Egy pályafutás vége: vidáman ünnepelte 31 év után utolsó munkanapját Robi, a BKV-s buszsofőr
Ritkán gondolunk úgy egy budapesti buszozásra mint kellemes, barátságos, közösségi élményre. Január 9-én délután 3 körül viszont az Örs vezér tere és a Göncz Árpád városközpont között közlekedő 32-es autóbuszon ilyesmiben lehetett része a szerencsés utazóknak.
Gergely Róbert 1990 tavaszán került a BKV-hoz buszvezetőként. Eleinte a Moszkva tér, később a Margitsziget, majd sokáig a Batthyány tér vonzáskörzetében dolgozott, számtalan járaton. Több millió megtett fővárosi kilométer után a fent említett vasárnapi napon indult nyugdíjazása előtti utolsó körére, amit igyekezett minél emlékezetesebbé tenni. A Facebookon is meghirdetett eseménynek köszönhetően sikerült is.

Nem árulok zsákbamacskát, én szegről-végről korábbról is ismerem Robit, de ha nem így lenne, facebookos eseménymeghívásába akkor is belebotolhattam volna, mert azt számtalan helyen megosztották. Egyfelől azért, mert ritka egy ilyen megható és egyben vidám búcsú egy szakmától, másrészt mert Robi nem egy átlagos buszsofőr, aki csak a kilométereket pipálgatja ki a BKV monstrumain. Gyakorta találkozni vele közösségi eseményeken, koncerteken, szabad idejében számos civil tevékenyésgben részt vesz, vagy éppen rövid irodalmi szösszeneteket ír, és ennek is köszönhetően rendkívül széles baráti körrel rendelkezik.
Rendhagyó óda a szorgos, fáradhatatlanul tevékeny és agilis nyugdíjasokhoz
A nyugdíjas seregek nem tudnak pihenni nyugiban.
Szombaton reggel már fél hétkor
„Szemeresőben” támadják
Banyatankjaikkal a Bosnyák téri piacot.
A sikeres attak bőséges eredményével,
Hadizsákmánnyal buszoznak
Betonbunker bázisukra
Az ím: potens piacozó „panelprolik”.
Látványos légvédelmi karotta Katyusákkal,
Krumpli- és karaláb kézigránátokkal,
Tekintélyes tehéntőgy-tarackokkal,
Tányérnyi tarja taposóaknákkal
És egy jégcsapretek jégcsákánnyal
Gazdagították armadájuk arzenálját.
Na meg gondolatban két oldalashevedert is
Válluk köré kanyarítottak e veteránok a Vaterán.
Brokkoli kötegek,
Cseresznye lövegek.
A hüvelyesek?
De helyesek!
A Róbert Károly körút következik. –
Keményen köpi
A kimondott ká kezdőbetűket
Kézibeszélőjébe a kurvára kimerült
(sok B-s)
Büdös, bunkó, buzi
És borzasztóan buta,
Bizonyíthatóan bolhás, de békés
Békávés buszvezető.
Budapest, 2012. július 21.
Így nem is meglepő, hogy a napokban 61. életévét betöltő sofőr búcsúztatása végül több napon át tartott, és az utolsó napján is sok, apróbb-nagyobb meglepetést rejtett. Utolsó műszakja alkalmából édességet kaptak a járatra felszállók, az utolsó járat utasai egyenként aláírták 2022 januári beosztását, de a búcsúnapon még élő zene is fogadta a Robival utazókat:
A Mercedes Conecto ablakában pedig külön tábla hívta fel a figyelmet a jeles alkalomra.

A pályafutását lezáró napon alig volt olyan forduló, ahol kollégák, barátok ne búcsúzkodtak volna a „visszavonuló” járművezetőtől, de az utasok közül is sokan kívántak leszálláskor mosolyogva boldog és egészséges nyugdíjas éveket. Sőt, BKV-s kollégái egy külön meglepetéssel is készültek.
– meséli az utolsó nap egyik kedves meglepetését Robi.
Az emlékek felidézése közben rengeteg dolog eszébe jut: régi, ma már nem létező járatok, egykori kedvelt és kevésbé kedvelt buszok, és megannyi szép emlék övezte a 31 és fél évet, amit a BKV kötelékében töltött el. Megtudhatjuk például, hogy volt olyan járat, a Rózsadombon közlekedő 11-es, amit egy sofőr sem szeretett igazán. Hosszú időn át ezen a vonalon eléggé feszített menetrend volt hatályban, amit a sofőrök, hogy meglegyen az a kis végállomási pihenőidejük, igyekeztek mihamarabb teljesíteni, emiatt a kanyargós hegyi utakon lefelé is "csapatták" néha a buszt. Ilyenkor Robi sem lett volna utas azon a buszon, amit ő vezetett, főleg nem idős ember, vagy kisgyerekes anyuka. Néhány évvel ezelőtt úgy alakult a büdzsé, hogy kaptak a vonalra plusz autóbuszt, vagy autóbuszokat, és így nyugodtabbá vált ezen a Rózsadombi vonalon is a buszos közlekedés. Egyszerű, mezei BKV-felhasználókként talán nem is mindig gondolunk bele, hogy egy-egy kényelmetlenebb utazásért nem feltétlenül csak a sofőr a felelős... De megtudhattuk azt is, hogy a végül elmaradt, 1996-os Expóra tervezett, végül a BKV által "megörökölt" buszokon miért érezték bizonytalanul magukat olykor a buszvezetők is.
Persze szép emlék is akad bőven. Mint említettük, Robi több évig járt a Margitszigetre buszaival, ahol egyes kilátogatók az évek alatt jó ismerősei lettek. Sőt akadtak olyan, a szigetre sportolni járó gyerekek is, akiket az évek során nap mint nap látott felcseperedni, komoly, felnőtt sportolóvá válni.
Arra, hogy mit fog csinálni nyugdíjas éveiben, Gergely Róbertnek nincs még határozott válasza. Egyelőre mindenképp kiélvezi a szabad pillanatokat, de aki kicsit is ismeri őt, nem hiszem, hogy a céltalanságtól vagy az elkényelmesedéstől féltené. Csak egy példa az aktivitására: beszélgetésünk egy pontján arról elmélkedett, hogy így, 61 évesen már kicsit nehezebben bírta a szilveszteri/újévi 4(!) napos bulizást – amit aztán három napi szabadsággal pihent ki, mielőtt nekivágott volna utolsó munkanapjainak...
Robi külön kérése volt, hogy szerepeljen az írásban, hogy ezt a több mint három évtizedet nem sikerült saját hibás balesetek nélkül megúsznia, de egy miatt most tényleg nagy megkönnyebbülést érez: hogy sikerült elkerülnie azt, amitől minden ilyen, veszélyes üzemben dolgozó tömegközlekedési járművezető tart, a halálos kimenetelű, tömeges közúti közlekedési balesetet, vagy akár csak egy ember halálával járó balesetet. Ennek a felelősségnek és a további elvárásoknak, szabályoknak, előírásoknak való megfelelés terhe most lekerült a válláról, és többek közt emiatt sem tervezi nyugdíjasként ezt a hivatást folytatni – bár már most sejti, hogy hiányozni fog neki ez az a számára olyannyira szeretett tevékenység.
Robi egy kicsit részletesebben beszélt munkájáról és gondolatairól kedvenc adója, a Tilos Rádió műsorában, amit EZEN A LINKEN (48:37-től) tudtok meghallgatni.
További videók Robi utolsó útjairól ITT és ITT találhatók.


