A járvány miatt szponzor nélkül maradt, most veterán járműveit árulja a rallyversenyző
A hangárban, ahol én csak leharcolt, leeresztett gumijú, poros autókat látok, egy Mixihez hasonló veteránautó-őrült muzeális értékű csodákat, amelyek mindegyikének története van.
– Mit gondol, az emberek értékelik a régi autókat? – kérdezem, és mi is lehetne más a válasza annak, aki kis túlzással az egész életét benzingőzben élte le, mint egyértelmű igen.
"Csak az elmúlt pár napban majdnem kétszázan jöttek ide komoly vásárlási szándék nélkül az ország minden pontjáról, hogy lássák ezeket az autókat. Nem is adok el, csak annyit, hogy fenn tudjam tartani magam. Ha nem lenne muszáj, nem adnám el egyiket sem" – teszi hozzá kissé szomorúan.
Ördögh Miklósnál azonban csak átutazó jelenség a bú, még most, derűre kevés okot adó helyzetében is tele van tervekkel, optimizmussal. Azt mondja, idén már meg is nyitotta volna a járműmúzeumot, ha a covid közbe nem szól.
"Más gyűjtők autóit is kiállítanám – avat be a részeltekbe –, akár 300 autó is elférne ott, meg motorok, hajók. Már kidolgoztam az üzleti tervet, működőképes, csak a vírus belerondított".
Amikor azt kérdezem, mennyiért árulják azt a városszéli, most üresen álló ingatlant, amibe beleképzelte a járműmúzeumot, Mixi rezzenéstelen arccal rámondja: egymilliárdért. Amikor pedig értetlenkedve megjegyzem, hogy az azért rengeteg pénz, ő csak annyit válaszol bajsza alatt hamiskás mosollyal: milliárdos még úgysem voltam!
