A legjobb barátját és a szabadságát is az olvasás szeretetének köszönheti egy rab
Néha egy rossz címzésnek, egy tévesen elküldött üzenetnek, vagy mellétárcsázásnak különös következményei lehetnek, erről már több könyv, film, színdarab is szólt. Történetünk hőseinek aligha lett volna esélye találkozni, ha egyikük nem fedez fel egy mértékadónak tekintett enciklopédiában egy súlyos elírást.
Robin Woods 2004-ben a Maryland állambeli Jessup börtönének lakója volt: 16 évet kapott betörésért. Hogy agyonüsse valahogy az időt, megvásárolta a Merriam-Webster’s Collegiate Enciklopédiát.
A közel három kilós kötet Aachen városával kezdődött és a zimogénekkel fejeződött be. Woods elhatározta, hogy végigolvassa mind a 25 ezer szócikket, legalább ragad rá valami tudás. Aztán egy napon megrökönyödve olvasott a 11. századi Togril bégről, aki a könyv szerint 1955-ben foglalta el Bagdadot. Többször elolvasta, hogy biztos legyen abban, amit lát, majd kikereste az impresszumból a kötet szerkesztőjének, Mark A. Stevensnek a nevét, és levelet írt neki, felhívva figyelmét a szarvashibára. Mindazonáltal köszönetet mondott a könyvért, amely nélkül, mint írta, „elveszett lenne” - idézte a Reader's Digest.
Azt Woods nem írta bele a levélbe, hogy az enciklopédia önművelésének csúcspontja volt. A színes bőrű férfi Maryland egyik legszegényebb városában, Cumberlandben nőtt fel, és először 23 évesen került börtönbe, miután nagyapja puskájával lövöldözni kezdett lakásuk ablakából egy droggal kapcsolatos összetűzés során. Az iskolában gyakran bántották túl világos bőre miatt (anyja fekete volt, apja félvér), tanítónője kiközösítette, majd átirányították egy „különleges nevelési programba”, ahol tanítás helyett mindenféle házimunkákat végeztettek vele. Nagy nehezen eljutott a középiskoláig, de onnan kidobták. Még írni-olvasni is alig tanult meg.
Első börtönbüntetése során, amelyet a hírhedten kemény hagerstowni fegyintézetben kellett letöltenie, fedezte fel az olvasás örömét, mivel gyakran került magánzárkába.
Malcolm X önéletrajza, amit kikölcsönzött a börtönkönyvtárból, még túl nehéz volt neki, Mario Puzo A szicíliai című regénye már kicsit jobban ment. Kezdetben egy-egy oldal elolvasása öt percig is eltartott, de sikerét igazi győzelemként könyvelte el. Aztán vett egy szótárat, amelyből kimásolta a szavakat, majd hangosan olvasva memorizált.
A könyvek szeretete azonban nem oldotta meg sorsát: 1987-ben szabadult, visszatért Cumberlandbe, de továbbra is nyomorgott, egy viskóban lakott és alkalmi munkásként takarított. Egy éjjel aztán betört az egyik irodába, ahová járt, és nagy értékű felszerelést lopott. Másnap egy helyi klubban megpróbált eladni néhány dolgot, de belefutott egy rendőrjárőrbe. Mivel két év sem telt el szabadon bocsátása óta, 16 évre ítélték. 1991-ben újabb hét évvel toldották meg büntetését, mert részt vett egy börtönlázadásban.
Woods azonban nem adta fel. Pénzét könyvekre költötte, valóságos kis könyvtárat gyűjtött össze cellájában. Így jutott el a Merriam-Webster enciklopédiáig.
Stevens 2004-ben kapta meg az olvasó elítélt első levelét. Megköszönte Woodsnak, hogy kiszúrta a hibát, mert eddig még senkinek sem tűnt fel és kérte, hogy keressen továbbiakat. Woods felbátorodott és immár tudatosan figyelte az elírásokat – természetesen talált is.
A hibakeresésből komoly levélváltás alakult ki közöttük, egy idő után már Kleopátra életéről vitatkoztak. Stevens sosem firtatta Woods múltját, ugyanakkor megállapította, hogy levelei tökéletes nyelven írottak és nagyon udvariasak voltak. Egyik levelét így zárta: „Uram, megtiszteltetés számomra, hogy az Ön legengedelmesebb szolgája lehetek.”
2005-ben azonban rosszra fordultak a dolgok. Woods-ot át akarták helyezni a szuperbiztonságos baltimore-i börtönbe és közölték vele, hogy oda nem viheti a könyveit. A férfi éhségsztrájkba kezdett, néhány hét alatt több mint 30 kilót fogyott.„
Úgy nézek ki, mint egy élőhalott, de makacs vagyok és nem adom fel” – írta Stevensnek.
Aztán egy napon belépett a cellájába a marylandi büntetés-végrehajtási igazgató, aki megkérdezte tőle, hogy ki az a Mark Stevens. Mint kiderült, Stevens írt két börtönőrnek, és ez eljutott az igazgatóhoz is. Végül üzletet ajánlott Woodsnak: ha befejezi az éhségsztrájkot és egy éven belül semmilyen vétséget nem követ el, elengedik hátralévő büntetését. Könyveit pedig természetesen visszakapja.
„Úgy érzem magam, mint egy kölyök, aki elvégezte a középiskolát. Az egész világ vár rám” – írta Woods Stevensnek 2006 végén. 2007 januárjában, 18 évi börtön után kiszabadult. Ismét visszaköltözött Cumberlandbe, ahol egy helyi lelkész adott neki szállást. Stevensszel immár telefonon folytatták társalgásukat, de még egy évtizednek kellett eltelnie, míg személyesen találkozhattak.
Woods végül 2016 júniusában látogatta meg barátját Amherstben (Massachusetts). Nagyokat sétáltak együtt, elmentek színházba, és meglátogatták Emily Dickinson házát, ahol egy emléktábla idézi a 19. századi amerikai költőnő sorait: „Nincs hajó, mely oly messzi földekre vinne, mint egy könyv”.
A ma 56 éves Robin Woods már keveset olvas, nemigen van pénze könyvekre és nem akar többé összeütközésbe kerülni a törvénnyel. De ma is hűségesen őrzi a Merriam-Webster’s Collegiate Encyclopediát, amelynek köszönhetően, ahogy egykor Stevensnek írta, „lelke látta a világot, míg teste börtönben volt.”