegből egy fiatal hölgy oldalán. Szokatlan páros. Az óvatos rákérdezés után kiderült, hogy csak barátok, de a kedves lány nyomatékosította, hogy „nem a stricim”, mivel korábban már ezt is megkérdezték tőlük.

Az átlagtól eltérő karakterek megtalálása még a Szigeten is időigényes, de abszolút megérte minden lépés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Smile örökre elhagyta a bandát: az ország egyetlen mentőtacsija nem mosolyog többet gazdájára
Az Életjel Mentőcsoport hős kutyáját egy vásári ketrecben szúrta ki későbbi gazdája, aki meglátta benne azonnal, hogy kiváló keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.


Sikeres és boldog 13 év után elment Smile, a mentőtacskó. A szomorú hírt a Katasztrófavédelem osztotta meg a közösségi oldalán.

Egy kicsi tacsi pacsi címmel azt írták:

"Smile, az Életjel Mentőcsoport (pontosabban Életjel Mentőcsoport Önkéntes Tűzoltóság) apró, de nem csekély jelentőséggel bíró tagja örökre elhagyta a bandát.

Tulajdonképpen mindig is önálló döntéseket hozott, de megengedte társának, Turi Lacinak, hogy azt higgye, ő a főnök.

Smile 13 évvel ez előtt pontosan tudta, hogy ha elég kedvesen mosolyog ki abból a vásári ketrecből, amelyikben Laci észrevette, akkor még keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.

Smile nemcsak a romos, veszélyes terepen, a földi poklokban tudta, mi a dolga, hanem az előkelő fogadásokon, nagykövetségeken, cifra társaságban is elég jól viselkedett.

Most azért elég nagy próbatétel elé állította a gazdáját. Lacinak úgy kellene a továbbiakban mosolyognia bajbajutottra, segítségkérőre, menekülőre, hogy Smile már nem lesz ott mellette, nem segít neki, nem mosolyog vele soha többet.

13 év egy kiskutya életében egy teljes életpálya. Köszönjük, Smile….

(Laci, kezdheted nézegetni a vásárokra hurcolt kutyagyerekeket.)" - áll a bejegyzésben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk